Kiváló szezon vagy csak félévnyi fellángolás? – a terítéken Samuel Eto’o

Ahogy jönnek a sikerek, úgy lesznek a szurkolók is egyre „éhesebbek” – tartja a népi mende-monda, amelynek most is igazat kell, hogy adjunk. Ugyanis véleményünk szerint egyetlen egy olyan szurkoló nem volt a világon a tavalyi év után, akinek ha azt mondják; jövõre lesz esély a triplára, de Eto’o a 29 lõtt gól mellett csak õsszel brillírozik, nem fogadta volna el ezt a „jóslatot”. Ám úgy néz ki, mégis akad pár vérmes „culé”, akinek nem tetszik a jelenlegi szituáció…

Harminchárom – ez Samuel Eto’o, a Barcelona kameruni támadójának az idei góltermése mindhárom sorozatot figyelembe véve (a BL – selejtezõk nincsenek benne). Elsõ pillantásra is megállapítható, hogy remek szezont fut az utóbbi években rendre sérülésekkel bajlódó csatár, ám ha még azt is hozzátesszük, hogy mindezt 44 mérkõzésen érte el, csakis ámulhatunk és bámulhatunk. Ez találkozóként 0,75-ös gólátlagot jelent, ami tekintettel arra, hogy Eto’o jelenleg nem a spanyol negyed osztályban futballozik, igen jó teljesítmény.

Mégis, mi akkor a probléma? Ha jól szûrtük le a szurkolói hangokból, két csoportra osztható a „Samu-üggyel” foglalkozók tábora. Az egyik az a réteg, amelyik a szemének hisz, azaz Eto’o pályán nyújtott teljesítményének, ami – akár kedveljük az afrikait, akár nem – tavasszal nem a legjobb. A másik „társulat” pedig védi „hõsünket”, és azzal érvel, hogy nem lehet egy idényt végig kiváló formában futballozni. Ezzel ugyan elismerik, hogy a tavaszi meccseken nem a legjobb Eto’ót láthattuk, azonban szerintük elismerésre méltó már az is, hogy ’Samu’ góllövési statisztikája a rosszabb játék ellenére sem romlott le drasztikusan.

Ahogyan már az ókori római költõ, Horatius is megmondta: „A legjobb az arany középút”. Ez pedig – habár nem irodalmi témánál vagyunk – ebben a szituációban is érvényes. Egyik tábornak sincs 100%-ig igaza, ugyanis mit ér a statisztika, ha az adott játékos – fõleg egy ilyen klubnál, mint a Barcelona, ahol elvárják a szórakoztatást, a szép futballt – elbotlik minden második labdába, amit hozzá passzolnak. Természetesen, ez egy óriási „költõi” túlzás volt, hiszen korántsem ilyen gyatra Eto’o teljesítménye, de tény, hogy aki õsszel látta elõször a kamerunit, nem ismert volna rá a tavasszal…

Viszont, a másik tábornak, azaz a „mindenáron kritizálóknak” sincs teljesen igazuk. Való igaz, hogy egy védõnél, egy középpályásnál semmit sem adnak a statisztikára, hiszen lehet, hogy összességében minden passza jó volt az adott játékosnak, csak pont az a három nem, amivel három döntõt bukott el a csapata. De egy csatárnál ez teljesen máshogy mûködik. Ahogyan a gyõzelmet, úgy a gólokat sem kell megmagyarázni, márpedig aki szerint a statisztika nem nyom sokat a latba jelen esetben, az nem mond igazat. Egy csatár értékmérõje mindig is a gól lesz, az már persze ismét csak egy újabb jele a „Mes que un club” kifejezés tartalmának, hogy a Barcánál ez sem elég teljesen. Itt szórakoztatni kell, itt el kell kápráztatni azt a nagyságrendileg 90.000 embert, aki megveszi a tikettet, és kilátogat a 90 percre.

De – és itt érkeztünk el egy olyan témához, ami már egy másik írás anyaga – a tradíciókat formálni, igazítani kell a jelenkor elvárásaihoz, kihívásaihoz. Márpedig azt senki sem várhatja el Samuel Eto’ótól, hogy az év minden mérkõzésének minden egyes percében kiválót nyújtson.

Végül, összefoglalva írásom mondanivalóját: több kell Eto’ótól, mert valóban gyenge teljesítményt nyújt egy világklasszishoz képest, azonban ez a rosszabb széria még nem lehetne az oka ennyi kritikus hangnak.

Ugyanis õ már letett valamit az asztalra…