Nem Suárez volt az elsõ számú jelölt | Lucho, ‘Tata’, Neymar, Busquets…
Andoni Zubizarreta, az FC Barcelona korábbi kapusa és sportigazgatója, aki 2010 és 2015 januárja között volt a fõ felelõs a futballcsapat sportszakmai irányvonaláért, elsõ ízben adott interjút az egy évvel korábbi menesztése óta. Zubi a madridi ’Marca’ sportnapilap újságírójával beszélgetett a legnagyobb vereségérõl, az elkövetett hibáiról, a kirúgásáról, a csapatról valamint bizonyos sportszakmai döntésekrõl.
Suárez
„Volt jó néhány lehetõségünk, de az elsõ nem Suárez volt. Ezt õ pontosan tudja. Télen terveztük Agüero megszerzését, ám végül nem jött össze. Ezután viszont már egyértelmû volt: Luis Suárez az egyetlen célpontunk. A tárgyalásaink közepette történt a Chiellinivel való incidense. Ez az ügy számos érdeklõdõ klubban kétségeket vetett fel a személyiségét illetõen, valamint senki sem volt tisztában a támadóra váró eltiltás hosszával. Úgy gondoltam, itt az idõ felgyorsítani a tárgyalásokat, és mielõbb lezárni a szerzõdtetését. Minden tetszett benne: nem statikus csatár, kényelmesen mozog a tizenhatoson kívül is, és olyan stílusú támadó, amilyennel nem rendelkeztünk akkoriban. Az átigazolásában közre játszott még egy piaci tényezõ: az elsõ pillanattól kezdve kinyilvánította, hogy csakis a Barcelonába akar igazolni. A fentiek ellenére természetesen az eltiltása mind õt, mind minket elbizonytalanított a felkészülését illetõen.”
Guardiola
„Pep valami teljesen különlegeset és egyedit adott a klubnak, egy újfajta szemléletmódot, ami semmihez sem hasonlító és minden érvényes irányzattal szembe megy. Olyan dolgokat látott, amit mi nem.”
„Sajnos azt kell mondanom, hogy a kettõnk közti kapcsolat egy barátság, amely feltételes módban maradt, mert eltávolodtunk egymástól, és nem értem, hogyan történhetett ez. 2010-ben pontosan azért érkeztem, mert Rosell és Pep megegyeztek a személyemet illetõen. Az egyik feladatom éppen az volt, hogy elérjem a maradását. Elismerem, hogy az egyik legnagyobb vereségem az volt, hogy Pep nem folytatta a Barça élén. Ha még most is nyitott a kapcsolatunk normalizálására, örömmel venném, ha sikerülne ezt a folyamatot lezárni, és ezt a barátságot ismét megkötnénk.”
Luis Enrique
„Azon a véleményen voltunk, hogy szükségünk van egy olyan trénerre, aki energiával tölti meg azt az öltözõt, mely az elmúlt években számos traumát élt át, köztük Tito Vilanova halálát. Luis Enrique elõnyére vált, hogy ismerte a klubot és az utánpótlásbázist. Õ egy szenvedéllyel teli edzõ, de egyben egy szenvedéllyel teli ember is – egy olyan ember, aki bevallja, hogy nincs mindenre válasza, de igenis nagyon tiszta elképzelései vannak a futballról. Közvetlen, és itt jön az egyik legnagyobb erénye: nagyon következetesen vállalja a kötelezettségeit. Mindig azt kéri, hogy a játék alapján ítéljék meg, ne pedig a külsõségeket látva. Ez pedig nem könnyû, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a mutatott játék önmagában a médiában lefolyó vitákban nem az elsõdleges szempont.”
Gerardo ’Tata’ Martino
„Õ maga úgy írta le a kinevezését, mint egy ejtõernyõs megérkezését a repülõgép-anyahajóra. ‘Tata’ a labdarúgás embere, és még sokáig az is lesz. Nagyon sokat segített nekünk egy rendkívül nehéz és komplex helyzetben. Ne feledjük, hogy akkor érkezett, amikor ismertté vált Tito Vilanova számára a daganatos betegségének a kiújulása, nem sokkal késõbb pedig Sandro Rosell is lemondott. Martino számára mindig is a csapat, a foci és a játékosok voltak a fontosak. Ha a címeket nézzük, nem volt a legjobb év a Barcelona számára, de becsületesség, diszkréció és együttmûködés szempontjából kivételes volt. Hatalmas tiszteletet érzek iránta. Nehéz találni a labdarúgás világában még egy ilyen becsületes, következetes úriembert, aki képes elfogadni egy olyan kényes szerepet, amit abban a nehéz helyzetben neki kellett. Mindig is hûséges maradt az egyesülethez és a játékosokhoz – még akkor is, amikor a médiában rendszeresen támadták õt.”
Neymar
„Leigazoltuk Brazília csillagát, Neymart, ehhez hasonló transzfer pedig nem nagyon volt még a klub történelmében. Romario, Ronaldo és Ronaldinho mindannyian európai tapasztalattal a hátuk mögött érkeztek már Katalóniába. Neymarban pontosan azt láttuk meg, amire szükségünk volt: pazarul tud cselezni, eszméletlen képességei vannak az egy az egy elleni párharcokban, vagyis egymaga képes megbontani teljes védelmeket. Végül igazolt minket, és még felül is szárnyalta az elképzeléseket. Idõközben többféle kihívás is elé került, de mindegyiket sikerrel vívta meg, mint például azt, amikor Messi helyére kellett lépnie az argentin sérülése idején.”
„Ami a három támadó közötti egyensúlyt illeti, ezt természetesen nem láttuk elõre. Ha az elnök megkérdezett volna, hogy Neymar, Messi és Suárez ilyen harmóniában fognak-e együtt játszani, nem tudtam volna ezt garantálni.”
Busquets
„Õ az a labdarúgó, akit az összes vezetõedzõ a csapatában akar tudni, ennek ellenére az egyéni elismeréseknél nem bukkan fel a neve. Ha választhatnék az álomcsapatomba, elsõként õt akarnám. A futball észjáték. Busquetsnek szüksége van Messire, de Messinek szüksége van Busquetsre és Iniestára.”
A siker az elnökségé, a bukás az övé?
„Talán ez az én hibám is, mert nem tudtam eléggé jól elmagyarázni a döntéseimet. Egyébként pedig nem lep meg ez a helyzet, a labdarúgásban ez azért általában így van. Ne felejtsük, hogy kapus voltam, márpedig ha egy csapat kikap, mindig az a hibás, aki kapta a gólt. Ezeket a kritikákat olvasva egyébként csakis az bántott egyedül, ha azt mondták, hogy Zubi nem is dolgozik. Nem csináltam mást sem, csak beleadtam minden erõmet, hogy az egyesület sikeres legyen.”
Anoeta után egy döntés volt: Zubi menesztése
„Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a végsõ jegyeket mindenki júniusban kapja, és akkor még csak januárt írtunk. Vannak másféle nézõpontok is persze. A Messi és Luis Enrique közötti szóváltás után veszítettünk az Anoetában, majd megkérdeztek a meccs után a FIFA által ránk kirótt átigazolási tilalomról, amire egy ténnyel feleltem: a legjobban Bartomeu ismeri a munkámat, hiszen Rosell regnálása alatt õ volt felelõs a futball-szakosztályért. A legjobban tehát õ ismerte a szakmai terveket. Két nappal késõbb megváltak tõlem.”
Meglepte a döntés?
„Egyedül éreztem magam, bûnbaknak kikiáltva.”
Luis Enrique kiemelte õt a sikerek idején is
„Nagyon hálás vagyok neki. Ez hozzátartozik Luis Enrique személyiségéhez.”
Nyilvánosan nem, de személyesen elismerték
„Igen, szintén szívesen emlékszem vissza Xavi szavaira is. Valóban igaz egyébként, hogy a klub meghívott minket az Athletic elleni döntõre a Király Kupában, valamint a Juventus elleni fináléra a BL-ben, ám nem akartam elmenni. Ambivalens érzéseim voltak. Egyrészt örültem a sikereknek és a jól elvégzett munkának, másrészt nagyon fájt, ahogyan végzõdött az egész, és ahogyan az emberek elõbb egy nehéz helyzetben a kétségeiket hangoztatták, majd pedig felsorakoztak a sikerek után a projekt mögé.”
