A legemlékezetesebb pillanatok nyolc fejezetben – „Az én tripla-naplóm”
A Barcelona világklasszis középpályása, Andres Iniesta nem csak a pályán „univerzális”, hanem az életben is, ugyanis a pénteki napon bemutatta a könyvét, amely a tavalyi év legszebb és legrosszabb pillanatairól szól. Iniesta saját maga is szerkesztette a nyolc fejezetet, illetve õ választotta ki a képeket is az adott oldalakra. Az eredmény pedig egy személyes hangvételû könyv két társszerzõvel, Dani Senabreval és Sique Rodríguezzel.
Barátai és családja társaságában prezentálta könyvét Andres Iniesta a pénteki napon a Camp Nou ’Róma termében’. Az apró termetû játékos egy sajtótájékoztató keretében mutatta be a kötetét, amelyen többek közt jelen volt Joan Laporta és Josep Guardiola is.
Illik még megemlíteni a két társszerzõ, Dani Senabreva és Sique Rodríguez nevét, akik szintén ott voltak a prezentáción, csakúgy, mint a könyv szerkesztõje, Ernest Folch. A „mûben” továbbá még szerepet vállaltak Albert Benaiges, Iniesta jó barátja és a Barcelona utánpótlás menedzsere, illetve a kiadó Estopa tagjai is – természetesen csupa szép és pozitív dolgot leírva a játékosról.
Az írás egy személyes hangvételû „tollból” ered, amely nyolc fejezetre van tagolva, és minden egyes részében – a fent említetteken kívül – Iniesta is megfogalmazta az érzéseit, illetve választotta ki hozzá a legmegfelelõbb képet. A 119 oldal betekintést ad egy olyan szezonba, amelyben voltak nagyszerû, illetve kevésbé nagyszerû élmények is.
„A Chelsea elleni, idegenbeli találkozó volt életem legszebb pillanata, hiszen fantasztikus érzés ennyi embert boldoggá tenni. Aztán jött a három trófea, az ünneplés, illetve a Madrid elleni, Bernabeuban lejátszott Clásicó. A könyvem azonban leírja a rossz momentumokat is, mint például a szezon végén elszenvedett sérülésemet. A Villarreal elleni 90 perc, illetve a római BL-finálé közötti 17 nap egy rémálom volt, de szerencsére végül játszhattam, és nyertünk.”
Habár a sajtótájékoztatónak inkább a könyvrõl kellett volna szólnia, a jelen lévõ zsurnalisztákat természetesen a középpályás visszatérésének az idõpontja is érdekelte.
„Szerintem már nem kell sokat várnom, hogy megkapjam az orvosok engedélyét, és ezáltal ismét úgy érezhessem magam, mint egy futballista. Remélem, ez már a következõ mérkõzésünkön be fog következni, mivel egy nagyon kellemetlen nyarat tudhatok magam mögött, azonban szerencsére, a lábam jól van, és már játszani szeretnék.”
Sõt, ’Ininek’ még a kerettel – egészen pontosan annak bõségével vagy nem bõségével – kapcsolatosan is kellett pár szót ejtenie, és elmondta, hogy a fiatalokra adott esetben nyugodtan támaszkodhat az elsõ csapat, mivel az elõszezonban már bebizonyították, mire képesek.
„Az idény végén majd meglátjuk, mély vagy inkább szûk volt-e a keret, azonban egy biztos: a saját nevelések megmutatták az alapozás során, hogy tökéletesen illenek az együttesbe, és kellõen versenyképessé tudják tenni azt. Az egyesület nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-képzésre, az edzõk pedig nagyon bíznak a fiatalokban.”
