Az elnökjelölt készül a választásokra | Örül az igazolási terveknek
Még az elnökválasztás legnagyobb esélyese, Sandro Rosell is annak szurkol, hogy Joan Laporta sikerrel járjon a jelenlegi átigazolási ügyekben, és szerezze meg David Villát és Cesc Fabregast. Igaz, az elnökjelölt ehhez hozzátette, hogy csak akkor üdvözli a döntést, ha Pep Guardiola áldását adta a megszerzésükre, mert a szakmai döntésekben neki kell döntenie. Rosell a RAC1 rádióállomásnak adott interjújában leszögezte, hogy a – most már hat éves – elnöki mandátuma alatt végig Pep Guardiolát szeretné a csapat vezetõedzõjének tudni, és a szakmai irányítást mindvégig meghagyná az õ, illetve a technikai igazgató kezében.
Joan Laporta korábbi nyilatkozatára reagálva Rosell elmondta, hogy valaki talán próbált tárgyalni a klub által jelenleg kiszemelt játékosok képviselõivel vagy klubjaival, de ez nem õ volt. „Nem avatkoztam be egy átigazolási ügybe sem, nem érzem úgy, hogy én lennék a szóban forgó személy” – magyarázta, majd Laporta aktuális terveirõl beszélt.
„Elfogadom, hogy június 30-ig Laporta igazol játékosokat, ha Guardiola egyetért ezekkel a tervekkel, és ha ezek az igazolások azt szolgálják, hogy a csapatnak jobb legyen. Annak nem örülnék, ha választási célok miatt történnének, mert ez azt is jelentené, hogy a szerzõdések többe kerülnének a klubnak.”
Konkrétan Villa és Fabregas említésére jelezte: „Ha Guardiola úgy gondolja, hogy mindkét játékosra szükségünk van, akkor minden a legnagyobb rendben van.”
A megválasztása esetén következõ berendezkedésrõl és személyi kérdésekrõl Rosell úgy nyilatkozott: „Szeretném, ha Pep Guardiola lenne a csapat edzõje a mandátumunk alatt végig, ha végül a sociók nekünk szavaznak bizalmat.”
Rosell az igazolások kapcsán arról is véleményt alkotott, hogy szerinte milyen posztokra lenne feltétlenül szükséges vásárolni, és elsõre a baloldali támadó posztot emelte ki: „Henry már az útja végén jár. Még van ugyan egy év a szerzõdésébõl, és reméljük, hogy tud jól teljesíteni, de föl kell készülnünk egy váltásra, ami azonnali megoldást kínál.”
A szélsõ védõk feladatait és a helyzetüket is meglepõ részletességgel elemezte az elnök, de ezt követõen sietve megjegyezte: ez azért „nem az õ feladata. ” „Védekezniük és támadniuk is tudni kell, és nehéz ilyen játékosokat találni” – vélte, és szerinte ennek „egyik oldalon minõségileg (Alves), a másik oldalon mennyiségileg (Maxwell, Abidal)” meg is felel a keret.
Kifejezetten meglepõ része volt Rosell nyilatkozatának, hogy nem zárta ki Txiki Begiristain további alkalmazását, ha megnyeri a választásokat. Ezt azzal indokolta, hogy ugyan korábban több kérdésben nem értettek egyet, ez már elmúlt, ráadásul most õ nem szeretne beleavatkozni a szakmai ügyekbe, ami változást jelent a korábbi sportszakmai alelnöki tisztéhez képest (2003-2005). Most szerinte konszenzusos döntésen kell majd alapuljon, hogy Txiki folytatja vagy sem, már ha a korábbi játékos egyáltalán vállalja az újabb megbízatást. „Le fogunk ülni minden profi alkalmazottal, és értékelni fogjuk a munkát. Akkoriban volt néhány nézetkülönbség köztünk. De most nem elnökségi tagként pályázom, és a posztomnak semmi köze nem lenne a szakmai vezetéshez. Ha Txiki jól megérti magát Peppel, miért ne folytathatná?”
