A katalán SPORT sportnapilap a napokban egy rövidebb interjút közölt, mely során a Manchester City elefántcsontparti labdarúgójával, Touré Yayával zajlott egy érdekes beszélgetés. A korábbi barcelonai közönségkedvenc beszélt a Cityrõl, az angol bajnokságról, de természetesen szóba került a távozása is. Touré ezzel kapcsolatosan elmondta, hogy Guardiola nem bízott benne, õ pedig túl fiatal volt még ahhoz, hogy a kispadon ücsörögjön, ezért miután átbeszélte a családjával a helyzetét, a nagy álmokat szövögetõ Manchester City mellett döntött.  

Pályafutásának legjobb szakaszát éli most a Citynél?

Mindenki láthatta a Manchester United ellen, hogy nagyon komoly rivális vagyunk immár, és mindenki nagyon boldog. Azért jöttem ide, mert elragadott az a lehetõség, hogy egy olyan klubnál játsszak, mely még nem nyert semmit, és valami nagyot kezd el fölépíteni. Tavaly már átéltem különleges pillanatokat, amikor megnyertük a kupát és gólt lõttem a döntõben. Jó úton járunk.

Nehezen illeszkedett be a Premier League-be?

Eleinte nehéz volt. Több erõfeszítésembe került, hogy a legjobbamat tudjam hozni. Ez a bajnokság igen kemény, és nagyon kell vigyáznod magadra, mert itt minden esetben nagyon sok múlik a fizikális állapotodon. Ráadásul akkor még nagyon sok új játékos volt a csapatban.

Mit vár öntõl Mancini?

Itt elõrébb játszhatok a középpályán, szabadságot ad nekem, bátran törhetek a kapu felé is, ahogyan Monacóban is volt egykoron. Mancini jó kolléga, és bízik bennem. Ebben az évben is 4-4-2-ben játszunk, de támadóbb felfogású a csapat olyan játékosokkal, mint Kun vagy Nasri. Silva pedig minõségi pluszt jelent.

Három játékos így megváltoztat egy csapatot…

Õk is alacsonyak, mint Messi, Xavi és Iniesta (nevet). Igazság szerint féltem attól, hogy nem fognak tudni hamar beilleszkedni, mert a spanyol bajnokság teljesen más. De nagyon jól megy nekik.

Elsõsorban Silvának.

A legnagyobbak szintjén játszik, lenyûgözõ. Számomra õ a City és a Premier League legjobbja is most. A barcelonai stílus mintáját követi: mindenben részt vesz és mindent jól csinál.

Néhányan már Messivel hasonlítják össze…

Nézze, Messibõl csak egy van. Messi az Messi. A világ legjobbja. Ráadásul nagyon jó ember is, ahogy Xavi és Iniesta is… Nagyon jó srácok, ezért is nyernek mindig. Az volt a legjobb hangulatú öltözõ, ahol valaha voltam.

Sokan még most sem értik igazán, hogy miért ment el. Feltételezem, hogy nehéz lehetett elhagyni a világ legjobb csapatát…

Amikor valaki azt mondja, hogy el akar menni Barcelonából, egy kicsit azt hiszik, hogy megbolondult. Amit elértünk fergeteges volt. 2009-ben nyertünk hat kupát. Elképesztõ volt, nem lehetett többet nyerni. Amikor ezt eléred, azt gondolod: „és most mi lesz?” Én mindent megnyertem, és a fiatal játékosok elõretörése döntõ volt abban, hogy elmentem. Most 28 éves vagyok, még nem vagyok öregember, és minden héten játszani akartam.

Mikor hozta meg a döntést?

Nagyon nehéz volt számomra eltávolodni ettõl a klubtól. Az elsõ naptól kezdve azt mondtam: ez álmaim klubja. Voltak hátproblémáim, de mindig úgy játszottam, mintha az utolsó meccsem lenne. A közönség nagyon jó volt hozzám… Annyira nehéz volt. De eljött egy pillanat, amikor beszéltem a feleségemmel, azokkal az emberekkel, akik közel álltak hozzám, és azt mondták nekem: „27 éves vagy, nem maradhatsz játék nélkül. El kell menned.”

Busquets nélkül még ma is a Barcelonában lenne?

Nézze, Busquets egy remek srác. Mindig tiszteletteljes volt velem és mindig érdeklõdött, hogy hogyan érzem magam. De amikor láttam, hogy folyamatosan kevesebb játéklehetõséget kapok, fölismertem, hogy Guardiola nem hisz bennem. És ha nem hisznek benned, jobb, ha elmész.

Csalódott Pepben?

Igen. Minden az operációmat követõ idényben kezdõdött. Eltelt úgy az idény anélkül, hogy szólt volna hozzám. Mindig kerestem a lehetõséget, hogy beszéljek vele. Háromszor megtettem. Azt mondta, hogy bízik bennem, de a következõ meccsen ismét a kispadon voltam.

Sportszakmai probléma volt?

Errõl inkább nem szeretnék beszélni. Pep nem beszél azokkal a játékosokkal, akik nem játszanak. Soha nem beszélt velem, mindig nekem kellett keresnem õt, hogy elrendezzük a dolgokat.

Érez némi nosztalgiát, amikor azt gondolja, hogy még akár most is a Barcelonában lehetne?

Mindig megnézem a Barçát. Õk a barátaim, és ez az a csapat, amit ha nézek, a legjobban szórakozok. Fenomenálisak. De jó döntést hoztam, amikor elmentem. Visszatérni? Soha nem lehet tudni.