A Villarreal ellen több mint dicséretes teljesítményt nyújtott a Barça
Az FC Barcelona teljesen megérdemelten nyert hazai pályán a Villarreal ellen 5-0 arányban, miután lefutballozta a Bajnokok Ligájában induló és a bajnokság élmezõnyéhez tartozó Sárga Tengeralattjárót. Josep Guardiola szakvezetõ a védelemben felmerülõ létszámproblémái következtében reaktiválta a Dream Team felállását, azaz az együttes a 3-4-3-as formációban vette fel a harcot a Rossival és Nilmarral támadó Villarreal ellenében.
Rengeteg kérdésre adott választ Guardiola az új bajnoki idény elsõ bajnokiján. Cesc Fábregas érkezésével sokan megkérdõjelezték Thiago szerepét, Alexis Sánchez leigazolását illetõen sokan úgy gondolták, hogy Giuseppe Rossi ideálisabb megoldás lett volna a támadósor megerõsítésére, a korábban elképzelhetetlen 3-4-3-as felállás pedig immáron realitás. Az összefoglaló írás mellett ezen anyagunkban az 5-0-ás gyõzelem tapasztalatait írjuk le dióhéjban.
A 90′-es évek felállása életképes
A madridi MARCA már a találkozó kezdete után röviddel külön írásban hívta fel a figyelmet arra, hogy Pep Guardiola szakvezetõ a védõgondjai következtében (Puyol, Piqué, Adriano, Maxwell sérültek; Alves eltiltott) szerkezetet váltott, és 3-4-3-as felállásban küldte fel a csapatát a pályára. A védelemben Busquets középen, Abidal a bal oldalon, Mascherano a jobb oldalon játszott, Keita volt a védekezõ középpályás Cesc, Iniesta és Thiago mögött, míg a támadósorban Messit a bal szélrõl Pedro, a jobb oldalról pedig Alexis támogatta. A korábban szinte elképzelhetetlen szerkezetrõl a MARCA találóan úgy zárja az írását, hogy „Johan Cruyff öröksége nem visszatért a Camp Nouba, hanem talán sosem távozott onnan”.
Cesc beilleszkedett, Thiago zseniális
Cesc Fábregas nevével kapcsolatosan két sarkalatos vitapont volt: mennyire szorul háttérbe Thiago, valamint ténylegesen megéri-e a középpályást hazahozni ilyen elõzmények után. A válasz a mai mérkõzés után egyértelmû, még akkor is, ha sokan korainak tartják majd az ítélethozatalt: Thiago és Cesc egyszerre voltak a kezdõcsapatban, elõbbi gólt szerzett és két gólpasszt jegyzett, utóbbi pedig szintén betalált a hálóba és kiváló játékkal hívta fel magára a figyelmet. Ráadásul a média számtalan alkalommal legfõbb riválisként utalt a Cesc-Thiago duóra, ám a gólörömöknél egyértelmû volt, hogy ellenszenv egyáltalán nincs a brazil gyökerekkel rendelkezõ középpályásban a visszatérõ Fábregas felé.
Továbbá nem mehetünk el szó nélkül Cesc és Messi lenyûgözõ kapcsolatáról. Az együttes összes tagján látszik az összeszokottság, a saját nevelésû játékosok között értelemszerûen az is látszódik, hogy sok éve ismerik egymást, de Cescnél és Messinél valami különleges összeköttetés fedezhetõ fel. Számtalan szituációban úgy játsszák meg egymást, mintha csak edzésen lennének. Félelmetes, milyen jól megérti egymást a két labdarúgó, s ebbõl a koprodukcióból még nagyon sokat profitálhat a Barça, ha a jövõben is megfelelõen használja ki.
Alexisnek idõ kell, de bontogatja a szárnyait
Ha valakinek bármiféle kétsége volt Alexis Sánchez képességei felõl, az a Villarreal elleni találkozó után megnyugodhatott. Annak ellenére, hogy a chilei támadó sokszor pontatlan volt, és nem mindig választott jó megoldást, Thiago kiváló indítását magabiztosan helyezte a kapu hosszú oldalába, gyorsaságával megverte a védõit, valamint a visszatámadásoknál nem egy labdát szerzett az agresszivitásával. Sõt, feltûnõ, hogy jóllehet még nem mer mindent elvállalni, a mozgásokat így is kiválóan tudja, és teremt ezáltal üres területeket a csapattársainak.
Van még hova fejlõdnie a Pep-Teamnek, de ez a kezdés több mint biztató a jövõre nézve.
