Túl sok a véletlen | Hiába a korrupciós vádak garmadája, nagy favorit

Egyet el kell ismerni: Josep María Bartomeu remekül mozgatja a szálakat, a legújabb példa erre Arda Turan szerzõdtetésének a körülményei. Lehet természetesen egyéb forgatókönyveket is gyártani a transzferre, de meglátásom szerint túl sok a véletlen. Szubjektív írás következik.

Szilárd meggyõzõdésem, hogy Laporta lenne ismét a legmegfelelõbb személy arra, hogy vezesse az FC Barcelonát. A 2003 és 2010 között regnáló exelnök nem hibátlan, de a legkardinálisabb elnöki tulajdonságokkal rendelkezik a lehetõ legmagasabb szinten: következetesség és a szakemberek iránti bizalom.

Ennek ellenére azt el kell ismerni, hogy Josep María Bartomeu elnök kiválóan taktikázik. Természetesen nincs közvetlen telefonos kapcsolatom a Sandro Rosell lemondása után választások nélkül hatalomra kerülõ Bartomeuval, ugyanakkor túl sok a véletlen, ami az exelnök kampányát illeti. A legékesebb példa erre Arda Turan szerzõdtetése.

Turan kivásárlási ára a spanyol média értesülései alapján 41 millió euró, ami pontosan megfelel a transzfer összegének. A Barça 34 millió eurót fizet most, 7 millió eurót pedig egyéb feltételek teljesülése esetén. A klub közleménye alapján a tárgyalások hónapokkal ezelõtt megkezdõdtek, amit Bartomeu elnök is megerõsített.

Indokolatlan és logikátlan a több hónapos tárgyalási szakasz, amikor Arda a kivásárlási áráért vált klubot. Nem hiszem, hogy a 34+7 millió eurós fizetési módozatban való egyezségre több hónapos tárgyalássorozat szükségeltetik. Itt jön azonban képbe Bartomeu érdeke, aki a kampányát egyértelmûen a triplázásra és a támadóhármasra építette.

Barto-taktika

Bartomeu nem ment el a napokban rendezett elnökválasztási vitára, ahol Benedito, Laporta vagy Freixa állították szembe az álláspontjaikat. Ahogy Benedito fogalmazott korábban, Bartomeu nem akar vitát, mert az számára vereséggel érne fel. Ez tökéletesen beigazolódott.

Bartomeu ugyanis a sportszakmai sikerekre építette fel a kampányát. Nincs ebben semmi sportszerûtlen, sõt itt kifejezetten kiváló politikusi vénát villogtat. A lemondása elõtt ugyanis villámgyorsan hosszabbított Luis Enriquével, a jobb szerzõdés miatt a hosszabbítását elhúzó Alves igenlõ válasza is tökéletes idõpontban jött számára, ehhez pluszban leigazolta még Aleix Vidalt, így remekül kezdhette a kampányát.

A közvélemény-kutatások mutatták is, hogy ez sikerült. A kampány legfontosabb szakasza azonban a véghajrá. Laporta 2003-ban úgy nyerte meg a választást, hogy 5000 körüli aláírást prezentált, majd megígérte Beckham szerzõdtetését, és tarolt. Bartomeu tisztában van ezzel, nem akar hátradõlni, és éppen ezért adta az ideiglenes elnökség kezébe döntést – még úgy is, hogy tudta: az alapszabályok alapján erre nincs felhatalmazása az átmeneti vezetõi grémiumnak.

Ugyanakkor világos, hogy az ideiglenes elnökséget olyan személyek vezetik, akik kiváló kapcsolatot ápolnak Bartomeuval. Ilyen többek között Javier Faus, aki elõbb Rosell, majd késõbb Bartomeu alatt volt gazdasági igazgató. Deulofeu eladásával kezdték, akinek az elengedése sportszakmai szempontból korántsem felháborító, ám az ideiglenes elnökségek nem szoktak az átigazolási piacon tevékenykedni.

Július elején pedig egészen véletlenül felröppen a hír, hogy a Barça megegyezett Ardával és az Atléticóval, csupán az a kérdés, hogy az ideiglenes elnökség átlépheti-e a hatáskörét. Ezek után pedig felszólal Bartomeu, hogy a török Luis Enrique kifejezett kérése, akiért már õ megkezdte a tárgyalásokat az Atléticóval. A több hónapos tárgyalás, mely már az állítólag pártatlan ideiglenes elnökség által vezetett klub közleményében volt kiemelve, végeredménye pedig az, hogy a kivásárlási árán érkezik a török Barcelonába. Ahogy Freixa fogalmazott: „mintha egy valóságshowt néznék”.

Bartomeu pontosan tudja, hogy a bírósági ítélet másodlagos lesz a megítélése szempontjából, mert a vádak rajta fognak maradni, így az egyetlen utat választotta, melyen nyerhet: a triplázás és az ’MSN’ támadóhármas által kikövezett útját, melyre a kitûnõen idõzített szerzõdéshosszabbításaival és igazolásaival csak ráerõsített. Ráadásul Luis Enrique kérésének garantálójaként lépett fel, és Arda leigazolását nem a sajátjának tekinti, hanem Luis Enriquének tulajdonítja azt.

Ezzel szemben Benedito visszaküldené Ardát Madridba, aki ezzel a kijelentéssel vélhetõen búcsúzhat is az elnöki álmoktól. Egy triplát megnyerõ tréner kérését nem biztosítani? Laporta éppen ezért nem zárkózott el Turan szerzõdtetésétõl a hatalomra kerülése esetén, azt Abidal és Lucho hatáskörébe utalta, ami okos lépés volt, és valamelyest semlegesíteni tudta ezzel Bartomeu érdemeit az ügyben.  

A véleményünk a fentiek ellenére sem változott: Laporta a legmegfelelõbb ember a Barça elnöki posztjára.

Bartomeu viszont a stratégiáját illetõen minden dicséretet megérdemel, mert a bírósági ügyek és az alapvetõen jogos kritikák kereszttüzében az egyetlen járható utat felismerte, az alapszabályok értelmezésbeli különbségeit és kapcsolatait kihasználva zseniálisan taktikázott, és így már elõnnyel fordul rá a célegyenesre az elnökválasztás utolsó körében.