Nem csúcsformára járatott, de kiválóan pörgõ Barça a negyeddöntõben
Az élõképek okozta eksztázis után immáron sikerült megemésztenünk a Barcelona gyõzelmét, amivel a spanyol bajnok kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája negyeddöntõjébe az Arsenallal szemben. A mérkõzést nem részleteiben vizsgáljuk, arra az összefoglaló írásunk szolgált, inkább a kollektív- és egyéni teljesítményekre fókuszálunk, valamint fenntartjuk a véleményalkotás jogát a feszültséggel teli mérkõzés vitatott eseteirõl, Wenger szájkaratéjáról és Pep válaszáról.
A Barça továbbjutott, méghozzá lenyûgözõ eleganciával, a játékot teljesen uralva, a stílusát ráerõltette az Arsenalra, és eksztázisban futballozott. A letámadás világklasszis színvonalú volt, a Xavi által mozgatott támadójáték pedig látványban egyedülálló volt, eredményességben és pontosságban viszont még elmaradt a várttól. A mérkõzés közben úgy gondoltam, ez lehet a választóvonal: ha továbbjut a Barcelona, ismét elkapja az az érzés, és megtalálja azt az utat, amin novemberben már végighaladt. A Barça nyert, a további formát illetõen pedig már a hétvégén lehet bizonyítani Sevillában.
Félelmes egyéni teljesítmények
Az, hogy Abidal tökéletes választás volt a középhátvéd poszton, azt már úgy kezdjük megszokni, és mára már a kritikusok is behúztak egy pipát Pep mester mellé a táblázaton, ám az, ahogyan immáron három hónapja megszégyeníti az ellenfél támadósorát a francia bekk, az valami egészen félelmetes. Párharcot nem nagyon nyernek ellene, a labdakihozatalkor pedig sugárzik minden megmozdulásán, hogy lát a pályán, s hogy technikailag is van olyan képzett, hogy véghezvigye a passzokat, ütemváltásokat. Nálunk rászolgált a Mr. Elegancia jelzõre.
Messirõl különösebb ódákat nem zengünk, eddig is tudtuk, most is tudjuk, hogy az argentin támadó a világ legjobbja, aki a nagybetûs focit ûzi. Nem tudunk elmenni viszont szó nélkül Iniesta mellett, akirõl ugyan szintén tudtuk, hogy egy zseni, de most kritikus pillanatban vállalta magára a karmester szerepkörét, és olyan labdákat osztogatott, amikrõl mások még nem is álmodtak, nemhogy láttak volna ehhez hasonlót. Ahogy Guardiola mondta róla: „Tavaly az Internazionale ellen nagyon hiányzott.”
A kevesebb néha több
Az Arsenal mestere, Arsene Wenger, aki ellen egyébként fegyelmi eljárást indított az UEFA a kedd esti viselkedése miatt, élesen bírálta Busacca játékvezetõ a nyilatkozatában, összetûzésbe keveredett Guardiolával, ráadásul a svájci sípmesteren számon is kérte az öltözõfolyóson az általa vélt hibákat. Az alábbiakban szeretnénk mindenféle elfogultság és határozott igehirdetés nélkül csak rávilágítani arra, miért nem volt ez szerencsés a francia mestertõl.
Egyrészt az Európa által csodált, és elismert Arsenal nem volt a pályán. Helyette láttunk egy kontrára berendezkedõ, a védelmét feltoló, és így harcoló londoni csapatot, amely egyértelmûen meghasonlott, és ezt az átváltozást nem bírta idegekkel. Másrészt Robin van Persie kedd este nem bírta elviselni, hogy a mérkõzés elõtt õ volt a fõszereplõ, a találkozón viszont két labda nem jutott neki, nemhogy fõszerep. Elõbb törlesztett Alvesnek, majd elrúgta a labdát a sípszó után, hogy végül magából kikelve reklamáljon a játékvezetõnél. Harmadrészt az Arsenalnak nem volt kapura lövési kísérlete a mérkõzésen, és nem a mentalitása miatt, hiszen 1-0-nál támadnia kellett volna, hanem szimplán azért, mert nem tudott kibontakozni, támadásokat vezetni, lehetõségeket teremteni. Ezeket egy kicsit át kellene gondolni, és utána lepontozni Busaccát, szóváltásba keveredni Guardiolával, és lenyilatkozni a médiának, hogy amennyiben nincs a kiállítás, az Arsenal megy tovább.
Pep válasza a legjobb végszó: az Arsenal nem tudott három egymást követõ passzt megcsinálni.
