Paraula de Pep – III. rész
A hosszabb válogatott szünet alkalmával nagyobb lehetõségünk nyílt, hogy folytassuk „Paraula de Pep” címû sorozatunkat, amelynek most következik a harmadik része. Ebben az írásunkban Guardiola az alapvetõ dolgokról fog nyilatkozni, illetve „kivédi” a csapata felé irányuló legjobb jelzõket. Nagy igazságok – ismét.
A gálák szaporodásával, a gólesõk sokaságával és a kiváló játékkal párhuzamosan az elvárások, illetve a csapat felé irányuló tisztelet is jelentõsen nõtt az elmúlt idény során. Ez természetesen legfõképp dicséretekben öltött testet, amelyek már-már a Pep-Teamet vélték a legjobb együttesnek – legyen szó akár a múltról, akár a jelenrõl.
„A ’Dream Team’ a történelem legjobb csapata, és mi sosem érjük majd el a szintjét. Nem mi vagyunk a legjobb együttes, amely valaha is létezett a futballtörténelem során. Ott van például az „Öt Kupás” csapat, vagy éppen Cruyff egyike, és még sok másik, amelyek nem csak egy évben nyertek címeket – vagy nem éppen 7-8 hónapja játszottak jól, ahol jelenleg mi tartunk – , hanem több éven keresztül voltak sikeresek.”
A fentebb említett jelenséget – magától értetõdõen – nem lehetett mindig az elõbb leírt válasszal visszaszorítani, így Guardiolának valami mással is elõ kellett rukkolnia. A megalapozott válaszok jöttek is, amik a játékosai érdemeit hangsúlyozták ki.
„Úgy gondolom, õk nagyon jó labdarúgók, de általában a Barcelona futballistái nagyon képzettek, ez az elsõdleges ok, ha egy együttes sikerességérõl beszélünk. Egy edzõ sem tud csodát tenni, ahogy én sem, és mindig a játékosok tehetsége az, ami könnyebbé tesz mindent. Õk és az õ szerénységük. Nagyon sok szakképzett edzõ van, de a Barca engem választott, és ez az egyetlen elõnyöm, ennyi az egész. Többek közt ez az, amiért engem mostanában sokra tartanak. Õk helyeztek engem jó megvilágításba, nem én õket.”
A sok jó szó mellett a következõ mérkõzések is felmerültek, mint beszélgetési témák a katalán tréner sajtótájékoztatóin, ám azok gyakorlatilag mindig csak arról szóltak, hogy „és akkor most mennyire fogjuk legyõzni õket? Öt vagy hat góllal?”. Tán nem is kell mondanunk, de azért leírjuk: jött a replika.
„Küzdeni és dolgozni. Ez az a két dolog, aminél hasznosabbat nem tehetünk, és ezt is kell tennünk, mivel ez a legnagyobb erényünk. Persze a játékosok klasszisok, ám mindennek az alapja a munka, a küzdés, és ezek nélkül bármelyik csapat legyõzhetne minket. Minden meccsen bele kell adnunk mindent, és meg kell nyernünk, majd a következõt is, az azutánit is, és végül természetesen az utána következõ 90 percrõl is gyõzelemmel a hátunk mögött kell lejönnünk, és majd a helyezésünk megmutatja, hogyan dolgoztunk. A legfontosabb cél azonban az, hogy minden mérkõzésen maximális sebességgel, azaz odaadással játszunk.” – taglalta a filozófiáját – avagy a „Pepsicológiát” – Guardiola, majd ugyanezzel kapcsolatosan folytatta még határozottabban.
„Amit eddig elértünk, nem jogosít fel minket semmire. A múlt egy haszontalan dolog, holnap újra fel kell kelnünk, és dolgoznunk kell, és azt hiszem, ez a legjobb idõ arra, hogy ne álljunk meg, hanem tovább küzdjünk. Folytatni, folytatni kell. Amennyiben megadjuk a kellõ fontosságot minden mozdulatnak, találkozónak és minden részletnek, amit tennünk kell az adott pillanatban, úgy nincs kétségem afelõl, hogy meg fogunk felelni az elvárásoknak minden egyes meccsen. Mindegyikre szükségünk van, mindegyiket le fogjuk játszani, és mindegyiken erõsek leszünk.”
Pep – talán gondolva a döntõ csatákra – a fenti monológjait számtalanszor elmondta az idény során és persze fõleg tavasszal, de ha végigolvassuk õket, mégsem ugyanazok. Nagyjából azonos a mondanivalójuk, de valamiben mindig eltérnek egymástól, valami újat mindig hordoznak magukban. A következõ sorok is ebbe a kategóriába tehetõk.
„Mi egy olyan csapatot alkotunk, ahol mindenki azt teszi, amit tennie kell. Viszont ha ez nem így lesz a szezon bármely részében, bármelyik együttes megverhet majd minket. Hangsúlyozom: el kell felejteni a múltat, az elmúlt mérkõzést. Minden találkozó végeztével már a következõ 90 percre kell koncentrálnunk. Ha pedig ezt fogjuk csinálni, akkor úgy érjük el a májust, hogy mindhárom trófea megszerzésére esélyünk lesz.”
„A „te vagy a favorit” mesék haszontalanok, amelyek csak elhitetik veled, hogy te vagy a legjobb, majd segítenek, hogy tévedhetetlennek érezd magad. Nem, ezek a dolgok… az újságírók írják ezeket, de sehova nem vezetnek.” – szögezte le a katalán szakvezetõ, amikor a szezon vége felé a bajnokság esélyeseirõl kérdezték, majd – óriási önkritikát gyakorolva – a következõket mondta: „Nagyszerû egységet alkotunk, ha keményen, apellátát nem ismerve hajtunk a célunkért. Ha nem, az már komplikáltabb…”
Önmagukért beszélnek a sorok…
