Az FC Barcelona következő Bajnokok Ligája-ellenfele a Sahtar Donyeck több, mint egy tucatszor nyerte meg az ukrán bajnokságot és az ország kupasorozatát, majd 2009-ben az UEFA-kupát elhódítva a kontinensen is csúcsra ért.  A klub hazai pályája csaknem egy évtizede háborús övezet, ezért a Sahtar kénytelen volt elhagyni a stadionját, hogy egy olyan európai városban játsszon, amely több mint 1000 kilométerre van a szurkolóitól, és folyamatosan költözniük kell. Például a Barcelona elleni „hazai” meccsüket Hamburgban játsszák majd november 7-én, míg az ukrán bajnokiknál az „otthon” Lemberget jelenti.

A klubot 1936 májusában alapították a híres Donyeck-vidéki szovjet szénbányász, Alekszej Sztahanov tiszteletére Sztahanovec Sztalino néven. Első sikerét 1951-ben már Sahtyor Sztalino (Sahtyor, azaz bányász) néven érte el a szovjet labdarúgó-bajnokság harmadik helyével.

Az 1992-ben az ismét független Ukrajnában már jelenlegi nevén induló Sahtar a Dinamo Kijev legnagyobb vetélytársává lépett elő az ukrán pontvadászatban, részben az ukrán üzletember és milliárdos, Rinat Ahmetov pénzügyi támogatásának köszönhetően. A klub infrastruktúrája és játékstílusa 1996 óta jelentősen megváltozott, az elnök ígéretet tett arra, hogy európai kupát hoz Donyeckbe a Sahtar-szurkolóknak, ami 2009-ben az UEFA-kupa elhódításával meg is történt.

Sahtar Donyeck a 2016/17-es szezonban, majd azt követő három évben  – tehát zsinórban négyszer – lett ukrán bajnok, utána egy ezüstéremmel kellett beérnie 2020/21-ben, hogy aztán a 2022. februári orosz inváziót követően ismét ukrán bajnok legyen. Igaz, a bajnokságot tavasszal felfüggesztették, és mivel a Sahtar Donyeck volt éppen az élen, ezért győztesnek hirdették ki, bár a bajnoki serleget nem adták át a csapatnak.

A donyecki stadiont a 2012-es Lengyelországgal közösen rendezett Európa-bajnokságra teljesen felújították.

Aztán az orosz-ukrán háborúban teljesen használhatatlanná vált.

A Sahtar Donyeck infrastruktúrájának lerombolása után is tovább tudott működni, nem úgy, mint az FC Mariupol és a Desna Chernihiv, amelyek kénytelenek voltak kilépni az ukrán Premier League-ből.

Ráadásul Európa neves kontinenstornáin résztvevő ukrán csapatok „hazai” mérkőzéseiket Ukrajna határain kívül kénytelenek lejátszani, mert az európai csapatok nem látogatnak háborús övezetbe. A Sahtar múlt évben Lengyelországban, idén pedig Hamburgban játssza nemzetközi „hazai” mérkőzéseit.

Vadym Gutsait, Ukrajna sportminisztere 2022-ben azt mondta: „Továbbra is versenyzünk és szurkolunk. … Mindennek ellenére az ukrán sport és a győzni akarás nem állítható meg. Szilárdan kiállunk a sport frontján.„

A Sahtar Donyeck korábban arról volt híres, hogy szinte kizárólag brazil játékosokból állt a csapat, ez a háborút követően egy csapásra megváltozott, most szinte csak ukrán játékosok alkotják a keretet. A külföldi futballisták kihasználták az UEFA döntését, hogy egyoldalúan felbonthassák szerződéseiket és elhagyhassák a klubot.

Az olasz edző, Roberto De Zerbi is távozott (most a Brighton trénere, többek között Ansu Fati is a keze alatt játszik), az ukránoknak átmenetileg Darijo Srna a menedzserük.

Dario Srna, a Sahtar futballigazgatója azonban nem kesergett sokat a történteken: „Egy csapat leszünk, éhes ukrán játékosokkal. Túl kell élni a jelen helyzetet, egy családnak kell lennünk, és valami jót kell tennünk az emberekért„.

Az európai versenyeken befolyó UEFA-díjak kulcsfontosságúvá váltak a küszködő ukrajnai klubok számára, amelyeknek meg kell küzdeniük az elpárolgó szponzorok által hátrahagyott „anyagi-űrrel” és a háború alatt zsugorodó szurkolói körrel, bevétellel.

A Sahtar csapatának játékosai ünnepelnek, miután megszerezték a nyitógólt a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen „hazai pályán”, Varsóban, 2022. október

A játékosok az ukrán légtérben a polgári repüléseket korlátozó intézkedések miatt kénytelenek tízórás, fárasztó, buszos utakat elviselni a határon át Lengyelországba, majd utána szállnak repülőre, és ezt minden egyes európai meccs előtt és után megteszik akár „otthon”, akár idegenben játszanak.

Az ukrán hazai bajnoki mérkőzéseket azonban az országon belül, de Dombasztól távol, Lembergben (Lvov/Lviv) játssza a csapat.

Rinat Ahmetov, Ukrajna leggazdagabb embere és a Sahtar Donyeck tulajdonosa jelentős veszteségeket szenvedett el, nemcsak a stadion lerombolásával, de odaveszett a tulajdonában lévő Azovstal is, a mariupoli acélgyár, amely Európa egyik legnagyobb ilyen gyára volt.

Ahmetov 2023. januárjában eladta Mihajlo Mudrikot. Kezdetben mindenki arra számított, hogy az Arsenal veszi meg a játékost 50 millió dollárért, de az ár növekedése után az ágyúsok kiszálltak a licitből, és a másik londoni alakulat, a Chelsea vette meg a játékost 75 millió dollárért, amelyből az ukrán tulajdonos 25 milliót az elhunyt ukrán katonák családjainak a megsegítésére ajánlott fel. (Az angol médiában 100 millió eurót is emlegettek a transzferárral kapcsolatban, mivel az a különféle bónuszokkal együtt akár ebbe a magasságba is felkúszhat.)

Az Ukrajnában zajló hazai bajnokik egy perces csenddel kezdődnek, hogy tisztelegjenek az elesettek előtt. Időnként azonban a játék menete átmenetileg szünetel légiriadó miatt. A sziréna megszólalása esetén a résztvevők a stadionoktól maximum 500 méterre épült óvóhelyekre futnak. A veszély elmúltával folytatják a mérkőzést.

Reméljük, hogy a háborús cselekmények hamarosan befejeződnek, és minden visszaáll a régi kerékvágásba, és az ukrán csapatok helyzete is rendeződik.