Revízió: Mennyit ér a döntetlen, mi is történt a Mestallában

Sokféleképpen lehet értelmezni a szerda este Valenciában lejátszott kiváló mérkõzést, mely során a Barcelona 2-2-es döntetlent játszott Unai Emery együttesével. Ki lehet emelni, hogy a Liga korántsem kétcsapatos, hangoztatni lehet, hogy a Barçával egyre jobban fel tudják venni a versenyt az élcsapatok, meg lehet említeni, hogy Guardiola kissé hibázott a felállást illetõen, de a legnagyszerûbb érzés az volt, hogy ez egy igazi futballmérkõzés volt.

Nyilvánvalóan ez utóbbi érdekli a legkevésbé a Barcelonáért szorító szurkolókat, ám összességében talán ennek van a legnagyobb értéke. A két csapat küzdõszelleme mintaértékû volt, mindkettõ produkált egy káprázatos félidõt, mindkettõ követett el alapvetõ hibákat, csúnyább szabálytalanságokat, ám a mérkõzés ennek ellenére mindvégig sportszerû mederben folyt. Tökéletes hírverése volt ez nem csak a spanyol focinak, de a világ labdarúgásának is.

Emery legyõzte Guardiolát

A Valencia trénere, Unai Emery olyan taktikát eszelt ki a szerda esti összecsapásra, amivel letette az alapjait egy sikeres mérkõzésnek. Bonyolult taktikai elemzésekbe nem mennénk bele, ezzel számos más internetes portál foglalkozik, az viszont szembetûnõ volt, hogy a bal szélen totális fölényt harcolt ki magának a Turia-parti alakulat, illetve a középsõ zónát 70 percig zseniálisan levédekezte. 

Azért fogalmazunk úgy, hogy letette az alapokat Emery, mert egy-egy csata mindig kétélû: szokás mondani, hogy annyit mutat egy csapat, amennyit az ellenfél enged, azaz a Barça dolgát rendkívül nehézzé tette a Valencia, megfordítva viszont az is elmondható, hogy a katalánok a rendezetlenségükkel és a helyezkedési hibáikkal könnyebbé tették a hazai együttes dolgát. A Valencia élt is ezzel, Alves oldalát könyörtelenül ki is használta, ráadásul mindezt úgy, hogy a Barcelona három védõvel állt fel, és ahogyan azt a két valenciai gól mutatja, ha a széleken sikerült megbontani a katalán védelmet, úgy az botrányosan eltolódott, és középen létszámhátrányba került.

Guardiola talán hamarabb is lereagálhatta volna ezt a szituációt, és mondjuk az elsõ találat után visszaállhatott volna a négy védõs rendszerre, de a katalán trénert még ennek ellenére sem okolnánk a döntetlenért, mivel – ahogy fentebb írtuk – olyan alapvetõ védekezési hibákat nem naponta követ el a Barça, mint amiket láthattunk a csapat együttes védekezésénél szerdán.

Cesc-Messi: halálos páros

Túl egyszerû lenne most azokat a véleményeket felhozni, melyek Fábregas leigazolása ellen szóltak a játékos megszerzése elõtt, de ami tény, az tény: Cesc egyik pillanatról a másikra beilleszkedett a Barçába, Messivel való összjátékán pedig egyértelmûen látszik a gyerekkori kötõdés, a sok-sok éve beivódott kapcsolat.

Az elsõ gól elõkészítése során is Cesc sarkalása után tudott Pedrónak remek ütemû passzt adni Messi, a második találat pedig nem érdemel különösebb megjegyzést. Zubizarreta technikai vezetõ elmondása alapján Fábregas azért jött, hogy a középpályán a versenyt erõsítse – feladat teljesítve. Óriási erõssége a csapatnak, mivel kombinatív, olvassa a játékot, ráadásul szinte mindig ott van a lábában a gól, ami Xaviról és Iniestáról korántsem mondható el.

Pánikra semmi ok.. vagy igen?

Nem, nincs rá ok. A Barcelona szerdán gyengébben futballozott, nagyrészt az ellenfélnek, kisebb részt a saját butaságainak köszönhetõen, így a Valencia teljesen jogosan focizta le a pályáról egy félidõ erejéig. A második játékrészben viszont küzdeni akarásból és mentális erõbõl ismételten jelesre vizsgázott a Pep-Team, sõt, személy szerint Guardiolát is meg lehet dicsérni, hiszen fõként Thiago behozatala kulcsfontosságú volt az egyenlítés szempontjából, de Adriano is hasznosan teljesített.

Azt, hogy a pontok mennyiségét illetõen hiányozni fog-e a Valenciában hagyott két egység, azt nem tudhatjuk elõre. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy egy csúcsformát mutató Valencia ellen, mely a Barça összes gyengéjét, hibáját és sebezhetõ pontját kihasználta, pontot szerezni rendkívül dicséretes és optimizmusra ad okot a jövõt illetõen.