Közvélemény-kutatás: Bartomeu 30%, Laporta 25%, Benedito 18%

Joan Laporta a héten bejelentette, hogy indul az elnökválasztásokon, az elmúlt hetekben készített közvélemény-kutatások alapján pedig a korábbi sikerelnök egyértelmûen a fõ esélyesek közé tartozik még a triplázás ellenére is. A jelöltek programjait külön anyagokban mutatjuk be, egy-egy személy megítélése szubjektív, ugyanakkor nem véletlen az, hogy Laporta öt év elteltével is nagy esélyekkel száll harcba az elnöki posztért.

Benedito üdvözölte Laporta indulási szándékát, és noha kifejezte, hogy szerinte az újrakezdések sosem jók, a választási kampány izgalmasabb és tartalmasabb lesz így. Benedito elmondta továbbá, hogy a legutolsó közvélemény-kutatás alapján, ami a kezébe került, Bartomeu nyerné most a választásokat 30%-kal, Laporta követné õt 23-25%-kal, míg õ maga a voksok 16-18%-át tudná begyûjteni.

Miért is Joan Laporta?

Szubjektív írás következik: mi úgy véljük, Laporta a legalkalmasabb jelölt arra, hogy a katalán egyesület elsõ embere legyen. Laporta egyéniség, egyedülálló karakter, aki meghatározott filozófiát vall. Ahogy Cruyff mondta, egyetlen, a futballhoz értõ elnökkel sem találkozott még, éppen ezért Laporta a szakmai részt a hollandra, az aktuális vezetõedzõre és sportigazgatóra bízta 2003 és 2010 között.

Laportát sokan vádolták azzal, hogy az átigazolásoknál kedvencei voltak, akiket megszerzett, mint például a francia Thierry Henry esetében, ám a klasszis támadót Cruyff már utánpótláskorú játékosként meg akarta szerezni, ám csak 2007-ben alakultak úgy a körülmények, hogy Henry a katalán csapathoz érkezzen. Cruyff pedig hiába hibázott Neymar és Suárez kapcsán, kevesen vallják be a hibájukat, a holland legenda viszont megtette. Ezért is bízott benne Laporta mindvégig, és hagyatkozott rá erõsen a sportszakmai kérdésekben.

További erõssége a korábbi sikerelnöknek a karakteressége. Laporta mindig is határozottan és extravagánsan védte meg a klubot, annak vezetõit, játékosait és edzõit a támadásoktól, és ezzel elérte, hogy õt kritizálják ahelyett, hogy az eredménykényszeren túl még nagyobb nyomás helyezõdjön a csapatra vagy a vezetõkre. Nyilatkozni pedig mindig is tudott, vérbeli politikus, akit nem lehet zavarba hozni.

Sokan azzal érveltek ellene, hogy gazdaságilag tönkretette a klubot. Személyes megjegyzésünk, hogy a gazdasági társaságok könyveiben egy jól képzett könyvelõ a szabályok adta lehetõségeken belül nagymértékû változásokat tud elérni egy-egy pénzösszeg különbözõ kategorizálásával. Ráadásul a bíróság de jure kimondta, hogy Laporta nem akkora veszteséggel adta át a klubot 2010-ben, mint ahogy azt Bartomeu és csapata állítja. 

Laporta meg tudott maradni elnöknek, és a szakmai részt a hozzáértõkre bízta, ahogy Cruyff is mondta. Ezzel szemben Rosell döntéseit sokszor egyéni szimpátia határozta meg, és habár Bartomeu nagyon sok területen szakított korábbi társa politikájával, ettõl függetlenül még most is vádlott Neymar leigazolása kapcsán, a katari szponzorációs szerzõdést pedig szintén megújítaná. Ezek mellett nehéz kiállni, az okokat különösképpen nem szükséges magyarázni.

Ez a cikk nem Laporta megrendelésére készült, nincs is rá szüksége, mert egyrészt a korábbi elnöksége és annak eredményei önmagukért beszélnek. Másrészt pedig természetesen Laporta sem szent, vannak hibái, és egészen bizonyos, hogy a markáns, diktatórikus vezetõi karaktere és fellépése sok csapatjátékost kikészít vagy hogy éppen a játékoseladásokból az õ regnálása alatt sem folytak be komoly összegek. 

Amíg azonban Rosell és Bartomeu az egész elnökségüket egy katari vonalra építették, mely mögött Benedito szavai után (van 2-3 jobb ajánlat is – a szerk.) egészen bizonyosan egyéni érdekek húzódnak, addig Laporta fõ elvei csakis adtak a klubnak, tõle el nem vettek.