Interjú – Mi kell a csúcson maradáshoz?

Az új idény elrajtolt, de a válogatott szünetben még többen megfogalmazhatják a véleményüket azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a sikerek kulcsa a triplázást követõen. Ezt kutatta az ’El Periodico’ katalán lap is, mely Johan Cruyffot kérte meg arra, hogy a kérdést próbálja megválaszolni egy interjú keretében. A holland szakember elmondta; a kulcs az edzõ, Josep Guardiola kezében van, és nagyon úgy tûnik, hogy õ tudja is, hogy merre forgassa el ezt a bizonyos kulcsot…

Könnyen azt gondolhatnánk, hogy ha Guardiola helyzetében lenne, akkor ott állna az öltözõben, és napról napra azt hangoztatná, hogy a második év még nehezebb, mint az elsõ.

Egy fantasztikus idény után vagyunk, ahol a dolgok igazán jól sikerültek, és könnyû azt gondolnia az embereknek, hogy nem kell változtatni. De még ha ezerszer is el kell magyarázni, akkor is fontos elmondani, hogy valamit elérni egy dolog, és valamit fönntartani egy teljesen másik. És mindig lesz valami változás az egészen belül. A siker után valamin kell változtatni. Guardiola most megpróbálja még tovább emelni a csapat minõségét, és elébe menni a problémáknak. Az én szememben tökéletesen csinálja.

A változás Eto’o.

Most nagyon sokan beszélnek a döntésrõl kritikus hangon, de ez szerintem ez nem igazságos. Az öt éve nagyon jó volt itt, Eto’o tökéletesen tette a dolgát. De õszintén úgy gondolom, hogy hét év már sok lett volna. Másrészrõl pedig: senki nem léphet be az utolsó évébe a szerzõdésén belül anélkül, hogy újított volna. Ez nem engedhetõ egyrészt azért, mert a játékost nagyon sok irányból próbálják befolyásolni, az idény végén pedig különösen kényelmetlen helyzetté válhat az ügy, amikor a címekért valóban folyik a küzdelem. Úgyhogy igazat kell adni Guardiolának, aki ráadásul Ibrahimovicsot hozta, és õ egy nagyon jó futballista.

Ön érti Guardiola azon kijelentését, hogy ez az egész döntés egy megérzés, egy „feeling” kérdése volt?

Igen. Ez olyan dolog, ami ösztönös, meg kell érezni. Úgy gondolod, hogy meg kell hoznod az adott döntést, ugyanakkor nagyon nehéz megmagyaráznod, ha érzelmi töltete is van a szituációnak. De ha azt nézed, hogy Pep hogyan bánt, viselkedett Eto’óval, akkor azt mondod, nem volt soha semmi gond. Még a csapatkapitányi karszalagot is neki adta, amirõl soha nem is álmodhatott, így a Liga megnyerése után Mallorcán õ vezette ki kapitányként a csapatot. Ezek pedig fontos figyelmességek. Ha valakit utálsz, vagy nem kedvelsz, akkor nem teszel ilyen gesztusokat.

De most még nagy nyomással bír Eto’o emléke…

Igen, egyértelmû, és ez logikus is. Elkezdõdnek az összehasonlítások, vagy jobban mondva már régen elkezdõdtek. De ezeknek semmi értelme nincs. Mindenki a saját dolgát végzi, és várni kell. Ibra azok után jött, hogy öt évet játszott Olaszországban, és nincs hozzászokva a spanyol bajnoksághoz. Egy új dinamikát kell, hogy fölvegyen, és nem csak õ, a többiek is. Mert ha õ nem megy egy labdáért, akkor mennie kell valaki másnak. A nyomás nem csak egy játékos kérdése, hanem az egész csapatra vonatkozik.

És milyennek találja Ibrát?

Sportszakmailag egy olyan játékos, aki nagyon meggyõzõ, tetszik is, mert a foci minden aspektusában domináns. Az Ajaxban is már jó volt, Olaszországban tovább érett a játéka és fejlõdött. Lehet, hogy nem lõ annyi gólt, viszont annál több gólpasszt is ad. És például több gólt fog fejelni, mint bárki más, ami szintén egy azonnal érezhetõ elõny lesz. A karaktere, emberi tulajdonságai pedig különösen sokat érnek az elsõ években, amikor be kell mutatni, hogy ki vagy valójában. És ez az, amire neki egészen biztosan szüksége van legbelül.

A tavalyi triplázás szintén sok terhet tesz majd a vállakra.

A második év mindig nehéz, de most ebben az esetben még inkább, azoknak a játékosoknak, akik részt vállaltak a sikerekben. Az elsõ edzéstõl kezdve Pep már tudja, hogy hol üthetik fel a fejüket a problémák, és ezeken a pontokon kell keménynek lenni. Ezért is igazolta le Csigrinszkijt. Egy csapatban mindig megvan a lehetõséged arra, hogy elbújj valakinek a háta mögé, de õ, mint edzõ, nem bújhat el. Ha a dolgok rosszabbul mennek, õt fogják hibáztatni. Ezért érthetõ, ha erõsíteni szeretne minden téren. Muszáj megtennie, mert pontosan tudja, hogy nagyon nehéz fönntartani a szintet. Ha minden játékos ezen túl csak 98%-ot fog nyújtani a 100 helyett, amit korábban teljesített, akkor az máris nem lesz ugyanaz, mint ami volt. Figyelnie kell mindenre, felügyelnie kell mindenkire, egészen bolondoknak való munka.

Kezdésként vegyük azt, hogy õ nem számolja a most megnyert két szuperkupát.

Nulláról kell kezdeni, erõsíteni kell a versenyszellemet a csapaton belül, hogy senki ne érezze magát nélkülözhetetlennek, hogy senki ne gondolja, hogy elég egy zseniális passzt adnia. Mindez persze emberi dolog, mert nem könnyû együtt élni annyi sikerrel. Minden egyes napon újabb elvárásokat kell támasztani mindenki felé, hogy a száz százalékot nyújtsa. De persze számít a külsõ befolyás is, például, hogy mit mond a sajtó. Ez mind megnehezíti a munkádat. Egy évvel ezelõtt már sokan azért támadták a szezon elõtt, mert nem volt tapasztalata.

Ebben az évben a klub és a csapat környezete a szokásosnál sokkal intenzívebb vitákat fog gerjeszteni, miután választások következnek. Gondolja, hogy ez befolyásolja majd a csapat eredményességét?

Guardiola ismeri a klubot, és tudja, hogy egy ilyen esemény mivel jár. És a lehetõ legjobban viselkedik ebben a helyzetben, ami õt illeti, mert nem fog állást foglalni a kérdésben egyáltalán. Csak annyit kell mondania: „Én vagyok az edzõ, ezek az én embereim. Ha szeretnétek, rendben van. Ha nem, követem a saját utamat.”

Ez az, amit jelzett eddig is, és hogy most nem szeretne hosszabbítani 2012-ig?

Ez érthetõ, és ez a korrekt. Õ csak a sportszakmai kérdésekre gondol, ez az, ami rá tartozik, és majd eljön az ideje a döntésnek. És ez a döntés attól is függ majd, hogy ki lesz az elnök. Az elnök ma már nem az-az ember, aki elad és vásárol. Ez már nem az õ dolga.

Mi a cél ebben az évben szakmailag?

Logikusan idén ugyanannak kell történnie, mint tavaly: fejlõdni kell, mert mindig fejlõdni kell. Ha korábban tíz hibát követtél el, most csak kilencet kellene. Sokkal jobban oda fognak rád figyelni, tenned kell egy újabb lépést elõre, mert a korábbi sikerek már nem segítenek semmiben. Az ellenfelek ismernek, jobban fognak fogni, keményebben le fognak támadni, ki fogják számítani, hogy merre szeretnéd vezetni a támadásodat, és keresni fogják a kiutat. És nem csak az edzõ feladata, hogy ez ellen tegyen valamit, hanem a játékosoké is, mert mindenkire szükség van a fejlõdéshez. Ez a legszebb játék: ezeket az apróságokat szeretem a legjobban figyelni. És ha az edzõsködés csak errõl szólna, hogy legyél ott a pálya mellett, és figyeld a játékban az apróságokat, még most is edzenék.