A triplázás szakaszai egy „fiatal bölcs” nyilatkozatain keresztül
Egy különös utazásra szeretnénk invitálni a kedves Olvasóinkat egy többrészes cikksorozat keretében, amelynek az alapját a katalán TV3 televízió csatorna által a tavalyi Bajnokok Ligája szezon döntõje elõtt két nappal leadott mûsora szolgáltatja. A téma egy szenzációs idény és annak fõ sikerkovácsának, Josep Guardiolának a bemutatása a nyilatkozatain keresztül. Egy rendkívül intelligens elme zseniálisan bölcs szavai következnek, I. rész.
Josep Guardiola jövõbeli sikerességét a végül történelmi triplával végzõdõ idény kezdetén sokan megkérdõjelezték a tapasztalatlansága miatt, ezért a szakvezetõnek rengeteg „Ki lesz az úr a háznál” jellegû kérdésre kellett választ adnia az elmúlt idény elején. Nos, a replikák jöttek is – és taroltak.
„Erõsnek érzem magam, készen állók a kihívásra, és hiszek magamban, mivel ha ez nem így lenne, nem ülnék itt Önök elõtt, mint a Barcelona új szakvezetõje. A csapat futni fog, szóval efelõl nem kell aggódniuk. A játékosaim futni fognak, küzdeni fognak. El fogom felejtetni velük a vereség ízét, ám jól az eszükbe vésem, hogy mindig küzdeniük kell. Én vagyok a vezetõ, õk követnek engem, együtt pedig sikeresek leszünk. Kövessenek engem, kövessenek engem…”
Habár jól végzõdött, korántsem úgy kezdõdött a 2008-2009-es szezon, ahogyan azt a klub vezetése eltervezte. Egy viszonylag jónak nevezhetõ felkészülés után ugyanis a katalán együttes két bajnoki forduló után egy ponttal, illetve 2 kapott és 1 rúgott góllal állt, és a Rijkaard-éra utolsó két évének hibáit halmozta fel a Numancia ellen.
A soriai meccs után azonban jött egy sokkal jobb hazai, a válogatott forduló után ugyanis a Barcelona 1-1-et játszott otthon a Racing Santanderrel, és jóllehet, az eredmény nem volt jó, a mutatott játék összképe felettébb pozitív volt. A találkozó után természetesen mindenki magyarázatot várt Guardiolától, aki már ezekre a „támadásokra” is úgy válaszolt, ahogyan arra senki sem számított – olyan „Pepesen”.
„Mit várnak Tõlem, mit mondjak? Szerintem jobbak voltunk, megérdemeltük volna a gyõzelmet, de csak döntetlent játszottunk.” – így a katalán mester, illetve a Bajnokok Ligája-rajt elõtti napokban, ami közvetlenül a Racing elleni 1-1 után következett, elmondta: „Ha gyõzök, a karrierem hosszú lesz, ha veszítek, rövid.” – minden bizonnyal nem a lemondás gondolatával küzdött ezekben a pillanatokban Guardiola, hanem valószínûleg csak a csapatáról akarta levenni az amúgy óriási nyomást.
Aztán nagyot fordult a világ, jöttek a színházi elõadások, az öt és hatgólos gyõzelmek, amelyek után Pep nem gyõzte földön tartani az elvárásokat. Egy idõ után a jóból is megárt a sok, így amikor a közvélemény már természetesnek tartotta ezeket a sokgólos gyõzelmeket, Guardiola egy kicsit erélyesebb hangnemben lehûtötte a kedélyeket, és habár szerényen fogalmazott, de tulajdonképpen elmagyarázta, mi is a labdarúgás.
„A futball nem az a játék, amelyben ha a tréner azt mondja, csináljátok ezt, megcsinálják tökéletesen. Nem, a labdarúgás sokkal komplikáltabb. Véleményem szerint a foci egy belsõséges kapcsolat a csapat tagjai között. Én nem várom egy játékostól, hogy döntse el a mérkõzést egymaga, vagy hogy egyedül oldja meg a védekezõ játékunkat. Éppen ezért olyan gyönyörû, olyan nyílt és olyan kiszámíthatatlan sportág ez, mivel mindenki függ mindenkitõl, mindenkinek a cselekedete kihatással van a másikéra. Egy agresszív és kiváló teljesítmény például ugyanúgy sarkallhatja a többieket a jobb játékra, mint egy rossz a másik irányba.”
„1-1-es eredménynél hogyan gondolkozik? Ne kapjunk újabb gólt?” – egy mosollyal az arcán és némi fejcsóválással már az újságíró kérdésének a közepén jelzi Pep, a válasza nem: „Támadjunk. Gólt kell szereznünk.”
Folytatjuk!
