Kiválóan forgatja a csapatot | Történelmi félszezont ért el a Barça
Az FC Barcelona a bajnokság elsõ felének letelte, azaz 19 forduló után még veretlen, a spanyol bajnokság történetének legjobb teljesítményét állította be az 57 megszerezhetõ pontból elért 55 egységgel, és magabiztosan, egységesen menetel a kitûzött céljai felé. Tito Vilanova kinevezését sokan megkérdõjelezték a nyáron, sokan támogatták és sokan azt mondták, idõt kell neki adni, és csak utána értékelni.
Elérkezett az idõ az értékelésre. Tito Vilanova kevésbé képviseli az egyesületet a nyilvánosság elõtt, mint elõdje és jó barátja, Pep Guardiola, ám a háttérben meghúzódva zseniálisan rakosgatja a Barça keretének a darabkáit. Cruyff szerint akkor lehet lemérni egy szakvezetõ valódi képességeit, ha krízis alatt mérettetik meg, és ezzel tökéletesen egyet is értek, ugyanakkor az sem a véletlen mûve, hogy az augusztusi szezonkezdettõl a málagai, 3-1-es gyõzelemig bezárólag nem volt még csak krízis közelében sem a katalán csapat.
Vilanova remekül forgatja az együttesét. A védelemben Adriano a legjobbját hozza ki magából, és olyan szinten teljesít, amit Barcelonában még nem sikerült elérnie az elmúlt két, Katalóniában töltött évében. Dani Alvest sok kritika éri, a brazil viszont fokozatosan javul, és ha nem is lesz a régi, még így is Európa egyik legjobb szélsõje, akinek a vérében van a jelenlegi Barcelona csapatjátéka. Amellett, hogy Vilanova bizalma és rotációja mellett a két játékos a legjobb teljesítményéhez közelít, a katalán tréner kiválóan oldja meg Piqué, Puyol és Mascherano forgatását is. Piqué ismételten azt a formát idézi, amit Pep Guardiola elsõ három szezonjában hozott, Puyol és Mascherano cserélgetése pedig rendkívül ésszerû döntésnek tûnik, hiszen a katalán hátvédnek ebben a korban már nem árt némi pihenõ a sorozatterhelés alatt, Mascherano pedig – talán a rotáció miatt is – szintén azt a szinte hibátlan védõmunkát hozta, amit az elmúlt két évben, és amit az idei szezon elején viszont nem.
Nem lehet nem észrevenni továbbá Cesc Fábregas kivirágzását, aki tavaly tavasszal nagyon hiányzott abból a Barcelonából, mely a Ligát és a Bajnokok Ligáját is egy héten belül bukta el. Fábregas ragyogóan osztogat, érkezik a kapu elé és játszik össze egyben válogatottbeli csapattársaival, Xavival és Iniestával. Vilanova belé fektetett bizalma az idény eleji kritikák miatt kulcsfontosságú volt, hiszen a tréner akkor is a kezdõcsapatba jelölte a szezon elején, amikor néhányan a keretbe se nevezték volna.
A középpálya másik értéke, Thiago a sérülései után szintén kezdi visszanyerni a régi énjét, és mutatja, hogy folyamatosan fejlõdik. A málagai gólja magabiztosságról tanúskodik, az pedig, hogy Vilanova a komolyabb tétmeccseken, szoros állásnál is bizalmat szavaz neki, csak erõsíti ezt a sikerességhez elengedhetetlen önbizalomfaktort.
David Villa szerepeltetésének a gyakoriságával sem fog mellé Vilanova, a spanyol támadó ugyanis hatalmas aduász lehet a Barça kezében a sorsdöntõ, tavaszi meccsekre nézve, ha elfogadja új szerepkörét, az ugyanis látható, hogy Iniesta, Xavi, Fábregas hármas közül huzamosabb ideig a padon hagyni valakit Villa miatt nagy visszalépés lenne. Ellenben Villa mindig új színt tud vinni a játékba, és a gólerõssége nem kopott meg, ezt pedig pontosan tudja Vilanova, és ezért is ragaszkodik hozzá a számos kérõ ellenére is.
Látni kell, hogy a Barça sikerességét a fent említett, úgynevezett kiegészítõ pillérek határozzák meg. Ez az együttes korszakos, még mindig a legszebb futballt játssza, ám a sikerességének a mértéke – egyszerûbben: a trófeák száma – szoros, nagyon szoros összefüggésben van azzal, hogy Alves, Adriano, Villa, Thiago vagy éppen Pedro milyen formában futballoznak. A Xavi, Iniesta, Messi, Busquets tengely ugyanis évek óta hozza a világklasszis színvonalat, ám a legnagyobb találkozókon csupán az õ képességeikre nem lehet alapozni, ott már csakis teljes csapattal lehet nyerni.
Tito Vilanova kiváló úton halad, fél éven belül pedig értékelhetjük azt is, hogy célt ért-e – és persze azt is, hogy mi jól gondoltuk-e.
