Paraula de Pep – V. és egyben utolsó rész
Egyszer minden véget ér, ez alól pedig nem lehet kivétel a „Paraula de Pep” címû sorozatunk sem, amely a katalán TV3 által még a tavalyi Bajnokok Ligája döntõ elõtt pár nappal készített mûsorán alapszik. A záró részünkben a „Pepsicologia” színe-java olvasható lesz: Guardiola egy Cruyff-sajtótájékoztatóval reagál a kétkedõk kritikáira, hisz a csapatában, és szerény marad. Nagyon szerény.
Paraula de Pep – I. rész
Paraula de Pep – II. rész
Paraula de Pep – III. rész
Paraula de Pep – IV. rész
A bajnokság eleji, kétfordulós nyeretlenség után a katalán együttes február vége felé ismét egy kisebb válságba került, miután elõször otthon kapott ki az Espanyol ellen, majd az Atletico Madrid otthonában veszített 4-3-ra.
Guardiola a katalán rangadó elvesztése után nem magyarázkodott, és habár nem mondta ki, a mondanivalója egyértelmûen az volt, hogy türelmet kér a csapata felé, és egyben biztos benne, hogy kilábalnak a krízisbõl.
„Gratulálok az Espanyolnak a gyõzeleméhez. Mi talpra fogunk állni, és folytatni fogjuk azt, amit elkezdtünk.” – így Pep, majd következzék a véleménye a ’Matracosok’ elleni vereségrõl.
„Nos, jó estét Mindenkinek. Egy olyan meccset vesztettünk el, amelyen a két csapat szórta a gólokat, és amelyet mindkét csapat megnyerhetett volna. Azonban az Atletico gyõzött, így gratulálok nekik. Folytatni fogjuk.”
Azokban az idõkben a média a lufi és a kipukkadás effektushoz hasonlította a Pep-Team két vereségét, egyszóval nem igazán bízott benne, hogy a szezon utolsó felében jöhet az utólag nézve ötcsillagos kiszolgálás – már ami a mérkõzéseket illeti.
Guardiolának természetesen megvolt a válasza, de ez olyan válasz volt, amivel csak õ tud elõrukkolni. Ilyen határozottan, minden további hozzászólást nem tûrve, ám az illendõség határát nem átlépõ módon még nagyon kevesen tudták kifejezni a sajtóval kapcsolatos aggályukat a futballtörténelem során.
„Nem fáradtunk el! Nem vagyunk fáradtak, érthetõ? Ezt azért mondom, mert már látom is a holnapi címlapokat. Nem vagyunk fáradtak. Tiszta? Tényleg érthetõ? Nem fáradtunk el, rendben vagyunk.”
A következõ sorok egy óriási dologról szólnak, olyasmirõl, ami szintén egyedi – vagy legalábbis nem gyakori – eddig a labdarúgás históriás könyvében. Guardiola a már fent is említett nehezebb idõkben egy olyan sajtótájékoztatót adott, amelynek ugyanaz volt a mondanivalója, de még nagyjából a szóhasználata is, mint Johan Cruyffé, amikor a holland edzõ együttese elvesztette a Zaragoza elleni meccsét 1994. február 13-án.
Guardiola az elmúlt szezonban, azaz 2009-ben: „Hiszek a csapatomban, és elnézést a már sokszor hallott mondatért, de nem tudok másképp gondolkodni. Azt mondom, amit érzek. Ha visszamegyünk novemberbe, én már akkor tudtam és mondtam, hogy még nincs lefutva semmi, és lesz még egy versenyfutás a bajnoki címért. Nem azért mondom, mert mondani akarok valamit, hanem azért, mert már megéltem ehhez hasonló szituációt, tapasztalatom van, milyen ez. Most úgy érzem, nagyon nagy esélyünk van arra, hogy bajnokok legyünk.
Cruyff 1994-ben:„A bizalmam töretlen a csapatom iránt. Nem akarok okoskodni, csak azért, mert jól hangzik. A tapasztalat beszél belõlem. Ebben az esetben egy dolog van, ami a tudás elõtt van, ez pedig a tapasztalat, ami már a tied, amit már megéltél. Hogy õszinte legyek Önökhöz, amennyiben ebben az évben nyerünk valamit, az ennek az elvesztett meccsnek lesz köszönhetõ.”
Eszméletlen. Így kell elsajátítani a tudást, ami megszerezhetõ számunkra. ’No comment’…
Újabb adalék: abban az évben bajnok lett a Barcelona egy elsõre igencsak kilátástalan helyzetbõl. Az utolsó fordulóban megszerzett bajnoki cím után Guardiola – sok egyéb mellett – megjegyezte: „Megtiszteltetés, hogy Cruyff mester tanítványaként tartanak számon. Óriási dolognak tartom.” – a legjobb tanítványok rendszerint a legjobb mestereket kapják.
Ezek után következzen Guardiola a közönség fontosságáról szóló monológja, amit – a teljes kép megzavarása nélkül – bárminemû kommentár nélkül közlünk.
„Hogy miért fontos, hogy az emberek kijöjjenek a stadionba? (meghökkenve röhög) Azért, mert értük játsszunk. Itt, a Barcelonánál mi a saját munkánkat végezzük, de mindezt az emberekért tesszük. Tenni, amit tennünk kell, sokkal szórakoztatóbb szurkolókkal telt stadionban, mint anélkül. Így szebb.”
„Remélhetõleg továbbra is kijárnak majd a meccseinkre, és a nehéz idõkben is velünk lesznek. Ez az egész arról szól, hogy csinálunk egy show-t, amely ugyan sportesemény, de számtalanszor kulturális is az emberek számára. Remélem, a továbbiakban is mögöttünk állnak majd, mert ismétlem: velük sokkal jobbak vagyunk, mint nélkülük.”
„Ez a stadion azért is más, mint a többi, mert itt általában nekünk kell bátorítanunk a drukkereket, ám most fordítva volt. Most õk lelkesítettek minket. Úgy gondolom, hogy eljött a ”Camp Nou” ideje, most el kell végeznie a feladatát. Mi soha nem fogunk megnyerni egyetlen egy trófeát sem ezek nélkül a létfontosságú meccsek nélkül, sõt lesznek olyan idõszakok, amikor – egyéb okok miatt – nem játszunk majd jól. Azonban úgy gondolom, a döntõkbe való bejutás, illetve a bajnoki cím megnyerése itt, a Camp Nouban lesz eldöntve.”
Egy utolsó rész utolsó soraihoz érve mindig valami csattanós befejezésen gondolkozunk, egy olyanon, amivel méltóképpen lehetne lezárni az adott anyagunkat. Nos, úgy véljük, a következõ idézetek megfelelnek az elvárásoknak, és egy olyan sorozat végére tesznek pontot, amelyet rendkívül szerettünk írni, és megfogalmazni, és reméljük, kedves Olvasóink is hasonlóképpen vélekednek, ha az olvasásukról van szó.
Szóval, akkor jöjjenek a fentebb említett mondatok.
„Ha nyerünk, sokan fognak emlékezni ránk, ha nem, ez az év csak egy anekdota lesz. Meg kell próbálnunk nyerni.”
„Az emberek jól érezték magukat velünk, és az összes közül ez a lehetõ legnagyobb erényünk és értékünk.”
”Nem tudom, meg lehet-e ismételni ezt az idényt. Tényleg nem tudom. Most azonban ez nem is érdekel, csupán élvezni akarom…”
Nézd meg a „Paraula de Pep” címû sorozatunk ezen részéhez kapcsolód videóanyagot!
