Interjú a hirtelen berobbant Sergi Busquetssel

A válogatott fordulók elõtt már – már megszokottá válik a töménytelen interjú áradat, ami ilyenkor kiteszi a legtöbb internetes portál fõoldalának a java részét. Ebben a tekintetben mi sem maradhatunk le, ezért az Iniesta interjút követõen szeretnénk a Barcelonába az idény elején berobbanó, azóta viszont egyre magabiztosabban teljesítõ Sergi Busquetsel készült beszélgetést is közölni. A még mindig csak 21 éves védekezõ középpályással a Barca TV készített egy hosszabb interjút, amelyben ’Sergi’ sok más mellett beszélt a gyerekkoráról, a jelenlegi érzéseirõl…

Egy évvel ezelõtt még a Barcelona „B” csapatának a tagja voltál, és olyan együttesek ellen játszottál, mint a Manlleu, Banyoles vagy Cassà. Ehhez képest most már Xaviékkal készülhetsz, és nem kisebb csapat ellen fogsz pályára lépni a következõ hetekben, mint a Bayern München. Mit érzel ebbõl az óriási változásból?

Valóban, az életem alaposan megváltozott, de a legfontosabb dolog még mindig a régi maradt. Mégpedig ahogyan edzek, és ahogyan dolgozom. Tavaly is, most is keményen dolgozok, megszakadok minden edzésen, hogy jobb és jobb lehessek, illetve – mint minden profi játékos – azért küzdök, hogy biztos helyem legyen az együttesben. Természetesen nem várhatok rögtön 90 perceket, és nem is fogok, hiszen tudom, hogy pillanatok alatt megváltozhat az addigi helyzeted, gondolok itt arra, hogy gyorsan ki is kerülhetsz a csapatból, illetve nagyon hamar bent is lehetsz a kezdõben… De ha az én korommal tanácsolhatok valamit a nálam fiatalabbnak, az – az lenne, hogy mindezekkel ne foglalkozzanak, csak keményen edzenek, és próbáljanak napról napra fejlõdni, javulni!

Jelenleg olyan játékosok a csapattársaid, akik a posztjukon vitathatatlanul a legjobbak közé tartoznak, illetve a kontinens legerõsebb együttesei ellen játszhatsz. Ilyennek képzelted el ezt a szintet, amilyennek most átéled, vagy teljesen más kép alakult ki errõl benned az évek során?

Úgy gondolom; mindenképp van már belelátása ebbe a „világba” minden embernek, hiszen hétrõl hétre több mérkõzést is adnak a televíziók, így minden egyes meccs megtekintésével egyre többet tudsz meg az adott sorozatról, és lesz benned egyre több tisztelet az ott játszó játékosok iránt. Viszont amikor eljutsz ide, rájössz, hogy most már nem te nézed a sztárokat a TV – ben, hanem téged néznek millióan a készülékeken keresztül. Azt hiszem; ez a legnagyobb különbség, és ehhez kell hozzászokni, amikor már itt lehetsz. Természetesen nekem is volt egy kialakult képem errõl, és úgy gondolom; elõzetes „tapasztalatnak” tökéletes volt ez a képzelõdés a nagy különbségek áthidalására…

A Bajnokok Ligája negyeddöntõjében a német Bayern Münchennel fogtok találkozni. Mi a véleményed a bajor sztárcsapatról?

A Bayern egy nagyon erõs csapat, tele olyan játékosokkal, akik minõséget képviselnek, és akik temérdek gólt képesek szerezni. Ráadásul nem elhanyagolható a tény, hogy a nyolcad döntõt õk abszolválták a legsikeresebben… Kemény két meccsre számítok, de itt már teljesen mindegy, ki az ellenfél, mivel a BL – nek ebben a periódusában már nincs gyenge együttes!

Apropó forma! A Bayern köztudottan a BL egy klasszikus csapata, azaz szinte mindig ott vannak Európa legjobb 8 alakulata között. Milyen emlékeket õrzöl róluk még abból az idõbõl, amikor a TV – ben nézhetted õket?

Amióta csak az eszemet tudom, emlékszem Oliver Kahnra, és nagyon sok kiváló labdarúgójukra, akik azért is különösen ismerõsek nekem, mert kiskoromban számos alkalommal találkoztam velük a játékkonzolomon… Viccet félretéve, sohasem fogom elfelejteni az 1999 – es barcelonai finálét, amikor az MU – val játszottak egy hihetetlenül izgalmas találkozót! Csakúgy, mint akkor, most is nagyon jó játékosaik vannak, néhányan közülük pedig igazi klasszisok…

Álltok mindhárom sorozatban, és mindegyikben egyre közelebb jártok a végsõ gyõzelemhez. Számodra melyik lenne a legkedvesebb trófea, egyáltalán van – e  olyan a három közül, amelyet jobban szeretnél?

Ez még csak az elsõ évem a felnõtt csapatban, így evidens, hogy mindegyiket meg szeretném nyerni, hiszen még egyiket sem hódítottam el korábban. Viszont azt is pontosan tudom, hogy egyszerre három trófeát nagyon nehéz megszerezni, és még van elõttünk jó pár meccs, amit le kell játszanunk a végsõ gyõzelemig. Egy biztos: továbbra is csak meccsrõl meccsre fogunk gondolkozni, és harcba szállunk mindháromért!

Hogyan éled meg azt, hogy mióta válogatott vagy, egy idõre félre kell tenned a Barcát, és csak a ’Selecciónra’ kell koncentrálnod?

Hozzá lehet szokni! Úgy hiszem; néha különösen jó, hogy egy kicsit kiszabadulunk a monoton hétköznapokból, és ezáltal más célokért is küzdünk, nem csak a három trófeáért, amiért harcba szállni hihetetlen nagy teherrel jár! Ilyenkor ez a nyomás kicsit enyhül a vállakon, ráadásul a válogatottban megismerkedtünk számos olyan játékossal, akik egyébként a bajnokságban az ellenfeleink! Másrészrõl viszont egy ilyen klubnak, mint a Barcelonának, amelynek majdnem minden játékosának válogatott kötelezettsége van, nehezebb visszatérni a rendes kerékvágásba, hiszen más együtteseknek – most például a Valladolidnak – egészen pontosan két hetük van felkészülni ellenünk. Ellenben mi örülünk, ha van három napunk újra együtt edzeni…  

Végül egy utolsó kérdés: Victor Sáncheznek, Pedrónak és neked az elmúlt szezonban is Guardiola volt az edzõtök, viszont akkor még a „B” csapatnál. Ugyanolyan módszerekkel dolgozik most is a felnõtt együttesnél, mint tavaly tette azt a tartalékcsapatnál? Sokat változott Pep?

Ááá, dehogyis! A fõnök ugyanaz maradt, mint amilyen volt! Ugyanúgy viselkedik velünk, ugyanolyan intenzitású edzéseket vezényel le, ugyanazok a reakciói a meccseken, mint ami volt tavaly. Azt hiszem; ez a legnagyobb erénye, és ez mutatja meg az õ érdemét, hogy lehet õ bármilyen reflektorfényben, lehet õ a válogatott vagy éppen egy harmadosztályú csapat edzõje, Pep mindig ugyanaz marad, aki valójában is!