A La Masía legfrissebb termései | Az edzõk is sokszor tévednek
A szombat esti gyõzelem mellett két fiatalember miatt is örülhetett a Barcelona szurkolótábora, hiszen úgy tûnik: ismét felnõtt két srác a La Masíából, akik immár ott kopogtatnak az elsõ együttes kapuján. Az persze megint más kérdés, hogy milyen karriert futnak majd be a Barcelonánál, egyáltalán hosszú távon maradhatnak-e a klubnál, de maga a tény, hogy egy héten belül két saját nevelésû játékos is bemutatkozott bajnoki meccsen a Barcelonában, óriási eredmény.
A jelenség azért is érdekes, mert Cuenca és Deulofeu szinte egyszerre jutottak el ugyanoda, a felnõtt együttes kapujába, így ugyanis könnyû összehasonlítani õket. Márpedig õket éppen érdemes, mert két teljesen különbözõ pályafutásról, két különbözõ emberrõl van szó, ami azt is üzeni: a La Masía világában nem lehet sablonosan gondolkodni, elsõ látásra akár pozitív, akár negatív irányban megítélni egy játékost.
Kettõjük között három év különbség van, amíg Deulofeu 17 és fél évesen debütált a felnõtt csapatban, addig Cuenca már 20 és fél éves. Elõbbit már hosszú évek óta a Masía nagy reménységei között tartják számon, szponzorok keresték már gyerekként és sikereket ért el minden utánpótlás kategóriában. Ezzel szemben Cuencának többször el is kellett hagynia a Barçát, az edzõk nem igazán láttak benne potenciált, minden jel arra mutatott, hogy nem csak a Barcelonánál, más klubnál sem vár nagy karrier a szélsõre. Idén azonban már helyet kapott a Barcelona B keretében, ahonnan immár rendre meghívót kap Guardiola csapatához. Cuenca lehet az igazán autentikus példa a Masía fiataljainak számára, hiszen az õ sikere a legjobb bizonyíték arra, hogy akkor sem veszett el a nagy álom, ha idõszakosan kudarcok is érik a játékost.
„Isaacnak mindene megvan ahhoz, hogy nagy játékossá fejlõdjön. Roppant tehetséges, gyors, nem fél semmitõl, ezzel együtt szerény, egy teljesen normális srác, ami nagyon fontos, ha ilyen fiatal vagy. Remélem, hogy nem változik meg, és így folytatja majd velünk együtt” – dicsérte Cuencát a Sevilla ellni meccs után Daniel Alves.
Cuenca pályáját látva eszünkbe juthat Pedro esete is, hiszen a kanári-szigeteki születésû támadó szintén egy hajszálnyira volt attól, hogy már ne legyen helye a Barcelona egyik csapatában sem, és szinte minden edzõje tévedett vele kapcsolatban, hiszen nem sokan látták meg benne korábban a tehetséget és a potenciált, hogy az elsõ keretig is eljuthat.
Deulofeu esete ezzel szemben egészen más. Nem nagyon kellett átélnie olyan pillanatokat, hogy valaki ne bízott volna benne, hogy ne lenne önbizalma, hiszen kudarcélményei sem nagyon voltak. A riudarenesi srácot évek óta a Masía koronaékszereként tartják számon, akinek olyan jövõt jósoltak, mint egykor Messinek, vagy Bojan Krkicsnek, de éppen Krkics példája mutat rá arra, hogy Deulofeunak is sokat kell még dolgoznia és fejlõdnie ahhoz, hogy a hozzá fûzött nem akármilyen reményeket igazolni tudja. Ilyen szempontból pedig talán Cuenca helyzete lényegesen könnyebb, hiszen tõle soha nem vártak csodát, minden héten meccseket érõ gólokat vagy megmozdulásokat, míg Deulofeuval szemben mindig is éltek ezek az elvárások, ahogy most is mindenki azt várja tõle, hogy töretlenül fejlõdjön, és kimondva kimondatlan sztárrá váljon a Barcelonában.
Más szintû teher, más múlt és talán más jövõ is. A legfontosabb azonban, hogy az esélyt végül mind a ketten megkapták, Deulofeu volt a Guardiola-érában a 19. saját nevelés, aki bemutatkozhatott a felnõtteknél, és ha az esélyt rendre megkapják a fiatalok, közülük néhányan bizonyosan révbe is érnek.
