Ismét ‘Ibra’-interjú – most már sablonok nélkül

Habár a Barcelona amerikai túrája egy kissé levetette a média figyelmét Zlatan Ibrahimovicsról, a svéd játékos iránt még így is eléggé nagy a „kereslet”, amit jelez egy, a katalán SPORT által közölt interjú is. Ibrakadabra mostani beszélgetése már egy közvetlenebb, kötetlenebb párbeszéd, amibõl többek közt megtudhatjuk, mit gondol a játékos a természetével kapcsolatos rosszindulatú pletykákról…

Az interjú még azelõtt készült, hogy Ibrahimovics elsõ alkalommal edzett volna a csapattal, bár természetesen csak könnyített edzésmunkát végezve, így Ibra a következõ beszélgetésben még csak várja a hõn áhított „futást”. Következzék tehát az interjú egy egyre szimpatikusabbá váló játékossal.

Az elsõ kérdés adott: mi ez?

Ha arra gondolsz, ami a kezemen van, akkor köszönöm, jól vagyok. Minden úgy halad, ahogy azt az orvosok elõrevetítették, és remélem, pár nap múlva már együtt edzhettek a csapattársaimmal.

Csak azt ne mondd, hogy epekedve várod a fizikai megterhelést…

Senki nem tudja elképzelni, milyen lelkes és egyben türelmetlen is vagyok, hogy végre már elkezdhessek játszani és futni. Amennyiben egy ilyen együttes tagja vagy, nem a legjobb dolog ücsörögni a pálya szélén…

Azt mondják, nem volt egyszerû, hogy Katalóniába szerzõdj. Igaz ez?

Ami velem történt, azt csak egy olyan filmhez tudnám hasonlítani, ami „Happy-enddel” végzõdik. A Barcelona játékosa akartam lenni, és most itt vagyok. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de amikor egy új közegbe kerülsz, mindig felmerül benned a kérdés, hogyan kezelnek majd téged, és hogyan kezeled majd te a körülötted kialakult szituációkat. Nos, habár az emberek azt gondolhatják, hogy csak azért mondom, hogy jó színben tûnjek fel, mindenki, és tényleg mindenki fantasztikusan bánt velem.

Beszéljünk a beilleszkedésedrõl. A szakmai vezetés egyértelmûen azt gondolja, hogy tökéletesen ismered a Barcelona játékát, hamarosan pedig mindent tudsz majd a katalánok taktikájáról is. Nem ijeszt meg, hogy minden ilyen sürgõs?

Nem, egyáltalán nem, és megmondom õszintén, ez a kérdés nem nagyon izgat… Már régóta a labdarúgás területén mozgok, és az emberek – a csapattársaim – pontosan tudják, hogyan játszok és hogyan mozgok a pályán. Ez oda vissza is igaz, azaz én is abszolút tisztában vagyok vele, õk hogyan játszanak, mivel számtalanszor láttam már õket futballozni. Remélem, minden könnyû lesz.

Röviden el tudnád mesélni, hogyan és miként zajlott le az átigazolásod? Tudjuk, hogy nem igazán szeretsz errõl beszélni, de azért mégiscsak a nyár egyik legvitatottabb transzferérõl van szó…

A legfontosabb, hogy itt vagyok. Az emberek sokat beszélnek errõl, valakinek igaza van, valakinek nem, én viszont nem akarok errõl beszélni. Ez már a múlt, történelem, én pedig olyan ember vagyok, aki a jelennek él. Elhagytam az Internazionalét, hálás vagyok a klubnak azért, amit adott nekem az ottlétem alatt, viszont most már ideje csakis a barcelonai karrieremre koncentrálnom. Amikor megkezdõdtek a tárgyalások, nem gondoltam volna, hogy ezek a dolgok ilyen nagy teret kapnak majd… Vége lett, és kész.

Guardiola gyõzött meg?

Az egyeztetések már jó pár hónappal ezelõtt elkezdõdtek, de visszatérve a kérdésedre, nem a válaszom. Valóban beszéltem Txikivel és Raüllel (Sanllehí, a Barcelona általános igazgatója – a szerk.) Elmagyaráztam nekik, hogy ha komolyan gondolják a szerzõdtetésem, én a támogatásomról biztosítom õket. Végül nyélbe ütöttük az üzletet. Kérlek, tovább ne kérdezz errõl.

Rendben, lapozzunk.Beszéljünk a fociról. Milyen érzései voltak, amikor tavaly tévén keresztül figyelte a Barcelona meccseit?

Az valami egészen káprázatos volt. Az egész világ láthatta azt a szavakkal igazából jól nem is kifejezhetõ focit, amit játszottak, és amivel történelmet írtak. Én pedig – hozva a stílusomat, és a személyiségemet – ennek a történelemnek a része akartam lenni.

Ugye, a gólokat nem felejtetted el…

Igen, remélem, számos gólt jegyezhettek majd fel a nevem mellé, bár korántsem ez a legéletbevágóbb dolog. Amennyiben a csapat együtt van, és egységként dolgozik, a gólok is jönni fognak.

Nem bánod az Eto’óval kapcsolatos összehasonlításokat, és az afféle kérdéseket, hogy ki a jobb? Samuel árnyéka még sokáig ott lebeghet a Camp Nou-ban…

Tudom, hogyan megy ez és megértem, hogy az elsõ napok, hetek arról fognak szólni, ki a jobb. Tisztában vagyok vele, hogy az embereknek tetszik ez a téma, de ami engem illet, cseppet sem érdekel. Különbözõk vagyunk két különbözõ klubban. Csak remélni tudom, hogy õ boldog az Interben, és trófeákat szerez majd, mert az Internazionale egy nagy klub. Különben is, egyáltalán nem igazságos megállapítani, közülünk ki a jobb csatár. Mások vagyunk, és ennyi.

Egy másik név: Leo Messi. Egyelõre csak álmodni merünk róla, miket mûvelhet majd ez a csatárkettõs a Barcelona támadóalakzatában.

Leo Messi csodálatos. Leo egyike a legnagyobbaknak, és aki vele játszhat, az jobb játékosnak tûnhet. Akik pedig nagyon hisznek bennem, azt mondanám nekik, hogy reményeim szerint nem fogok csalódást okozni nekik.

Azt „beszélik”, az egyik hibája, hogy nem szeret letámadni. Ellenben Önnel, a Barcelona imád, és a tavalyi tripla egyik kulcsfontosságú tényezõje volt az állandó pressing.

(Csend, végül egy keserû mosoly) Minden együttesnek megvan a saját taktikája, stílusa, én pedig azért vagyok itt, hogy alkalmazkodjak a Barcáéhoz. Ha erre van szükség, ám legyen, ezt fogom csinálni.

Az járja, hogy te egy erõs, markáns karakter vagy, aki utál veszíteni…

Ez rossz?

Persze, ez egy elõny, de vannak errõl azért komolyabb legendák is…

Már megint ezek a sztorik… Az emberek úgy formálnak véleményt rólad, hogy nem is ismernek. Még egyszer mondom, én egy átlagos és normális ember vagyok. Egy olyan családban nõttem fel, ahol nem voltak elõttem nagy lehetõségek, nem a legszebb helyen, de sok hitem volt. Egyébként nincs sok alapja azoknak a történeteknek, amiket mesélnek rólam, vagy kikerülnek lapokban.

Például Svédországból.

Van egy nagy médium az országban, amivel én nem állok semmiféle kapcsolatban. Egyszer állítottak egy hamis dolgot, ami sok kárt okozott a megítélésemben, mivel nem tiszteltek, mint embert.

Térjünk vissza ismét a focihoz. Nem félsz a bukástól, ami általában a gyõzelmek után szokott bekövetkezni?

Én inkább úgy fogom fel, mint egy izgalmas kihívást. Azért jöttem ide, hogy címeket nyerjek, és fejlõdjek, mint játékos.

Nagyon nehéz szezon lesz…

Ezért mi rendkívül keményen fogunk dolgozni. Senki nem ad majd nekünk ajándékba semmit, csakis a tehetségünkkel, a szorgalmunkkal és az elkötelezettségünkkel nyerhetünk valamit. Ha viszont ez meglesz, újabb történelmi szezon következhet a klub életében.

Végszóként, mit mond a Madridról?

Semmit. Nincs semmi mondanivalóm a Real Madridról, vagy bármelyik csapatról, amelyet nem Barcelonának hívnak. Tegyék azt, amit gondolnak, és szerzõdtessenek azt, aki iránt érdeklõdnek. Az én fejemben csak a Barcelona jár. Nekik kell elgondolkodniuk azon, miért a Barca a bajnok, én pedig csak azt tudom mondani nekik, hogy a nyomás azé, aki nem nyert semmit…