Két részes utóélet | Sansztalan ‘blancók’, érthetetlen nyilatkozat

A hétfõi, 5-0-s katalán gyõzelem mindenkit meglepett, mind a számbeli eredményt, mind a játék képét illetõen. A hangsúly a mindenkin van: José Mourinho története legnagyobb vereségét szenvedte el, ezzel pedig elvesztette azt a varázsburkát, amibe belekapaszkodhatott a madridi szurkolósereg, azaz nem õ az AntiBarça-faktor. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy ezt a teljesítményt egy rossz nappal magyarázza a portugál tréner.

Nincsen Mourinho-fóbiánk, nem vagyunk a portugál trénert követõ fotósok, újságírók, akik a nap minden percében elõ tudnak állni a világ egyik legjobb edzõjével történt eseményekkel. Emellett a vereség mellett – a mérkõzés elõélete alapján – ellenben nem lehet elmenni szó nélkül. Két részes lesz a 161. Clásico utóéletének elnevezett anyagom, melynek most következõ írása a madridi csapat viselkedésérõl, anarchiájáról, frusztráltságáról fog szólni. 

Hatalmas öngólt lõtt Mourinho

Annak ellenére, hogy a portugál tréner a madridi edzõsködése alatt a Barcelonáról – legalábbis ha konkrétan a katalán együttesrõl volt szó… – tisztelettudóan beszélt, tett számtalan olyan megjegyzést, melyek belobbantották a Pep-Teamet a hétfõ esti összecsapásra. Mindenki láthatta, hogy ez még Pep általános, zseniális motiválásánál is több volt, ebben volt egy olyasfajta adalék, amely most jött ki elõször Xaviékbõl.

Mourinho elõször is Benzema kritizálásakor utalt a Barcelona támadójának, David Villának a szintén gyengébb formájára, az asztúriai csatár játékáról pedig csak a legfelsõbb jelzõkkel lehet szólni. ‘José’ aztán megvádolta a Sporting Gijónt, hogy a Barça ellen nem adott bele mindent, s hogy vannak csapatok, mely a katalánok ellen nem teljes erõbedobással küzdenek. Habár ez fõleg a Gijónnak lehet sértõ, azért Xaviék önbecsülését is érinthette a dolog. 

Mourinho ráadásul az egyik hosszabb, õsz elején adott interjújában lenyilatkozta, hogy tudja, hogyan kell játszani a Barcelona ellen, aztán ironikusan megjegyezte, hogy tizenegy a tizenegy ellen. Tovább fokozva a szarkazmusát, megjegyezte, hogy néha tizenegy a tíz ellen, végül kijelentette, hogy rá kell erõltetni az akaratát a csapatának a Barçára, s csakis ekkor lehet esélye. 

Ezek folyományaként pedig a Barcelona szárnyalt, 200%-ot adott ki magából, mindenhol ott volt, a támadók a mérkõzés egésze során letámadták nagyon mélyen a védõket, Pepének és Carvalhónak nem egyszer a saját tizenhatosánál kellett elgondolkodnia, hogy hova is passzoljon. Végül ment hátra a labda Casillasnak, aki felívelte a labdát. Zseniális taktika… Ami ráadásul egy Piqué-Puyol tengelynél még kellemetlenebb, hiszen mindkettõ fejjátéka világklasszis, mi több, elõttük Busquets gyûjti össze a játékszert. Még kényszermegoldásnak is rossz ez a felfogás. 

Mourinho a saját csapdájába esett bele, hatalmas öngólt lõve ezzel, hiszen nem csak az ellenszerét tudta a Barçának, de idõnként negatívan is utalt a katalán együttesre. Ráadásul a Clásicót felvezetõ sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, hogy a Barça örül Iturraldénak – ezek után várható volt a „mérgezett egér” effektus.

Defenzív, megfoghatatlan taktika – Teljes kudarc

Nem volt megsemmisítés? Nem nagyon tudom, hogyan nevezik azt, ha egy csapat már nem is feltétlen a gólszerzésre törekszik, hanem a szebbnél szebb megoldásokra, de akkor lehetséges, hogy átnevezték. Esélye sem volt a Madridnak, labda nem volt nála (elsõ 20 perc után 75-25 % volt a labdabirtoklás), a párharcokat pedig rendre barcelonai játékos nyerte. Márpedig ha valamihez nem kell összeszokottság, akkor az a párharcok megnyerése. Érthetetlen félrebeszélés a portugál trénertõl.

Nem zárható ki, hogy ez a Madrid jobb lesz, és az sem, hogy világklasszis szintre fog fejlõdni Mourinho kezei alatt. Azt viszont nem mondhatja senki, hogy ez a nap csak egy kisiklás volt, csak egy rossz nap. Egy csapat egy rossz napon kihagyja a helyzeteit, semmi sem sikerül neki, ellenben nem kap ki öt góllal, ilyen katasztrofális teljesítménnyel. Még akkor sem, ha a világ legjobbja az ellenfele. Még egyszer hangsúlyozom: lehetséges, hogy a Madridból európai szintû élcsapatot fabrikál a portugál még ezek után is, ám azt kijelenthetjük, hogy ennél a Barcelonánál jobb együttest faragnia szinte lehetetlen. 

S hogy befejezésképpen visszatérjek a Clásico-rovatunkat felvezetõ gondolatmenetemhez, Mourinho szerint ez nem volt megsemmisítés, ugyanakkor esélyük sem volt megnyerni a mérkõzést.

Nem az ellentmondások embere? Negyedszerre is az.