„Ne legyünk pesszimisták!” | Interjú | „A Madrid nem áll felettünk”

Josep María Bartomeu elnök interjút adott a katalán ’Sport’ napilapnak, melyben értékelte a mögöttünk hagyott nyarat, a keret megerõsítését, valamint Neymar távozását. Bartomeu szerint nem szabad túlzottan pesszimistának lenni, a csapat erõsödött tavalyhoz képest, Neymarban pedig csalódott azért, ahogyan intézte a távozását. Interjú.

Becsapottnak érzi magát Neymar távozásával kapcsolatosan?

Elterelték a figyelmünket, igen. Jobban örültem volna, ha már elõbb tiszta vizet öntenek a pohárba, és azt mondják, hogy „mi akkor most távozunk”. Elõnyben részesítettem volna egy olyan átigazolási piacot, ahol az árak még nem inflálódtak el. A távozása módja nem volt megfelelõ.

Sportemberhez nem méltóan viselkedtek?

Ha vetünk egy pillantást a történelemre, a Barcelona olyan játékosok esetében egyezkedik más klubokkal, akik távozni akarnak, mint például Cesc, Pedro vagy Alexis. Nem akadályozunk meg senkit sem abban, hogy távozzon. Neymar elé sem gördítettünk akadályt, hogy maradnia kell, de Dembélét jobb áron tudtuk volna megszerezni.

Ha csakis Önön múlik a döntés, Neymar marad?

Természetesen, jobb, ha a tehetség nálad van.  Ami azonban fontos, hogy nem szabad pesszimistának lennünk. Ez egy nagy lehetõség a Barcelona számára, hogy szakítson a ’tridentével’, és helyette a kollektív játékot válassza. A nyáron véget ért Luis Enrique korszaka, és kezdetét vette Valverde fejezete. Teljes mértékben megbízunk benne. Egy olyan vezetõedzõrõl van szó, aki bízik mind a Barça játékstílusában, mind a saját nevelésû játékosokban.

Miért tekint úgy Neymar távozására, mint egy lehetõségre?

Hogy véget vessünk a támadhármas, a ’tridente’ erejének és csapaton belüli fontosságának. Nagyon jó volt õket nézni, de voltak hátrányai is ennek a felállásnak. Ez tehát egy lehetõség, hogy visszatérjünk a kollektív játékhoz, a középpálya közepéhez, mely tradicionálisan a Barça legerõsebb pontja volt.

Neymar problémát jelentett az egyesület számára?

Nem, de a távozása lehetõvé teszi, hogy újrahangoljuk a modellt, és hogy ne minden a támadóhármas körül forogjon. Ráadásul bevételt generáltunk, amibõl csak 105 millió eurót költöttünk, azaz bõven maradt még arra, hogy befektessünk labdarúgásba, gazdasági háttérbe… Meglátjuk, mire fogjuk költeni… Ez egy új lehetõség egy új vezetõedzõvel, egy új projektrõl van szó. Ne legyünk pesszimisták… Vesünk véget a pesszimizmusnak!

Ön aggódik?

A klubon belül nincs pesszimizmus. A szurkolók azt gondolják, hogy Neymar távozása gyengíti a csapatot. Éppen ellenkezõleg, ezt a lehetõséget meg kell ragadni, hogy megerõsítsük az együttest, mint egységet (a támadóhármas korábbi fontosságával szemben – a szerk.).

Hogyan lehetséges az, hogy –  a SPORT valamint Piqué információi szerint is – az öltözõ elõbb tudott a játékos szándékáról, mint maga az egyesület?

A híresztelés az Egyesült Államokbeli túra elején kapott szárnyra. Végül a pletykák mindenhova eljutnak…

Kevés párbeszéd van a klub és a játékosok között?

Állandó jelleggel beszélünk a csapattal.

Melyik pillanatban volt már visszafordíthatatlan Neymar távozása?

Miamiban már egyértelmû volt. Önkritikát gyakorolva elismerem, hogy nem kellett volna annyi ideig bíznunk a játékos és az édesapa kétértelmû szavaiban.

Mikor beszélt vele utoljára?

A Miamiba tartó járaton.

Megpróbálta meggyõzni õt?

Azt mondtam neki, hogy „tisztázza a szándékait, mert így vagy úgy, de el kell rendeznünk az ügyet”.

Mi a Neymar-ügy tanulsága?

Hogy meg kell emelni a kivásárlási árak összegét.

És a reakció pedig az lenne, hogy Dembélé kivásárlási ára csak 400 millió euró?

Magyarázza el nekem. Van egy átigazolási piac irreális árakkal, ami annak köszönhetõ, hogy olyan pénzek áramlanak a futballba, melyek nem ebben az iparágban keletkeztek. A mi döntésünk a következõ volt: hangsúlyt helyezni a Masíára, növelni a bevételeket, együtt dolgozni az UEFA, a FIFA valamint az ECA (Európai Klubszövetség – a szerk.) szervezeteivel annak érdekében, hogy a ’fair play’ szelleme érvényesüljön, valamint hogy valamilyen módon korlátozzuk az átigazolásokat.

Korlátozni õket? Hogyan?

Valamit tenni kell. Az nem lehetséges, hogy olyan pénzek forogjanak a labdarúgásban, amik azon kívül termelõdtek meg.

Katarra gondol?

Igen valamint az Egyesült Arab Emírségekre, két olyan országra, melynek két klubja is van. Ha egy játékosodat megveszi a Bayern München, a Manchester United, a Madrid vagy az Arsenal, akkor tudod, hogy ez a pénz a futballból származik. Ezek az egyesületek viszont eltorzítják a piacot.

De ebbõl a pénzbõl részesült a Barça azért, amiért Katar a mezfelületén szerepelt, nem? Akkor még nem panaszkodtunk miatta…

Ez egy szponzoráció volt normál piaci áron. Vegyünk egy példát: két évvel ezelõtt az UEFA nem engedélyezte, hogy a PSG egy 200 millió euró értékû szponzorációs szerzõdést kössön a tulajdonosi körével. Ugyanazokkal a kártyákkal kell játszanunk.

Hogyan szeretné eltörölni a kivásárlási árak intézményét?

Spanyolországban ez kötelezõ, és óriási hátrányt jelent. Például Luis Suárez rendelkezett ilyennel korábban is, mert az ügynöke nagyon intelligens módon beletette a szerzõdésébe. Ter Stegen szintén. Ez önkéntes volt. Spanyolországban viszont kötelezõ jellegû.

Van arra lehetõség, hogy megszüntessék?

Lehetetlen. Ez egy munkajogi téma. Ez korábban egy bírósági ügy volt, melyben a bíró mellette foglalt állást. Egész Európában meg kellene határozni egy kivásárlási árat kötelezõ jeleggel a szerzõdésekben.

Az elmúlt évben a Barcelona már akarta Dembélét, ám végül a játékos a BVB-t választotta. Miért nem ragaszkodott ahhoz a klub, hogy egy kivásárlási árat foglaltassanak bele a kontraktusába?

Errõl kérdezzék meg az ügynökét.

Dehát a Barcelona volt az, aki akarta õt.

A menedzser nem foglalta bele a szerzõdésébe. Dembélé nem akart jönni, mert nem akart versenyezni Messivel, Suárezzel és Neymarral. Hol játszhatnék én mellettük ilyen fiatalon, ezt a kérdést tette fel magának. Olyan csapatot keresett, ahol rendszeres játéklehetõséget kaphat.

Nem ellentmondásos beperelni Neymart valamint a Paris Saint-Germain egyesületét, majd az átigazolási piac végén ajánlatot tenni Di Maríaért, aki ugye a PSG játékosa? Ez segített volna nekik a Financial Fair Play szabályain belül maradni.

Nem segített volna, mert a Barcelona ajánlata alacsonyabb volt annál, mint amit a PSG értékcsökkenéssel el tud számolni a játékjog értéke után.

És ezt Ön tudta?

Persze. Tudtuk, mennyit fizetett érte a PSG, tudtuk, mennyi év van hátra a szerzõdésébõl, és így azzal is tisztában voltunk, hogy mennyit tudnak évente leírni. A Barcelona ajánlata alacsonyabb volt, mint a játékjog utáni amortizáció.

Tényleg jó döntés a PSG játékosait kiszemelni, amikor az elmúlt évek során csupa fiaskót könyvelhetett el ezen a téren a klub? Verratti és Di María a legújabb esetek, de korábban Thiago Silva, Marquinhos vagy éppen David Luiz sem kötöttek ki Katalóniában…

Minden egyes klub más stratégiával rendelkezik. Nálunk a szakmai stáb kér egy játékost, mi rákérdezünk, megpróbálunk tárgyalni, ha pedig nem adják, megyünk a következõ célpontért.

Elvesztegetve ezzel annyi idõt?

Végül elértük azt, amit akartunk: egy fizikailag erõs középpályást valamint egy hátvédet. Javult a keret minõsége tavalyhoz képest. Elégedettek vagyunk az érkezõkkel, a távozásokkal nem annyira.

Tehát végül nem is olyan rossz a helyzet…

Meglátjuk. Luis Enrique sikeres korszaka véget ért a nyáron, amikor is a Valverde-éra startolt el. Két különbözõ edzõrõl beszélünk. Ernesto gondoskodik a játékosairól.

Például.

Marlon kölcsönadását például õ kérte, és nem azért, mert baj lenne a képességeivel, hanem éppen ellenkezõleg: nagy potenciált lát benne. Azt akarja, hogy sokat legyen a pályán, majd visszatérjen a jövõben. Deulofeu visszatérése is jó példa, vagy éppen az, hogy Ortolá lesz a harmadik számú kapus, miközben a B csapatban fog védeni. Aleñá hamarosan hosszabbít, hosszú távon értéke lehet az elsõ keretnek.

Leigazolni Paulinhót, majd kölcsönadni Sampert nem rossz üzenet arra, hogy védjük ezt a modellt?

Samper esete hasonló Marlonéhoz. Itt kevés lehetõséget kapott volna, a tréner azt akarta, hogy sokat játsszon, így inkább kölcsönadtuk. Samper kiváló elõszezont produkált. Ebben a korban játszania kell, márpedig az õ posztján nem jutott volna sokszor szóhoz. Nem õ az elsõ eset. Rafinha, Denis Suárez vagy Deulofeu is hasonló utat jártak be korábban.

Az üzenet tehát az, hogy távozz a visszatérés érdekében?

Az üzenet a következõ: jó idényeken vagytok túl, most pedig helyet csinálunk nektek. Nézni kell az utódlást, a kort, a szerzõdtetéseket, valamint annak fényében kell megválni játékosoktól, hogy a kölcsönadottak mikor tudnak visszatérni. Ez nem a véletlen mûve. Tervszerûen dolgozunk.

Ez az együttes jobb, mint a tavalyi keret?

A jobb szélen valamint a pálya közepén igen. Sokat szenvedtünk a kontrákkal, Paulinho erõt hoz majd a csapatba. Elõl pedig olyan játékosaink lesznek, mint Deulofeu vagy Dembélé, akik bizonyítani fognak.

Azt mondja, hogy jobb lett a csapat, ám az az érzés uralkodik egyelõre, hogy a Barcelona jelenleg nincs a Real Madrid szintjén.

Ez egy pesszimista gondolkodás. Ezt abba kell hagyni. Egy olyan keretet állítottunk össze, mely minden trófea elnyerésére képes. Nagyszerû játékosaink vannak, a keret pedig jobb, mint tavaly. Persze meglátjuk, hogyan alakulnak majd a fiatal játékosok, mint Deulofeu vagy Dembélé fejlõdése, de a csapat összességében jobb. A szurkolóknak izgatottnak kell lenniük az új igazolásokkal. A játékosaink azok, akik, és nagy potenciál van bennük. Ismét elmondom, hogy…

Mégpedig…

Elmondom, hogy Valverdével egy új projekt vette kezdetét. Megbízunk benne, mert nem egy nyeretlen kétéves, van tapasztalata, bízik a fiatalokban, a stílusban…

A pesszimizmus biztosan a Real Madrid ellen elszenvedett vereségekbõl fakad, miután a Madrid megnyerte a Spanyol Szuperkupát.

No igen, a Madrid nyerte a Spanyol Szuperkupát. Meg akartuk nyerni, de nem sikerült. Az elsõ meccsen meg voltak a lehetõségeink a gyõzelemre, de nem éltünk velük. Katasztrófa azonban nem történt. A Madrid nem áll a Barcelona felett.

Ez a hangnem, amit jelenleg megüt, ellentétes azzal, amit Xavi mondott az elmúlt napokban. Szerinte a játékosok most kevésbé boldogok, mint amennyire azok voltak Joan Laporta idején.

Én most is boldognak látom õket. A játékosok játszani és nyerni akarnak. Én pedig boldognak látom õket. A Barçában játszani nagyon sok labdarúgó számára már önmagában egy elismerés.