Cristobal Najarro mindig a csapat mellett volt
Cristobal Najarro nem volt híres ember, igazán csak azok ismerték, akik közel álltak az elmúlt évtizedekben bármikor a Barcelonához, ugyanakkor mindent elmond az, ahogy a csapat játékosai emlékeztek rá a keddi edzésen, összeölelkezve csöndben állva… Bár jól tudom, hogy Cristobal neve nem sok olvasónk számára ismert, mégis fontosnak tartottam, hogy nagyobb figyelmet szenteljek annak a ténynek, hogy vasárnap éjszaka meghalt, mivel nem akármilyen ember volt, és személyesen is jól ismertem. Cristobal egyszerû ember volt, mégis abszolút különleges, és nem véletlen, hogy mindig illett rá az a jelzõ, hogy õ az elsõszámú szurkoló.
A Barca emlékezése Cristobalra – videó
Õ volt az, aki mindig a csapat mellett volt, majd minden edzésen jelen volt, elment megnézni az utánpótláscsapatokat, azok edzéseit, meccseit, és mindig volt néhány jó szava a játékosokhoz, edzõkhöz. Õ volt az, akit mindenki ismert a klubon belül, legyen az a valaki egy biztonsági õr, vagy akár egy frissen igazolt sztár az elsõ csapathoz. És nem csak ismerték, néhány szót mindig váltottak is vele. Cristobal több mint két évtizede mindig ott volt a csapatok körül. Szabadideje volt, egy vágya volt csak, hogy lehessen ott a csapat körül, és szeressék.
Nem volt gazdag, nem volt befolyásos, nem nyert soha bajnokságot, nem igazolt játékosokat, nem lõtt gólokat, nem fog bekerülni egy könyvbe sem, mely a Barcáról szól, mégis teljes mértékben a részét képezte a csapatnak. A keretbõl mindenki szerette, de különösen azok, akik saját nevelésû futballisták, hiszen õk egészen kiskoruk óta jól ismerték a vékony, alacsony termetû, éles, mégis rekedtes hangú urat, egyik kezében egy szál cigarettával.
Mindenkivel mindig kedves volt, ezért néhány hónappal ezelõtt személyesen is beszélgethettem vele. Tõle tudom, hogy Pep Guardiolának három gyereke van, egyikük még egészen kicsi, és hogy Pep mindig megmaradt ugyanolyan szerény srácnak, az õ szemében gyereknek, amilyen volt. Igaz, õ még inkább arról beszélt, hogy milyen volt Guardiola gyerekként, mert õ már akkor ismerte a kis Pepet, amikor õ elõször megjelent a La Masiában. Egy tehetségként a sok közül. Cristobal volt az egyetlen, aki az idei szezonban kívülállóként végignézhette a Barca edzéseit, mindenki másnak az elsõ negyedóra leteltével távoznia kellett Guardiola szabályainak megfelelõen, legyen szó akár a legbefolyásosabb újságíróról is.
Az utolsó meccse a szombati Clásico volt, ahol nagyon elegánsan, abban az öltönyben jelent meg, amit a játékosok ajándékoztak neki, akik mindig figyelmesek voltak vele, és pontosan tudták, hogy szegény ember volt. Még meglátogatta a csapatot az öltözõben is a szombat esti sikert követõen is, ami abszolút szokásos volt, õ ugyanis bármikor beléphetett az utolsó ajtón is, sõt, gyakran ebédelt együtt a játékosokkal. Vasárnap éjszaka álmában aludt el, és többször már nem kelt föl, hogy fölkeresse a csapatot – akár a Miniben, akár a Masiában, akár a Camp Nouban. A temetése idõpontjában, kedden délben a Barcelona edzett, de még reggel ezt megelõzõen a ravatalánál ott volt a legmélyebben érintett Josep Guardiola, illetve rajta kívül Messi, Bojan és Iniesta is. A szertartáson pedig fölvonult gyakorlatilag a klub teljes elnöksége Joan Laportával az élen, valamint olyan korábbi játékosok is, mint Toño de la Cruz vagy Carles Rexach.
Eltemették, ám a kívánsága az volt, hogy a hamvait szórják el a La Masia körül, hogy mindig ott lehessen a csapat, illetve ahogy õ mondta: a „gyerekei” mellett. A példája bizonyítja, hogy azért a Barcelona bizonyos mértékben még mindig megmaradt egy családnak, ahol egy egyszerû embert is képesek úgy becsülni, mint a legnagyobb sztárt. Nyugodjék békében!
