Döntõ évek elõtt a La Masia ígérete | Ronaldinho mögötte, Messi elõtte

Azt már megszokhatták a Barcelona szurkolói, hogy a klub utánpótlás akadémiája minden évben tartogat számukra egy kellemes meglepetést, azaz egy újabb ifjú tehetséget, akinek reális esélye van arra, hogy fontos tagja legyen a felnõtt együttesnek is. Most már az is világos, hogy a következõ reménység a most 17 éves Gerard Deulofeu, aki tehetsége alapján akár világklasszis is lehet, és szerencsére az utánpótlás csapatokban rendre olyan teljesítményt nyújt, ami alapján sokan a jövõ Messijét látják benne.

Ez persze alighanem túlzás, legalábbis nem túlságosan valószínû, hogy felcseperedik még egy Messihez fogható tehetség a következõ tíz-húsz évben. Deulofeu játékstílusa nem is föltétlenül hasonlít Messijéhez, és az összehasonlítást maga Gerard sem veszi szívesen, de a fiatal futballista képességei kétségtelenül impresszívek. Deulofeu alig töltötte be a 17. életévét, már 8 éve a Barcelona utánpótlás akadémiáján tanul, ami elárulja, hogy igen fiatalon, mindössze 9 évesen került a gránátvörös-kék egyesülethez.

A kezdetek

A kis Gerard a gironai Penya Esportiva Bons Airesbõl érkezett a Barça hívására, amit még elsõsorban a szülei, Marcel és Maria Jesús döntöttek el. A korosztályából már akkor kiemelkedõ kisfiú a Félix Sánchez edzette ’Benjamín A’ korosztályos csapatba került a Barçánál, éppen akkor, amikor Barcelonába új sztár igazolt Ronaldinho személyében.  

Deulofeu kedvence sem lehetett más, mint a brazil kiválóság, és hozzá hasonlóan õ is a 10-es mezben játszott, ráadásul a csatárok mögött irányítóként. „Csak Ronaldinhót figyelte, le sem vette róla a szemét. Õ volt a példaképe” – emlékezett a játékos édesapja a barcelonai kezdetre, ami szerencsére nem volt olyan nehéz hõsünknek, mint egykoron például Iniestának, akinek az ország másik felére kellett költöznie kisfiúként, távol a családjától, barátaitól. Miután Deulofeu a Girona körzetébe tartozó Riudarenesben nõtt fel, mely mindössze 80 kilométerre van Barcelonától, a gyökereit nem kellett maga mögött hagynia 9 évesen.

Az elsõ években Deulofeu pont a csatárok mögött játszott, ám ahogy a felnõtt csapatnál is kialakult, hogy Ronaldinho a baloldalra került ki jobb lábas játékosként, úgy õ is ezt követte a korosztályos csapatában. Balról cselezett a jobb lábára, a szélrõl indulva ki tudta használni a gyorsaságát, és a kiváló cselezési adottságait lendületbõl.

A sztár-kvalitások hatásai

Az elsõ barcelonai évek során a játékos számos helyi és országos tornán fellépett akár a Barça, akár az U-12-es spanyol válogatott mezében, és felfigyeltek rá mind a nagy sportszergyártók, mind a menedzserek. Ennek hatására Deulofeunak már 12 évesen egyéni szponzori szerzõdése volt a Nike-kal, és az a Ginés Carvajal lett az ügynöke, aki többek között Victor Valdés és Raúl ügyeit is intézi. Ez a felhajtás azonban óhatatlanul törést okozott a karrierjében: Lehetetlen nem elhinni, hogy te vagy a legjobb, ha mindenhonnan ezt hallod. Deulofeunál is megjelentek a sztár allûrök, egyénieskedõvé vált a játéka, rosszabbul tanult, fejben máshol járt és fizikálisan is romlott a felkészültsége.

Ez a törés azonban a jelek szerint nem tartott örökké. Az edzõk jelenkori beszámolói szerint idõvel Deulofeu is fölismerte,hogy kizárólag csapatjátékosként érheti el azokat a célokat, amiket maga elé kitûzött, és ezek a célok nyilvánvalóan nem csak arról szólnak, hogy egy elsõ osztályú csapatban legyen egy játékos a sok közül… A lassan serdülõvé váló Gerard szerényebbé vált, ahogy erõsödik, úgy válik jobb és jobb játékossá, aki egyre inkább részt vesz a csapatjátékban, és az eredmények nem is maradnak el. Mind gólszerzésben, mind kiszolgálásban kiemelkedik a társai közül, és évek óta a nálánál idõsebbek között kergeti a bõrt.

A jelen és a jövõ

Ebben az idényben Deulofeu már az ’Ifi A’ keret tagja, melyben szintén a csapat elsõszámú vezére, húzóembere, és már nem telik el úgy hónap, hogy ne kapna meghívást vagy a Luis Enrique vezette Barcelona B-hez, vagy Pep Guardiola felnõtt csapatához. A B keretben ráadásul már nem csak edzésekre hivatalos alkalmanként, mert Luis Enrique még a 17. születésnapja elõtt megadta számára a lehetõséget, hogy bemutatkozzon a másodosztályban tétmérkõzésen, ami nyilvánvalóan óriási fejlõdési lehetõséget jelent a fiatal futballista számára. De nem feledkezett meg róla Guardiola sem, aki már féltucat edzésre meghívta a szezonban, legutóbb éppen az iskolapadból ugrasztotta ki, és mivel a hívás késõn jött, Deulofeu a sietsége ellenére néhány percet késett is, amiért azonnal megkapta a „nagyoktól” a várható zrikálást, hogy ebben a keretben bizony tilos késni a tréningekrõl.

Az elmúlt napokban hõsünk ismét a lapok címoldalain szerepelt, miután a spanyol u-17-es válogatott mindkét meccsén õ volt az elsõszámú sztár, aki a legszebb akciókat indította vagy éppen befejezte, gólokat szerzett és gólpasszokat adott. Így csak bízni lehet benne, hogy az egyre nagyobbá váló felhajtás, a sajtó növekvõ érdeklõdése nem törik meg ismét Deulofeu fejlõdését, mert most már valóban végzetes lehet, ha nem tud maximálisan a munkára, a játékra koncentrálni, ha elhiszi; innét már egyenes az útja a sztárságig. Remélhetõleg persze ez nem így lesz, amiben csak segíthet, hogy Gerard Messit tekinti a példaképénék, és ha csak félig olyan szerény próbál lenni, mint az argentin, akkor nagy baj már nem történhet.

A szurkolóknak van tehát okuk a reménykedésre, mert Deulofeuból nagy játékos lehet, aki szintén katalán, szintén saját nevelés, ám a döntõ évek most következnek. A sztárjelölt át tud lépni az utolsó akadályon, és követi Messi, Iniesta vagy Pedro útját, vagy megmarad örök reménységnek, vagy még annak sem, mint történt mostanában Gai Assulinnal, Giovani dos Santosszal. Erre a kérdésre neki kell válaszolni, méghozzá tettekkel.

Nézd meg Deulofeu fejlõdését videón: