Egy gól, három pont, említésre sem méltó játék

Teljesen természetes egy három sorozatban aktív csapatnál, hogy rosszabb periódus is elõfordul a szezonban, s a Barcelonánál ez mindenképpen a közelmúltban volt megfigyelhetõ. Látva a Zaragoza elleni produkciót, talán azt is lehetne állítani, hogy a gyenge szériának is a mélypontján várja az Arsenal elleni sorsdöntõ visszavágót a katalán gárda. 

Pep Guardiola kezdõcsapata már a Bajnokok Ligája szereplés bûvkörében alakulhatott ki, nem játszott ugyanis a jólmegszokott kezdõk közül Iniesta, Sergi, Abdial, sõt még Villa sem. A helyettesek viszont végre teljes mérkõzésen bizonyíthattak, több-kevesebb sikerrel. Szinte az elsõ labdaérintéstõl nyilvánvaló volt a vendég együttes szándéka, ami szerint hagyják Xaviékat játszani, és jól tömörülõ védekezésben kitartanak, ameddig csak lehet. A labdabirtoklás aránya soha nem látott különbséget mutatott, és a Barca rendkívül gördülékenyen passzolt, mondhatni irányította a játékot, ahogy szokta. Az egyetlen probléma az volt, hogy mégis sokáig a másik csapat akarata érvényesült. Zavartalan passzolgatás folyt az egész elsõ félidõben, különösebb megszakítást csak Keita gólszerzõi kvalitásai és néhány távoli kísérlet okoztak. A mali középpályás kétszer is a hálóba talált, az elsõ gólját, egy valamelyest szerencsés fejest azonban a játékvezetõ les címén – helytelenül – érvénytelenítette. Másodszor már nem akadtak kérdõjelek, a félidõ végéhez közeledve Messi szabadult meg védõitõl az alapvonalon, és remek gólpasszt gurított vissza a katalánok tizenötösének. A jég megtört, s bár a szünet erre szinte rögtön lehetõséget adott, a vendég együttes mégsem változtatott különösebben hozzáállásán. 

A második félidõre is változatlan csapatok futottak ki, és a játék képe sem változott. Doblas kapus még néhány lövésnél bizonyíthatta reflexeit, ám a Messiéktõl megszokott sakk-matt ziccereknek nyoma sem volt. Elképzelhetõ, hogy a csapaton meglátszik valamelyest az, hogy Pep mester gyengélkedik, és fájdalmai miatt talán kevésbé tudott koncentrálni, hiszen a második félidõben is ugyan azok a már a kezdetekkor halálra ítélt játékelemek voltak láthatóak, mint az elsõben. Így például az egész mérkõzésre jellemzõ volt, hogy a betömörülõ védelem ellenére a hazaiak szinte mindent középen, zsebkendõnyi területen próbáltak megoldani, olyan kényszerítõkkel próbálkozva, amelyek kimerítették a fizikai képtelenség fogalmát. A második félidõ derekán meglépett cserék, név szerint Villa és Abidal módosítottak az összképen, ám miután több egymáshoz hasonló kiugratás sem végzõdött sikerrel, egyre inkább a labdatartásra helyezõdött a hangsúly. A Barcelonánál pedig ez azt jelenti, hogy a vezetés tudatában kizárólag a labda megtartására kell koncentrálni, elvetve ezzel a további támadások és offenzív játék lehetõségét. 

Terv tehát teljesítve, a kötelezõ három pont zsebben, a látvány azonban nem ígér könnyû gyõzelmet a kedden esedékes ‘élet-halál’ harcra, még akkor sem, ha az erõs tartalékolás tényének tudatában emészthetjük a történteket. 

FC Barcelona – Real Zaragoza 1-0 (1-0)
Barcelona, Camp Nou (78.965 nézõ)
Vezette: Teixeira Vitienes

FCB: Valdés, Alves, Piqué, Milito, Maxwell (Abidal 75′) – Mascherano, Xavi, Keita – Messi, Pedro (Iniesta 85′) és Bojan (Villa 65′).

Zaragoza: Doblas, Diogo, Silva, Lanzaro, Jarosik – Edmílson, N’Daw, J. López,  Ander, Bertolo – S. Pongolle.  

Gól: Keita (42′)

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Seydu Keita
Ugyan bárki jogosan hiányolhatja a játékából azt a kreativitást, ami Iniesta vagy Xavi cseréjénél elvárható volna, a védekezésben és a gólszerzésben is jeleskedett ma este a mali középpályás, és ezzel hozzásegítette a csapatot a három ponthoz. Remek mérkõzést játszott még Alves, aki szinte minden ígéretes támadásban komoly szerepet vállalt, illetve Mascherano, aki távoli becsúszásaival és harciasságával ezúttal nem sárgalapokat, hanem fontos labdákat szerzett, jól pótolva Sergi Busquetset.