Tragikomikum, hány klasszis védõ lehetne már Barcelonában
Az FC Barcelona gyakorlatilag 2010 óta keres egy olyan középhátvédet, aki tökéletesen illik az egyedülálló játékstílusába, és habár a játékstílus valóban egyedi, annyira azért nem az, hogy négy év alatt egyetlen egy jelölt se legyen alkalmas a pozíció betöltésére. Ha a sportszakmai szempontok pedig meg is feleltek, akkor a pénzügyi részen bukott el a transzfer. Végignézzük, kik ölthettek volna gránátvörös-kék mezt az évek során, és ha vetünk egy pillantást a listára, egybõl kiderül, hogy klasszisok sorát szalasztotta el a Barça.
Fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt évek védekezési problémája összetett: egyrészt egy klasszis, kiváló formában lévõ védõjátékos hiánya miatt gyengélkedett a katalán csapat hátul, másrészt viszont nem lehet szó nélkül elmenni a csapatvédekezés rendezetlensége és lassúsága mellett. Mindkét tényezõ nagy szerepet játszott abban, hogy a Barça védelmében rendre benne volt a gól, ám egy biztos: egy klasszis védõ igazolásával, aminek a szükségessége Puyol egyre gyakoribb hiányával, Piqué hanyatlásával és Mascherano mindinkább felszínre kerülõ hiányosságaival egyértelmûvé vált, valamelyest szervezettebb és biztosabb lett volna a Barcelona hátsó alakzata.
1. Thiago Silva, az édes álom
A brazil hátvéd volt az elsõ jelölt még 2010 környékén, aki ekkor 26 esztendõs volt, azaz ereje teljében futballozott, rengeteg tapasztalattal felvértezve, és az adottságai – gyorsaság, helyezkedés, labdával való ügyesség – mind arra predesztinálták, hogy a Barcelonában futballozzon.
Az, hogy végül nem Katalóniában kötött ki, hanem Párizsban, nem feltétlenül a pénzrõl szólhat. Figyelembe kell venni azt az aspektust is a Barcelona mostani átigazolási politikáját láttán, hogy a katalán klub minden bizonnyal akkor sem volt hajlandó komolyabb összeget áldozni a hátsó csapatrész megerõsítésére, a párizsi egyesület pedig egy olyan ajánlatot tett le Thiago Silva elé, melyet nem szívesen utasít vissza egy játékos sem.
Az, hogy végül nem Katalóniában kötött ki, hanem Párizsban, nem feltétlenül a pénzrõl szólhat. Figyelembe kell venni azt az aspektust is a Barcelona mostani átigazolási politikáját láttán, hogy a katalán klub minden bizonnyal akkor sem volt hajlandó komolyabb összeget áldozni a hátsó csapatrész megerõsítésére, a párizsi egyesület pedig egy olyan ajánlatot tett le Thiago Silva elé, melyet nem szívesen utasít vissza egy játékos sem.
A brazilt aztán 2013 nyarán, elsõ párizsi idénye után is szóba hozták a Barcelonával, válogatottbeli társa, Adriano Correia el is árulta egy interjúban, hogy Silva álma egy barcelonai szerzõdés, de ez azóta sem jött létre, és vélhetõen most már nem is fog.
2. Kompany: Katalónia helyett a City vezére
A jelenleg a belga nemzeti csapattal a brazíliai világbajnokságon szereplõ Vicent Kompany nemrég árulta el egy nyilatkozatában, hogy a közelmúltban nem sok választotta el a Barçától, ám végül maradt Manchesterben, most pedig már biztosan nem távozik abból a Citybõl, melynek csapatkapitánya és vezére lett az évek során.
Kompany képességeit nem kell ecsetelni, ráadásul néhány évvel ezelõtt a legideálisabb korban volt arra, hogy átvegye a Barça védelmének az irányítását.
3. David Luiz, a második sorból az elsõ számú célpont
Ahogy vált egyre komplikáltabbá Thiago Silva leigazolása, úgy nyert teret David Luiz szerzõdtetésének a gondolata. A szintén brazil bekk a Chelsea játékosaként ugyan sokszor fegyelmezetlen volt, ám nem lehet elvitatni tõle azt, hogy magabiztos, ellentmondást nem tûrõ és idõvel a temperamentumát kezelni tudó hátvéddé nõtte ki magát.
Mi több, Rafa Benitez a londoni kékek vezetõedzõjeként a védekezõ középpályás pozíciójában is kipróbálta, ahol kiválóan teljesített, és járult hozzá jelentõsen többek között a Chelsea Európa Liga gyõzelméhez. Benitez után Mourinho is számtalanszor küldte pályára a védelem elé tolva Luizt, ám a magas ára, valamint a PSG erõteljesebb és határozottabb tárgyalási hozzáállása miatt Luiz végül Párizsban kötött ki.
4. Sakho: ár-érték arányban a legjobb
A francia Mamadou Sakho neve nem sokszor merült fel a védelem megerõsítése kapcsán a katalán és a spanyol sajtóban, így vélhetõen a katalán klub nem foglalkozott komolyan Sakho szerzõdtetésével. Mint utóbb kiderült, újabb nagy hibát elkövetve.
Tavaly már beszámoltunk arról, hogy Sakho a piac kínálta lehetõség, s hogy a Barça vezetõsége bizony vizsgázik, mert mind potenciálban, mind financiálisan megfelel a klubnak.
Ugyan nyilvánvaló volt, hogy Zubizarreta és a vezetés számos kérdést illetõen elbuktak, de Sakho erre ráerõsített, és bizonyítékot szolgáltatott. A francia játékjogát végül a Liverpool vette meg a PSG-tõl nagyjából 20 millió euróért, ami rettentõen olcsó fogásnak számít egy ilyen korban levõ játékosért.
Habár Sakho nem lett kirobbantathatlan tagja a kezdõcsapatnak Liverpoolban, a brazílai világbajnokságon viszont Didier Deschamps válogatottjának stabil tagja, és a gall tréner kezdõként számol vele olyan nevek elõtt, mint Laurent Koscielny vagy Eliaquim Mangala.
5. Mangala: ugyanaz a történet
A Porto francia bekkje az évek során több, mint 100 tétmérkõzésen lépett pályára, a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában is számtalanszor pályára lépett, és még mindig csak 23 éves, azaz évekre elõre garanciát jelente a védelemben. Ráadásul Mangala vezéralkat, ami jelenleg hiánycikk a katalánok hátsó alakzatában. Mascherano ilyen típusú személyiség, de rá Luis Enrique vélhetõen eggyel feljebb, a középpályán számít.
A portugál klub 45 millió eurót kér érte, a Barcelona pedig ezért úgy döntött, Mangaláért nem tesz erõfeszítéseket. Az összeg valóban magas, de ez az ár a korát, a képességeit és az eddigi teljesítményét figyelembe véve nem egy irreális összeget jelent, hanem egy nagy mértékû, ámde komolyan megtérülõ befektetést.
6. Hummels: jelölt, de nem komoly esélyes
A nemzetközi sajtó évek óta ír arról, hogy Mats Hummels, a Borussia Dortmund kiválósága iránt érdeklõdik a Barcelona, ám a Dortmund szintén magas összeget kér érte, nagyjából 35-40 millió eurót.
Hummels elmondta már, hogy Dortmundon kívül 4-5 olyan csapat van Európában, melyben szívesen játszana egy napon, és vélhetõen ebben ott van a Barça is, melyrõl pozitívan szólt több interjújában is. A német védõt meg lehetne gyõzni a váltásról, éppen ezért aérthetetlen az, hogy miért nem tesz érte sem a Barcelona erõfeszítéseket, mert a most zajló világbajnokságon is bizonyítja Hummels, hogy a klasszis középhátvédek egyike, ütemérzéke és helyezkedése elsõrangú, fejjátéka erõs, és a Dortmund játékosaként sem a labdával, sem a feltolt védelemben nem jön zavarba.
Félreértés ne essék, figyelni kell a klub pénzügyeire, és addig kell nyújtozkódni, ameddig a takaró ér. Nem az a megoldás, hogy a fenti nevek közül 3-4 védõt leigazol a Barça pénteken délután. A megoldás az, hogy közülük egyet kiválaszt, és azért addig tesz erõfeszítéseket, ameddig az a bizonyos takaró ér.
Márpedig ez a takaró – kiindulva az átigazolási keretbõl, mely idén 120 millió euró plusz az eladott játékosokból befolyt összeg – egy kulcsfontosságú posztra egészen biztosan nem csupán 20-30 millió euró, aminek a környékén rendre megáll egy-egy jelöltet illetõen a katalán klub.
