Martinóra néz mindenki, de a vezetõség a legfõbb probléma

Az FC Barcelona az elmúlt hét közepén elõbb kiesett az Atlético Madrid ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntõjébõl, méghozzá teljesen megérdemelten, miután szezonbeli ötödik, az Atlético ellen megvívott meccsén sem tudta legyõzni ’Cholo’ Simeone gárdáját. Majd hétvégén elutazott Granadába, ahol kikapott a most már a 13. helyen álló együttestõl. A BL elúszott, a Ligához már csodára lenne szükség, a kupadöntõben pedig gyakorlatilag védõ nélkül kénytelen felállni a csapat. Ki ezért a felelõs? Legkönnyebb lenne ’Tata’ Martinóra mutatni, de a probléma túlmutat az argentin mesteren.

A legfrissebb spanyol médiaértesülések szerint ’Tata’ Martino eldöntötte, hogy a nyáron távozik a katalán egyesülettõl, és e döntését a katalán vezetés is elfogadja. Martino még akkor is távozik, ha a Király Kupát szerdán megnyerné az együttes, mivel a lapok szerint az argentin tréner egy kissé megtört a nyomás alatt, a játékosok pedig ezt észrevették, és ennek következtében már nem úgy támogatják, ahogy korábban. Az információt egyelõre nem közölte minden egyes fõbb sajtóorgánum, ezért illik kellõ óvatossággal kezelni. Mindenesetre nem lenne meglepõ egy ilyen bejelentés a következõ hetekben.

A probléma azonban korántsem csupán az argentin mester személye, hanem a jelenlegi vezetés impotenciája és következetlensége. A következõkben összeszedtük, mik azok a történések, ami alapján egyértelmû, hogy a fejétõl bûzlik a hal.

1. Cruyff: „Nem az edzõ irányít”

A holland Cruyff szavait ugyan Rosellel való ellentéte és a Laportához fûzõdõ viszonya miatt mostanság kellõ körültekintéssel kell kezelni, de kijelentésének helyességét konkrét példával bizonyíthatjuk: Pep Guardiola edzõsége alatt Rosell elsõ döntése volt eladni azt a Dmitro Csigrinszkijt, akire számított volna továbbra is a katalán tréner. Ha ezt azzal a Guardiolával meg merte tenni a vezetõség, aki klubikon, illetve a történelem legjobb és legeredményesebb Barçájának a megalkotója, akkor vajon ki hozza a fõbb döntéseket akkor, amikor ’Tata’ Martinónak hívják az edzõt, akit a jelenlegi vezetés hozott Katalóniába?

2. Nem érkezik védõ, majd jön Neymar

Félreértés ne essék, Neymar a mutatott játéka alapján – a helyzetkihasználásától eltekintve – bõven remek igazolás volt, ám adódik a kérdés, hogy amennyiben a Barça az évek során mindig financiális problémákra hivatkozva nem tudott védõjátékost igazolni, akkor a rá következõ évben miért tud 50-100 millió euró közötti összeget kiadni a brazilra? A kérdés költõi, valamint az is egyértelmû, hogy a védelem megerõsítése kardinális kérdés – immáron négy esztendeje…

3. Ha igazolnak, akkor pedig büntetés jön

Kis túlzással élve négyévente igazol a klub, viszont ez idõ alatt két büntetést is kap azért az egy transzferért. Neymar leigazolása Sandro Rosell lemondásába került, valamint további 13.5 millió euróba a spanyol államkincstár felé, megelõzendõ a komolyabb retorziókat. Anélkül, hogy belemennénk, kinek lehet igaza, tökéletesen összefoglalja a vezetõség inkompetenciáját az, amit Bartomeu mondott a 13.5 millió eurós összeg befizetése után: „Továbbra is biztosak vagyunk az ügylet legális voltát illetõen, ám meg szeretnénk elõzni, hogy a szerzõdések egyéb értelmezése után egy komolyabb büntetést kapjunk”. Persze, ártatlan vagyok, de azért bevonulok a börtönbe két hónapra, megelõzendõ, hogy életfogytiglant kapjak. 

4. Kitiltva az átigazolási szezonból

A részleteket illetõen természetesen itt sem lehetünk képben, de hogyan lehet az, hogy klubok százai meg tudják oldani ezt a szabályt, és – nyilvánvalóan – megkerülve azt le tudják igazolni a 18 év alatti játékosokat, míg az utánpótlásképzésére építõ FC Barcelona vezetése ezt nem tudja megtenni. Teljesen érthetetlen ez a hiba is, még akkor is, ha esetleg ténylegesen valamely rivális klub jelentette fel a Barcelonát azért, mert az elhappolta elõle az egyik tehetséget. Nem kellett volna viszont még az esélyt sem megadni, hogy bármi szabálytalanságot találjon a FIFA illetékes bizottsága.

5. Nyilatkozni sem tudnak

Sandro Rosell helyett ugyan Josep María Bartomeu egy visszafogottabb irányvonalat képvisel a nyilatkozatok terén, ám nem lehet azt mondani, hogy minden szép és jó. A büntetések kapcsán például mindig felmerült egy „sötét kéz” jelenléte, aminek a jogossága egyáltalán nem elképzelhetetlen, de ennek a többszöri hangoztatása visszatetszõ lehet, és csak kifogásnak tûnhet. A sportigazgató Andoni Zubizarreta, aki egy személyben felelõs a keret kialakításáért, gyakorlatilag mindig ugyanazokat a színtelen, szagtalan és semmitmondó nyilatkozatokat adja, csak váltogatja õket, ami nem éppen az erélyesség és az irányítói képesség jele.

6. Ez a vezetõség nem kapott felhatalmazást

Az elnökség 2010-ben Sandro Rosell vezetésével kapott felhatalmazást arra, hogy vezessék az akkor a történelme csúcsán levõ egyesületet, ám amikor egy vezetõ távozni kényszerül, logikus esetben követik õt az emberei. Egy elnökségben a vezetõ személy abban a tekintetben a legfontosabb, hogy õ szabja meg azt az irányvonalat, amit a kampányában felvázolt a socióknak, és amiért azok õt megválasztották a klub élére. Bartomeut azonban senki sem választotta meg.

Egy szó, mint száz, az FC Barcelona nagyon rossz kezekben van. ‘Tata’ Martino követhetett el hibákat, és az idei szezon eddigi kudarcaiban neki is megvan a maga része, ez egészen bizonyos. Ennek ellenére azonban egy dolog egyértelmû.

A történelem legnagyobb támogatottságával megválasztott elnöksége sem Rosellel, sem utána nem volt képes felemelkedni a labdarúgók szintjére, és Zubizarretával karöltve sem az elsõ keret megerõsítésének a létfontosságát nem látják, sem azt nem tudják megoldani, hogy az operatív feladatok a szabályok szerint legyenek végrehajtva.