A Juve irányította a mérkõzést: a labda ott volt, ahol azt akarta
Az FC Barcelona 3-0-s vereséget szenvedett az olasz Juventus csapatától a Bajnokok Ligája negyeddöntõjének elsõ, torinói felvonásán, ezzel pedig a kiesés szélére került a legrangosabb európai kupasorozatban. Számtalanszor kritizáltuk már Enrique vezetõedzõt az idény folyamán a játékkoncepció elhibázottsága, a kidolgozottság hiánya valamint a személyi döntések láttán, melyekre a Juve ismét rávilágított, ám a spanyol tréner egy, a meccs utáni sajtótájékoztatón elejtett mondata még többet árul el ezer további kritikus írásnál is.
„Olyan rémálomszerû napokon, mint amilyen ez a mai volt, szükséged van némi szerencsére, hogy visszajöhess a párharcba. Sajnos nekünk ma ez hiányzott.”
Ez a mondat megállná a helyét, amennyiben a Barcelona az idei szezonban magas szintû futballt produkált volna hétrõl hétre, a kezdõcsapata stabil lenne, a játékosok pontosan tudnák a szerepeket és a rájuk bízott feladatokat, aminek következtében márciusra kialakult volna egy egészséges munkamegosztás az együttesen belül, vagyis a kevesebb játékpercet kapó labdarúgók ugyanúgy tudnák a helyüket a csapaton belül, mint a kezdõjátékosok. Ha ez lenne a helyzet, akkor egy-egy gyengébb napot kifogva ki lehet kapni ettõl a Juventustól 3-0-ra úgy, hogy nincs szerencséd. Láttunk már olyat, hogy egy egész évben kiválóan futballozó csapat kifog egy rossz estét, és ezzel ki is esik a BL-bõl.
Ettõl azonban nagyon messze áll a jelenlegi Barça. A csapat egész évben szenved, alkalomadtán sikerül letenni az asztalra egy-egy gördülékeny, vonzó teljesítményt, Enrique csak keresi a helyes formációt és a cserejátékosok sem tudják pontosan, hol kellene teljesíteniük. Így fordulhatott elõ az, hogy André Gomes helyét még máig nem találta meg Enrique, de az is érdekes, hogy Mathieu, aki a Bajnokok Ligájában alig kap lehetõséget, egy Juventus elleni találkozón a kezdõcsapatban találja magát, ráadásul a hétvégi, Málagán nyújtott teljesítménye ellenére is. Feltehetnénk azonban azt a kérdést is, hogy Rakitic és Sergi Roberto feladatmegosztása a támadásfelépítésben mi is valójában.
A fentiek tudatában pedig ez a mondat nem másra világít rá, mint arra, hogy Enrique az egyéni képességektõl várja a megoldást, amikor a csapat bajban van. Ez még akkor is nagyon egyszerû és elhibázott hozzáállás, ha Messi, Neymar és Suárez is a csapatodban van. Hogy miért nem vezet ez eredményre hosszú távon?
Egyrészt az ellenfelek a Bajnokok Ligája ezen szakaszában szintén klasszisok, melyek kidolgozott taktikával és koncentrációval képesek ellensúlyozni azt a különbséget, ami a képességek alapján a Barcelona javára billentené a mérleg nyelvét a támadótriója révén.
Másrészt és ez a fontosabb, az edzõi szakmát meghatározó indok, melyet más területen már az ókori Görögországban felismertek: az egész több, mint a részek összessége. Nem lehet csak az egyéni képességekre alapozni, mert azok rendszerszinten ellensúlyozhatóak. Természetesen hiába játszana egy másodosztályú csapat tökéletes taktikával, ha a védõk képességei nem elegendõek ahhoz, hogy megállítsák Messiéket. Ugyanakkor a Juventus nem másodosztályú klub, hanem egy európai topcsapat. Rendszerszintû taktikára – ahogy azt Allegri alkalmazta – csakis rendszerszintû válasz lehet a megoldás ezen a szinten.
A Juventus teljes mértékben uralta a mérkõzést, az történt a pályán, amit éppen akart. Messi többnyire csak mélyen visszahúzódva kaphatta meg a labdát, Neymart Alves és Cuadrado teljesen semlegesítették, Suárez pedig ugyan egy-két alkalommal kibújt az õrizetbõl, de alapvetõen az õ hatástalanítását is megoldotta az olasz csapat. Itt pedig jön a kérdés: milyen fegyvere maradt így a Barcelonának? Semmilyen. A középpálya már csak támogató funkciót tölt be, Iniesta pedig nem lett gyengébb futballista, de értelemszerûen kijönnek a gyengéi, ha a szerkezet nem õt segíti, hanem neki kellene mindenáron kiszolgálnia a támadó hármast. A PSG elleni mágikus estéhez a Barcelona koncentrált játéka mellett kellett egy önmagát megsemmisítõ francia csapat is. A Juventus egészen biztosan nem lesz ilyen.
Antonio Conte, a Chelsea trénere azt vallja, hogy annyi segítséget akar adni a játékosainak, amennyi csak lehetséges, hogy azoknak ne is kelljen gondolkozniuk a játéktéren egy-egy szituációban. A két felfogás közötti különbség égbekiáltó.
