Az elmúlt években most függ a legkevésbé a Barça az argentin zsenitõl
Josep Guardiola megteremtette a klubtörténelem legjobb Barcelonáját, amit úgy tudott elérni, hogy azt egyértelmûen Leo Messi képességeinek maximális kiaknázására rendelte alá. Az eredmény lélegzetelállító volt, ám Messi olyan teret nyert, ami már a csapat egészére nézve túlzó, és káros volt. Neymar érkezésével ez a jelenség már önmagában visszaszorult, ’Tata’ Martino elképzelései pedig csak még kiegyensúlyozottabbá tették az együttest.
Pep Guardiola kihozta Leo Messibõl a legtöbbet, és rá alapozva, illetve mögé egy olyan együttest épített fel, amely évekig egyöntetûen uralta a világot. Messi azonban annyira kulcselemmé vált, hogy szinte már szó szerint minden játékszituáció rá épült, amit természetesen az európai elitbe tartozó legjobb riválisok kiismertek, és nagy hatékonysággal már hatástalanítani is tudtak.
Tito Vilanova feladata lett volna, hogy továbbvigye Pep vonalát, ám változtasson annyit, hogy a katalánok versenyképessége megmaradjon. Vilanova azonban sajnálatosan a téli hónapoktól az idény végéig a rákbetegségével küzdött, így nem tudta ellátni maximális odaadással a feladatát, így az õ értékelése roppant igazságtalan lenne.
’Tata’ Martino elképzelései jó irányba mutatnak, én úgy vélem, nagyon sokat ad a csapatnak az argentin tréner, ám egyértelmû, hogy Martino munkáját is megkönnyítette Neymar érkezése. A brazil pillanatok alatt fellépett Messi mellé a csapatban, és õ az a támadósorban, aki a cseleivel megteremti az emberfölényes játékszituációkat, amibõl gólhelyzetek születhetnek. Fontos ellenben megjegyezni azt is, hogy Martino tökéletesen építette be a brazilt az együttesbe, fokozatosan adott neki játéklehetõséget, amit meg is hálált Neymar, s meggyõzõdésem, hogy a legjobb formáját még nem láthattuk.
Martino ezen felül kiegyensúlyozottabbá tette az együttes védekezését. A Barça már nem jön zavarba, ha nincs nála a labda, fegyelmezetten tartja a sorokat, a védelemben pedig számíthat Bartra, Piqué és Mascherano magas színvonalú játékára, akiknek természetesen sokkal könnyebb a dolguk, ha az elõttük levõ csapatrészek is megfelelõen kiveszik a részüket a védekezésbõl. Adriano pedig nem csak védekezésben lett jobb és fegyelmezettebb, hanem már sérülés nélkül pályára tud lépni egymás után hat meccsen.
’Tata’ eddigi legnagyobb érdeme azonban kétségkívül az, hogy a támadósor tagjait reaktiválta. Hangsúlyoznám a fent már említetteket, hogy Neymar nélkül ez sokkal nehezebb lett volna, mert a brazil óriási játékintelligenciájának és cselezési képességeinek köszönhetõen minden pillanatban képes egy gólpasszt kiosztani. Nem lehet viszont elmenni szó nélkül Alexis Sánchez teljesítménye mellett, aki mezõnybeli hasznossága mellett immáron felvállalja a párharcokat, többnyire megnyeri azokat, a kapu elõtt pedig nem remeg meg a lába.
Ugyan még mindkettejüknek hosszabb távon kell bizonyítaniuk formajavulásukat, de Pedro játékának a színvonala is magasabb lett. A spanyol támadó élvezi, hogy Martino érkezésével nem feltétlenül egy betömörülõ védelem ellen kell támadnia a Barçának, hanem sok esetben a labdaszerzések utáni gyors ellentámadásokat hajtja végre a csapat. A hétvégén a Betis ellen is élt a szabad területekkel Pedro, ha pontosabb, akár mesterhármast is szerezhetett volna.
Úgy tûnhet, hogy ezen anyagunkban az egekbe magasztaljuk ’Tata’ Martinót, de errõl szó sincsen. A címek sorsa májusban dõl el, ám az eddig látottak alapján vitathatatlan, hogy az idei Barçának jóval több esélye van a komolyabb célok elérésére, mint a tavalyinak.
