A Newell’s csúcstartója játékosként | Edzõként: „Csodálom Guardiolát”
Gerardo Daniel Martino, aki a ‘Tata’ becenévre hallgat, minden bizonnyal sokak számára óriási kérdõjel és maximum csak az arca ugrik be az elvakultabb szurkolóknak, akik komoly figyelemmel követték a 2010-es dél-afrikai világbajnokságot. Martino azonban a viszonylagos ismeretlenség ellenére korántsem hétköznapi figura, ugyanis a nagy tradícióval rendelkezõ Newell’s Old Boys történelmének egyik legjobbja volt középpályásként, edzõként pedig határozott elképzelések vezérlik, és nem az eredmények.
Martino ugyanúgy Rosario szülötte, mint Leo Messi, és ugyan részletesen nem elemeznénk játékoskarrierjét, de képességeirõl mindent elmond, hogy 505 fellépéssel õ a Newell’s Old Boys legtöbb hivatalos mérkõzésen pályára lépõ labdarúgója. A madridi sajtó állítása szerint Lionel Messi édesapjának, Jorge Messinek egykori példaképe, a játékos pedig még néhány hónapja mondta azt róla a ‘Diario Olé’ napilapnak, hogy „Martino nagyszerû tréner, és láthatjuk hétrõl hétre, hogyan irányítja és mi mindent tesz meg a csapatáért. Tetszik a stílusa és az, ahogy látja a dolgokat.”
Martino edzõi karrierjének legnagyobb sikere egyértelmûen Paraguay nemzeti csapata, hiszen a paraguayi válogatott a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon a negyeddöntõben borzasztóan megnehezítette a spanyolok dolgát. Paraguay élérõl a 2011-es Copa América tornával búcsúzott, ahol a döntõben kapott ki a tornát eksztázisban végigfutballozó és többek között a házigazda argentinokat kiejtõ Uruguay válogatottjától.
Martino ezek után a Newell’s Old Boysnál kezdett komoly munkába, és munkájának eredménye meg is lett, miután a csapattal bajnokságot nyert, a Libertadores Kupában pedig csupán az elõdöntõben vérzett el. Mindegyik róla szóló tudósítás azonban kiemeli, hogy nem is az eredmények a fontosak az õ esetében, hanem a filozófia, a meghatározott elképzelés és a vízió, amivel kialakítja együttese szerkezetét és futballját.
Nem kerülte el a kiváló szakmai munka Európa figyelmét sem, a Sociedad és a Málaga is hívta a vezetõedzõi poszt betöltésére, ám akkor még a Newell’s csapatára koncentrált, miután indoklása szerint „ki akarta tölteni azt a projektet, amit elterveztek”. Ez a fajta gondolkodásmód pedig igencsak pozitív és a megfontoltság jele. A madridi ‘Marca’ szerint egyébként Florentino Pérez harmadik alternatívája volt a kispadra, amennyiben Carlo Ancelotti és egy másik jelölt sem érkezik Madridba a nyáron.
Martino – szintén a Marcának adott interjújában – elárult pár dolgot a hitvallásáról. A beszélgetés még bõven a barcelonai megkeresés elõtt készült, melyben kifejtette, hogy Guardiola nagy csodálója nem csak a gyors passzok, a labdajáratás és a háromszögelések miatt, hanem a védekezésbeli koncepció, a letámadás miatt is. Martino célja a dominancia megteremtése, és szerinte éppen ez hiányzik jelenleg Argentínában is, a csapatok túlságosan az eredményre törekednek. Utóbbi egyébként ismerõs lehet a katalán szurkolók számára, hiszen Guardiola vagy akár Cruyff is számtalanszor hangoztatta egy-egy sokat vitatott döntésnél, hogy nem mindig kell elsõ sorban rögtön az eredményt nézni, hanem hogy mit is nyer vele a csapat. Ha pedig nyer vele, az hosszú távon eredményes is lesz.
A fentiek alapján tehát egyáltalán nem kell pánikba esni, ha Gerardo Martino az ismeretlenségbõl a Barça kispadjára kerül a következõ héten. A hitvallása alapján illik a katalánok stílusába, olyan szakemberek, mint Marcelo Bielsa vagy Jorge Valdano pedig nem mindenkit ajánlanak nyugodt szívvel a Barça élére. Ha Martino érkezik, a lehetõséget a bizonyításra megérdemli.
A többi – a világ egyik legjobb keretével – úgyis rajta múlik.
