Rossz szemléletû klubvezetés | A tiszteletet már csak Pep tartotta

Sandro Rosell úgy nyilatkozott kedden, ahogyan a Barcelona mindenkori elnökei közül kevesen, de legalábbis az elmúlt idõszakban senki. Elveszett az ellenfelek iránti tisztelet, ami korábban mindig adott volt, és amit Pep Guardiola kivételes személyisége csak tovább erõsített. Pep korábban már megtette azt a szívességet a klubnak, hogy mentette, ami menthetõ, õ most már sajnos nincs, hogy ezt megtegye.

„Cristiano nem a világ második legjobb játékosa, hanem a tizenkettedik. Az elsõ tizenegyet a Barça játékosai adják” – mondta Rosell nyilvánosan. Ilyesmit alighanem a Barcelona szurkolóinak legnagyobb része sem mond mások elõtt, pedig egy szurkoló mondhat és írhat bármit, ezt nem fogják számon kérni rajta. Egy ilyen mondat nyilvánvalóan szakmailag sem állja meg a helyét, de ez még a kisebbik baj lenne, mert egy elnöknek nem feltétlenül kell értenie a futballhoz. A gond inkább az, hogy ez súlyos tiszteletlenség a legnagyobb rivális és annak legjobb játékosa ellen, aki nyilvánvalóan a világ három legjobb játékosa között van pillanatnyilag. Ehhez nem kell nagy szakértelem.

Szurkolói szerepben mondhat ilyet sok ember félig komolyan, félig szívbõl. De az elnöki szék nem egészen ilyen, és különösen nem a Barcelonánál, ahol nem képmutatásból kezelte tisztelettel a klub az ellenfeleit az elmúlt években. Ezt diktálja a sportszerûség, legmagasabb szinten ez az egészséges hozzáállás, és nagy részben ezen alapultak a sikerek is.

Sandro Rosell sajnos ezen a téren megbukik, nem rendelkezik azzal az egészséges látásmóddal, ami másoknál adott volt, és ami egy Barça-elnöknél alapvetõ. Nem írnám ezt, ha ez lenne az elsõ eset, de errõl nem beszélhetünk. Bõ egy évvel ezelõtt, amikor Sandro Rosell még egy éve sem volt hivatalban, már fölmerült hasonló eset, csak akkor még ott volt a fedélzeten Josep Guardiola, aki nyilvánvalóan sokkal több volt a klub számára, mint egy edzõ, mert olyan területeken is elért eredményeket, ahová korábban edzõ soha nem is merészkedett.

Joan Laporta, a Barcelona korábbi elnöke aligha volt szent ember, köztudott, valamelyest még általa is elismert dolog volt, hogy részben diktatórikusan irányította az FC Barcelonát. De neki ilyen problémái nem voltak: amikor erélyesen kellett fellépni, megtette, amikor nehéz döntéseket kellett hozni, szintén megtette. És õvele nem fordult volna elõ olyan, hogy nem reagál abban a pillanatban arra az esetre, ha az ellenfél edzõje megpróbálja kinyomni a klub edzõjének a szemét. Rosell ugyanis abban is kudarcot vallott, hogy megvédje a csapat játékosait, edzõit az olyan támadásoktól, amik hamis állításokon és vádakon alapulnak.

Rosell most, a holtszezonban beszél, visszautal egy tíz hónappal ezelõtti esetre. José Mourinho korábbi nyilatkozataikor, vagy más támadásokkor miért maradt csendben? Miért nem védte meg a klubot, a játékosokat, az edzõket, abban a pillanatban, amikor szükséges lett volna?

Félreértés ne essék: ez az elnök feladata, nem az edzõé. Csak Pep eddig elvégezte azt a munkát is, ami nem az övé lett volna.

„