Nyári játékos mozgás, szurkolói szemszögbõl
Percek vannak csupán hátra, és kezdetét veszi a 2009 évi nyári átigazolási szezon, amelynek kétségkívül részese lesz a Barcelona. A kérdés csupán annyi, hogy mennyire vállal majd aktív szerepet a piacon a katalán óriás, hiszen kinek is jutna eszébe egy történelmi triplázás után az, hogy a keretnek változnia kell… Az mindenesetre kijelenthetõ, hogy Txiki Bergiristain sportigazgató nem lesz különösen nehéz helyzetben, tekintve, hogy a Barca meze talán minden eddiginél csábítóbban hangzik a játékosok számára. Mindemellett a klub remek gazdasági állapotának köszönhetõen a pénzügyi alapok is rendelkezésre állnak, nem maradt más hátra tehát, mint kielemezni a helyzetet, az idei év apróbb hibáit, a játékoskeret hiányosságait, és a jövõ évre kalkulált szükségleteket. Erre hivatott az alábbi írás, amely a földtõl talán kevésbé elrugaszkodott, de mégis csak személyes benyomások alapján íródott.
A csapat fantasztikus szezont futott, és mind egyéni, mind csapat szinten kiválóan muzsikált. Nem szabad azonban elkényelmesedni, nem szabad az elkövetkezõ idénynek ’bevált csapaton ne változtass’ alapon nekifutni, és pontosan tudja ezt Josep Guardiola is. Éppen ebbõl a sikeres szezonból következõen hatalmas elvárások és nyomás nehezedik majd a játékosokra, a szuperkupákkal és a Klub Világbajnoksággal növekszik a tétmeccsek száma, ráadásképp a Világbajnokság miatt az idény is sûrûsödik. És ha ez még nem volna elég: a csapatnak Eto’o, Touré Yaya és Keita hiányával is meg kell majd küzdenie egy hónap erejéig, hiszen a télen minden bizonnyal részt vesznek majd az Afrika kupán. Szükség tehát mutatkozik bõven nem csak a cserepad feljavítására, hanem akár potenciális kezdõjátékos(ok) vásárlására is, hiszen a meccsek sûrûsége miatt alighanem el kell vetni az idén látott, viszonylag stabil kezdõ tizenegy használatát.
Mindezek mellett akadnak majd távozók, és az idei kisebb hiányosságok pótlása is indokolt lehet. Mint minden csapatnál, így a Pep-gárdánál is ki lehet emelni a leggyengébb csapatrészt, esetenként még a leggyengébb láncszemet is. Ahogy a Barcánál már-már megszokhatjuk, idén is a védelem állt a legkevésbé stabil lábakon, ellenére a tavaly nyáron igazolt (4!) védekezõ típusú játékosnak. Mindez persze egy tradicionálisan támadó stílusban játszó csapatnál természetes, ugyanakkor a maximalizmust nem árt segítségül hívni, ha például a Bajnokok Ligája címvédés a kitûzött cél. Érdemes tehát a védelemmel nyitni a sort, hiszen egy-egy apróbb hiányosságnak köszönhetõen talán itt a legkönnyebb megállapítani a szükséges változásokat.
Kapus poszton Victor Valdes helye megkérdõjelezhetetlen, kiváltképp egy ilyen remek, Zamora-díjas szezon után, a kérdés csupán az, hogy mi legyen Pinto és Jorquera sorsa, hiszen valamelyiküknek távozni kell, mert minden lehetõség hiányában nem érdemes a padot koptatni. A maradó valószínûleg Pinto lehet kettejük közül, aki remek védésekkel segítette a csapatot a Király Kupa megnyeréséhez, és összességében jobb benyomást tett, mint az elõzõ években Albert.
A védõsor taglalásánál talán kissé furcsa lehet, de elsõként a jobb oldali bekk jut eszembe, amivel alapjaiban véve nem sok probléma akadt idén. Az egyetlen játékos erre a posztra valójában Daniel Alves, aki elsõ évét töltötte a csapatnál, nem is akármilyen játékot produkálva. Ennek ellenére apró problémák akadtak nála, fõként a szezon utolsó szakaszát tekintve. Gondolok itt arra, hogy eltiltása miatt jobb szélsõ védõ nélkül maradt a csapat a Bajnokok Ligája döntõjére, illetve arra a szemmel látható formahanyatlásra, ami Alves utóbbi egy-másfél hónapját jellemezte. Bár lelkesedését láthatóan semmi meg nem törhette, és továbbra is úgy rohangászott a pálya teljes jobboldalán, ’mint a mérgezett egér’ (érdemes megjegyezni, hogy egy-egy elszenvedett belépõt követõen a gyepen is olyan látványosan szenved, mint akit éppen megmérgeztek…), beadásai és passzai viszont már meg se közelítették a szezon közepén bemutatott megoldásokat. Ezt a visszaesést valószínûleg a mentális fáradtság számlájára írhatjuk, ami közel ötven tétmérkõzés után teljesen érthetõ is. Ezek egyértelmûen elkerülhetõ problémák, ha a csapat bír egy tartalék jobbhátvéddel is, így el is jutottunk az elsõ nyári igazoláshoz, amely egyszerûsítheti a csapat dolgát jövõre. Persze Puyol, ha kellett, kapitányhoz méltó módon megoldotta a helyettesítést, de az oroszlánszívû katalán sem lesz már fiatalabb, vagy gyorsabb. Középsõ védõként azonban minden bizonnyal még sok-sok évig boldogíthatja a szurkolókat, akár csak Rafa Marquez, vagy Piqué, kiindulva az idei remek teljesítményükbõl. Ezeken a posztokon azonban akadnak egészen különleges kérdések is, hiszen Gabriel Milito felépülése továbbra is bizonytalan, akár csak a Guardiola által kissé rejtélyes módon mellõzött Cáceres helyzete, valamint a németországi kölcsönbõl visszatérõ brazil tehetség, Henrique jövõje. Az argentin helyzete egyelõre teljesen megjósolhatatlan, ám annyit minden bizonnyal kijelenthetünk: a klub nem fogja eladni, mivel egy ilyen hatalmas sérülésbõl visszatérõ védõre nem igen akadna vevõ. Két fiatal ígéret maradt hát, akik bizonyítási lehetõségre várnak, és akiket eladni nem igazán érdemes, amennyiben megtartásukat anyagilag megengedheti magának a klub. Henrique nagyszerû idényt futott a Leverkusenben, míg Cáceres valamiért nem nyerte el kellõ mértékben az edzõ bizalmát, így legésszerûbb döntésnek talán az tûnhet, hogy szerepeiket megcserélve utóbbit kölcsönbe adni egy erõs bajnokság valamely csapatának, míg a brazilnak lehetõséget adni Pep keze alatt. Nem kizárt azonban az sem, hogy mindkettejüket a keretnél marasztalja a katalán mester, ugyanis azt csak õ tudja pontosan, mennyire is akar majd bõ keretet az elkövetkezõ évre.
Az utolsó poszt a védõsorban a balhátvéd pozíció, ahova ugyan két jelentkezõ is akadt az idényben, mégsem lehettek maradéktalanul elégedettek a szurkolók. Abidal sérülésekkel tarkított szezont futott, és tavalyi évéhez képest instabil teljesítménnyel rukkolt elõ védekezés terén, támadásban pedig még saját bevallása szerint sem vesz részt szívesen, és nem is igazi erõssége az ellenfél térfelén történõ játék. Sylvinho ugyan ott volt, ha támadni kellett minden erõvel, ám elsõsorban, és komoly mérkõzéseken védekezni kell igazán tudni egy hátvédnek, és itt bizony akadtak kisebb problémák, amelyekrõl nem lehet megfeledkezni még egy kiváló BL döntõs szereplés után sem. A brazil ebben a tekintetben már évek óta megosztja a szurkolókat, ám a döntés mindig Pep kezében, aki az idénybõl ítélve kevéssé bízik meg benne. Egyik megoldás sem tûnik tehát igazán jónak, így érkezünk el a második igazoláshoz, amely egy igazi kezdõtagságra (!) alkalmas, támadó és védekezõ kvalitásokat ötvözõ balhátvéd volna. Ilyen játékosból azonban kifejezetten kevés található manapság a piacon, így könnyen lehet, mélyen a zsebébe kell nyúlnia majd a technikai vezetésnek, akár csak tavaly nyáron, Alves esetében. Egy ilyen játékos érkezése esetén viszont minden bizonnyal távoznia kéne valakinek, de ki lehetne az? Maradjon a fiatalabb, univerzálisabb és még több lehetõséget sejtetõ francia, vagy a szurkolók szívéhez közel álló, kora ellenére még villámgyors és idõrõl idõre bámulatos megoldásokat bemutató brazil veterán? A racionalitás talán elõbbit diktálná, ám ha létezik klub, ahol nem ez az egyetlen lényeges szempont, az éppen a Barcelona. Mint szurkolónak, szerencsére nem kell feltétlen döntenünk ebben a kérdésben, és a legtöbben valószínûleg nem is tudnánk, Guardiola azonban könnyen irigylésre nem méltó helyzetbe kerülhet a nyár folyamán…
A cikk folytatása a középpálya és a támadósor elemzésével hamarosan…
Írta: Andris
