A kivásárlási árak érdekes képet festenek a Barça menedzselésérõl
A brazil Neymar átigazolása a Paris Saint-Germainhez rávilágított arra, hogy a tõkeerõs klubok megjelenésével mekkora szerepe van a kivásárlási árak meghatározásának. Ha vetünk egy pillantást a katalán egyesületre ezzel kapcsolatosan, érdekes kép rajzolódik ki…
A képen a Real Madrid és a Barcelona néhány játékosának a kivásárlási ára látható, mely alapján ismét csak kritizálni lehet a katalán egyesület vezetõségét.
Amint az köztudott, Spanyolországban kötelezõ meghatározni egy kivásárlási árat a játékosok szerzõdésében, aminek köszönhetõen a labdarúgó annak teljesítése esetén egyoldalúan felbonthatja a kontraktusát. Ezáltal ennek az összegnek a meghatározása kardinális kérdés, és nagy jelentõséggel bír a tárgyalások során.
A kluboknak természetesen az az érdekük, hogy minél magasabb legyen az az összeg, amiért a játékos kivásárolhatja magát a szerzõdésébõl. Ezzel szemben a labdarúgók azt preferálják, hogy az összeg alacsonyabb maradjon, gondolva arra, ha nem kapnának annyi játéklehetõséget, mint amennyit reméltek korábban. Amennyiben végül egy magas kivásárlási árat írnak a kontraktusba, úgy a játékost általában valamilyen más módon kompenzálják, például magasabb fizetéssel vagy a különbözet megfizetésével bónuszok formájában. Neymar esetében ezt választotta a klub: július 1-tõl megemelkedett a játékos kivásárlási ára 222 millió euróra, ám az emelkedés mértékét hûségbónusz formájában megkapta a brazil.
Amit a Barcelona csinál, az rendkívül aggályos, hiszen így nincs választása, ha jön egy kérõ. A tõkeerõs klubok, mint a City vagy a PSG, ki tudják gazdálkodni például Messi 250 millió eurós kivásárlási árát. A Financial Fair Play hároméves ciklusokban vizsgálja az egyesületek gazdálkodását, megfelelõ játékospolitikával, szponzorációval és játékoseladásokkal ezek az összegek kigazdálkodhatóak. Azt pedig láthatjuk, hogy nem minden futballista ugyanolyan: Xavinál mindig a klub volt az elsõ, és csak akkor távozott volna, ha itt nem számítanak rá, de amint az kiderült az idén nyáron, vannak olyan labdarúgók, mint például Neymar, akinek ugyan lehetett az álma egy barcelonai karrier, de más szempontok is szerepet játszanak a pályafutásának a kialakításában.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egy kivásárlási ár nem röghöz kötést jelent. Ha a játékos menni akar, akkor a klubnak természetesen nem érdeke, hogy elégedetlen játékost tartson magánál. Ugyanakkor egy magas kivásárlási ár éppen ahhoz járul hozzá, hogy ilyen esetben az egyesület piaci áron, a játékos aktuális értékének megfelelõen tudja értékesíteni az adott labdarúgót. Madridból például Cristiano Ronaldo nem fogja magát kivásárolni 1.000 millió euróért, de ha ténylegesen távozni akar majd, úgy Florentino Pérez kérhet érte egy racionális, de egyben magas összeget is, mert nem lesz más alternatíva. A madridiak ebbõl a szempontból pazar üzleteket kötnek, Morata is például nagyjából 80 millió euróért távozott a nyáron, holott csak tartalék volt a BL-gyõztesnél.
Ehhez hozzájárult az is bizonyára, hogy Morata kivásárlási ára nem 8 millió euró volt július 30-ig, mert kezdõként nem játszott a mérkõzések 60%-án az elmúlt évben, hanem egy fix összeg volt meghatározva a szerzõdésében. A közelmúltban hasonló formula révén tudott távozni Marc Bartra 8 millió euróért vagy éppen Thiago Alcántara 25 millió euró körüli összegért, ami – figyelembe véve a bennük rejlõ potenciált és az életkorukat – igencsak kedvezõ árnak volt mondható az esetükben. A Barçának résen kell lennie, mert Sergi Robertót 40 millió euróért vihetik, és a hírek szerint a Chelsea és a Manchester United azonnal lecsapna rá, ha a játékos a váltás mellett tenné le a voksát.
A Real Madridnál látható magas kivásárlási árak egyébként azért is érdekesek, mert a fõvárosi klub a játékosok reklámbevételeinek a felét is megkaparintja, ami elvileg azt jelentené, hogy a labdarúgók a tárgyalások során némi kompenzációra számíthatnának. Ez aduász lehetne a kezükben a kivásárlási árak csökkentésére. Pérez elnök azonban szigorúan véghez viszi a stratégiáját, amibõl az elmúlt években nagyon jól jött ki a madridi klub.
Ha a Barcelona akaratán kívül, vagyis nem ismerve a piacot határozza meg ezeket az összegeket, az nagy probléma. Ha pedig ez a stratégiája, és netán úgy gondolkozik, hogy aki távozni akar, annak az értékesítése plusz forrás lehet például az Espai Barça-projektre, akkor az még nagyobb probléma. Amint az ismeretes, a projektnek hamarosan indulnia kellene, nagyjából 700 millió euróba kerülne egészen 2021-ig, és sokak szerint kérdéses a pénzügyi megvalósíthatósága.
