Nem bírt egymással az FC Barcelona és a Real Madrid a Copa del Rey elődöntőjének első felvonásán a Camp Nouban, miután 1-1-es döntetlennel végződött a Klasszikus. Mindkét csapat megnyerhette volna a találkozót, az összkép alapján igazságos a döntetlen.
Messi a padon, Coutinho sehol, a felelősséget Arthur veszi át
Az argentint csak a cserepadra ültette Ernesto Valverde edző, egyrészt azért, mert a hétvégén is komoly bajnoki vár a csapatra, másrészt pedig a hétvégi kisebb sérülése után nem akarta túlterhelni a klasszist a spanyol tréner. Nem újdonság, hogy Messi nélkül teljesen más a csapat játéka, ám például Coutinhótól, aki a klubtörténelem legdrágább igazolása, elvárható lett volna, hogy előlép, és akkor is kéri a labdát, ha előtte ötször kirúgta volna azt a körútra. A brazil ugyan próbálkozgatott, de ez kevés egy kulcsembertől, pláne Messi hiányában. Nem volt mindig megjátszható, nem kérte állandóan a labdát, és amikor pedig nála volt, akkor nem igazán tudott mit kezdeni vele. Tény, hogy Vázquez és Carvajal személyében komoly őrzőket kapott a brazil Albával egyetemben, de a Barça kulcsemberének meg kell találnia erre a megoldást.
Coutinho azonban nem játszik ezen a szinten, a felelősséget pedig, ami Messi hiányában a levegőben lógott, Arthur Melo vette magára. A brazil – honfitársával ellentétben – mindig kérte a játékszert, mindig felvállalta az egy az egy elleni párharcokat, és próbálta mozgatni a csapatot. Nehéz dolga volt, mert egyrészt Suárez és Coutinho hasznos elmozdulásainak és megmozdulásainak a száma a nullához közelített, másrészt pedig mindig a nyakán loholt egy-egy madridi játékos, Modric például többször is csak szabálytalanul tudta megállítani a meccs folyamán. A horvát világklasszisnak a szabályok következetes megszegéséért járt is volna a sárga kártya, de Mateu Lahoz játékvezetőtől bravúr és meglepetés lett volna, ha nem a tekintélyével, hanem a szabályok betartásával foglalkozik.
Stabil, tudatos Real Madrid
Santiago Solari megítélése továbbra is vegyes a Madrid élén, ám egyet nem lehet tőle elvenni: a csapata pontosan tudta, mit játszik a Camp Nouban. Voltak fázisok, amikor letámadott a fővárosi gárda, voltak pillanatok, amikor visszahúzódott a saját térfelére, a Barcelona kulcsjátékosait pedig igyekezett csapdázni a madridi gárda, az első félidőben többnyire sikerrel is. Ráadásul a támadásfelépítések terén is hatékony volt a madridi csapat: Vinicius egyedül például csak négyszer lőhetett kapura az első félidőben vagy egy-egy gyors ellentámadásból vagy egy-egy hátulról felépített támadás után. A Real Madrid nem játszott ellenállhatatlanul, de tudatosan és koncentráltan futballozott.
Piqué elnöki módon játszott, Malcom a meglepetés
Nehezen lendült bele az idény elején, de a saját nevelésű hátvéd idén is a csapat kulcsembere. Amellett, hogy most számos életbevágó mentése is volt – elég akár Vinicius vagy Kroos lövéseire gondolni – , egyértelműen a csapat vezére is egyben. Nem szegi le a fejét a kritikus pillanatokban sem, párharcot ritkán veszít hátul, a passzjátéka pedig továbbra is magas színvonalú. Ő is pontosan tudja, hogy a kritikák nagy része inkább annak szól, hogy nem az átlagos futballistát testesíti meg, ám szerencsére van annyira intelligens, hogy ez fejben lepereg róla. Már nem a jövő, de ha vigyáz magára, még számos év van benne.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni Malcom játékát is – két okból kifolyólag. Az egyik oldalon ott áll az, hogy a brazil nagy kedvvel játszott, és fejben úgy is erősebb Coutinhónál, hogy a honfitárshoz képest alig játszott a szezon eddigi szakaszában. Felvállalta a cseleket, a passzokat, a lövéseket, a góljánál például ezt a megoldást kevesen választották volna, még kevesebben lettek volna pedig képesek arra, hogy gólt is lőjenek ebből a helyzetből. A másik oldalon viszont a döntési hatékonysága még kritizálható, sokszor pontatlanul passzolt vagy nem azt a megoldást választotta, amit a játékszituáció megkívánt volna. Ez azonban már kicsit Ernesto Valverde kritikája is: egészen biztosan a Real Madrid ellen kell kezdetni az első komolyabb meccsén a brazilt? Egy hazai bajnokin – nem lebecsülve egyetlen egy ellenfelet sem – be lehetett volna „járatni” a nyári szerzeményt…
