Részletek Graham Hunter könyvébõl – I. rész
Minden bizonnyal a Barcelona-szimpatizánsok többsége tisztában van azzal, hogy Pedro karrierjét alapjaiban Josep Guardiola döntése és megelõlegezett bizalma változtatta meg. Az alábbi írás Graham Hunter: Barca – The Making of the Greatest Team címû könyvének egy fejezete, amely Pedro eddigi pályafutásának legfontosabb momentumait helyezi nagyító alá a szerzõ szemszögébõl.
„Talán ez egy kulturális dolog, de a Barcelonában töltött 10 évem alatt nem sok olyan jelzõ használatára emlékszem a sportmédiában, amely Xavi, Andrés Iniesta és Deco „Los Tres Juguetes” jellemzésénél jobban felidegesített volna. Ez a kifejezés a katalán futballsajtó alkotása, mely egészen pontosan azt jelenti, hogy „A három kis játékszer”. Úgy tûnt ez nekem, egy harcias skótnak, hogy sértõ módon próbálnak beszélni errõl a három tehetséges futballistáról.
Amikor Pedro az elsõ kerethez csatlakozott, ismét sikerült egy különös jelzõvel elõrukkolnia a sajtónak. Pedrito azt jelenti, hogy „Kis Pedro”. A legtöbb labdarúgó roppant dühös lenne, ha egy ilyen becenevet ragasztanának rá. Azonban ez a kanári-szigeteki srác egyfajta sztoikus eltökéltséggel érkezett, amelyet a saját érdemeivel kell elfogadni.
Csakúgy, mint Sergio Busquets esetében, a Barcelona utánpótlásánál dolgozó „értékelõk” egységesen úgy vélték, hogy Pedrót kölcsön kell adni, vagy akár eladni, épp mielõtt Pep Guardiola megmentette õt. Pedro tehát azon kevesek egyike, aki az utazás minden egyes lépését az edzõvel tette meg.
A sebessége volt a legnyilvánvalóbb fegyvere, és Guardiola döntésének helyessége Pedro rohamos fejlõdésének köszönhetõen bebizonyosodott. Szinte a semmibõl tört fel, és hidegvérû gyilkosként számos gólt szerzett.
Arra is emlékszem, milyen könnyen vette át Fernando Torres szerepét a 2010-es Világbajnokság meghatározó szakaszában, hiszen az õ feladata volt Torres helyettesítése. Az õ szellemisége és a pozitív kisugárzása, viselkedése láttán olybá tûnt a spanyol nemzeti csapattal való szereplése, mintha leugrott volna a sarki boltba újságért és chipsért.“VB-elõdöntõ, döntõ? Nem probléma, fõnök”.
Miután a válogatott játékosai a világbajnoki trófea megszerzését együtt ünnepelték az öltözõben, sikerült belopakodnom közéjük, ahol közben ott volt az UEFA operatõr barátom, Adam Goldfinc is, aki felvette a fiesztát. Pedro az ünneplés közepette odajött hozzám, egyik karjával megveregette a vállam, s azt mondta: „Mindent köszönök”. Semmiség volt, csak szimplán maga a tudat, hogy õ a legkedvesebb figura, akivel találkozhatsz.
Ismerjük el az érdemeit még jobban és emlékezzünk a Bajnokok Ligája döntõjére, amit egy évvel Soccer City után rendeztek.
Felejtsük el egy pillanatra a hármas sípszót, és felejtsük el a gyõzelem utáni ünneplést. Helyette inkább emlékezzünk vissza picit magára a találkozóra: a mérkõzés kezdeti szakaszában szinte teljesen a Manchester United uralta a játékot és úgy tûnt, hogy Guardiola csapatának roppant nehéz feladata lesz.
Pedro mozdulatsora a Barcelona vezetõ találatánál, az ide nézek, oda rúgom kettõssége mattolta Van der Saart, a United hálóõrét. Ez áttörte a Barcelona játékának gátjait, ami a kezdeti feszültségbõl eredt. Sir Alex Ferguson elmondta, hogy ugyanez volt a helyzet két évvel korábban Rómában is, amikor Samuel Eto’o talált a hálóba.
Seydou Keita és Pedro valószínûleg a csapat két legszerényebb játékosa. De az õ rendületlen feltörése, a Barcelonából való esetleges távozásától a világbajnoki címig, hogy mindez mindössze két éven belül következett be, egyértelmûen emblematikus, és jelképe is a Guardiola-érának.”
Fordította: Németh Norbert
„
