Kiváló összteljesítmény az Osasuna ellen, négy rúgott gól, clean sheet, teljes dominancia, remek egyéni produkciók – így lehet összegezni a vasárnap esti fölényes győzelmet. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a játékosokat is szép pontokkal jutalmaztuk, különösen Gavit, Ferran Torrest és Dembélét. Ha kíváncsi vagy, hogyan osztogajuk a pontokat, ez itt a módszertanféleség.
A kezdőcsapat
ter Stegen: 6
Vannak meccsek, amikor egy csapatnak sikerül nagyarányú győzelmet aratnia, de kapusteljesítmény nélkül aligha tudta volna elérni, mert minimum szoros lett volna a meccs, ha nem pont a kulcspillanatokban mutat be védést a csapat gólpolipja, átlendítve a társakat a holtponton, hogy azok aztán az ellenfelet néhány góllal megzavarva eldöntsék a találkozót. Na, ez nem az a meccs volt, ter Stegennek gyakorlatilag a kesztyűje sem lett koszos.
Alves: 7
Mennyivel könnyebb minden, mikor csapatszinten úgy sikerül elfojtani az ellenfél támadásait, hogy védekeznie alig kell, ugye? Szépen elirányítgatott hátulról, sokat húzódott be most is Busquets mellé és sokszor ő vállalta fel a mélységi indításokat – ezek a védelem mögé betett labdái olykor zseniálisak, volt is négy kulcspassza (Dembélé mögött ebben a versenyben második lett.). Ilyen meccseken, mint az Osasuna elleni, amikor igazából „csak” támadni kell jól, nagy érték, hogy a pályán van, sokkal több variációs lehetőséget nyújt támadásban, mint Dest: mélységi passzokkal, szélre kihúzódva a beadásaival, a középpályán emberfölény kiharcolásában. Kicsit több mint három hónapja játszik újra, úgyhogy lejárt a próbaideje: egyelőre nehéz okot mondani arra, miért ne akarna vele hosszabbítani a klub.
Piqué: 7 + 600
Volt egy bénázása a 16-oson belül, de szerencséjére az Osasuna támadója sem hitte el, hogy abból helyzet lehet. Hátul sok dolga nem volt, úgyhogy ezek azok a meccsek, amikor nekiindul és megpróbál csatárosat játszani és gólt lőni – az 55. percben össze is jött neki, de Pedri parádés labdája 10 centis lesen találta, úgy a bíró elrontotta az estéjét. Egyébként pedig 600. meccsét játszotta a Barcelonában. Legenda státusz hivatalosan is.
Eric García: 7
Szépen összeszedte labdákat hátul, párszor jól keresztezett és segített be jobbra-balra, előre játékban is hasznos volt – ilyen meccsen ennél többet nem lehet kérni és ennél többet írni is nehéz egy védőről.
Alba: 7
Hozta magát, szépen bejátszotta a bal oldalt és volt pár szép labdája – a meccs elején is kiosztott majdnem egy gólpasszt, de Oszi nem tudta átvenni a labdát, úgyhogy most nem került a kulcsemberek közé. Nyilván rá is igaz, ami Alvesre, ha alig támad az ellenfél, minden könnyebb.
Pedri: 7
Igazából, ha csak a labdaátvételeit néznénk, már akkor azt mondanánk, hogy megérte leülni a tv elé. Aztán ezek ismétléseivel is ellenne az ember hetekig. Vasárnap este csendesebb meccse volt, de így is voltak olyan passzai, hogy huh… Meg egy szerelése, ami ahh. Még mindig imádjuk.
Busquets: 7
Még mindig gyakorlatilag oda rúgja, ahova és amikor akarja. Remekül forgatta most is a csapatot, voltak kulcspasszai, szépen diktálta az iramot. Persze ismerjük, és ezt tudtuk eddig is, hogy milyen jól tudja csinálni, de időről-időre jó megbizonyosodni róla, hogy nem kopik az öreg Sergio cipője. Sokszor kerül a kritikák kereszttüzébe, főleg, ha gyengébb eredményt ér el a csapat (futóversenyhez nyilván nem őt kell választani), de érdemes egy-egy meccsen többet figyelni őt – (szinte) mindig a legjobb helyen van és várja a lecsorgót vagy állítja meg az ellenfél passzait védekezésben is. Most is így volt – ami akkor is kiváló, ha az ellenfelet Osasunának hívják.
Gavi: 8
Az elmúlt meccseken volt, hogy csak szenvedett, de most végre újra a középpályán játszott és egyből látszott, hogy sokkal jobban fekszik itt neki a játék, mint a balszélen. Pedig most is sokat volt a vonal mellett, de más azért a helyzet, ha ott van mellette egy rendes támadó is. Vele indult a gólgyártás, miután kiharcolt egy tizenegyest, a legnagyobbak rutinjával fogott pozíciót és rúgatta fel magát, aztán feltűnt a pálya minden pontján, méterekről szerelt, esernyőzött, néha meg persze esett-kelt, ahogy azt Xavi is kiemelte. Amit pedig a statisztikák nehezen tudnak visszaadni: fantasztikus az a hozzáállás, dinamika, amivel játszik, 17 évesen ez tényleg páratlan.
Dembélé: 8
A reaktiválása óta egyre jobban játszik, az Athletic ellen csereként parádézott, most pedig kezdőként, már a meccs elejétől kezdve a csapat húzóembere volt. Már a 6. percben ziccerig mehetett volna, ha le tudja venni Alba labdáját, de valahogy a kapu előtt és a lövéseknél még mindig nem az igazi. Talán fogalmazhatunk úgy, hogy a lövéshatékonysága csalódást keltő és ez általános tendencia: jó helyzetekből is rendre nem talál kaput, ám ezt kiválóan kompenzálja a passzaival. Ezúttal két gólpassz fűződött a nevéhez, neki volt a meccsen a legtöbb kulcspassza is, szám szerint öt, általában jó döntéseket hozott végig a meccsen, volt egy csodálatos csele a második félidő elején, aminek a végén gólt érdemelt volna, csak blokkolták a lövését. Eddig 11 meccsen (7 kezdőként, 4 csereként) 7 gólpasszt osztott ki a bajnokságban – ennél többet egyik szezonjában sem sikerült Barcelonában. Utoljára a Dortmundban jutott 10 fölé, 5 éve. (Mindezt úgy, hogy az első gólpasszára karácsony előttig kellett várni az idényben…) Mi ez, ha nem feltámadás? Vagy csak Auba cimborája hozta meg a kedvét egy kis futballhoz.
Auba: 7
Sokat lépett vissza labdákért, kimozgatta a védőket, hogy legyen a társaknak helye, ő maga is szépen indulgatott be üresbe, aztán egyszer pedig tökéletesen érkezett a rövidre és szerezte meg 5. gólját a bajnokságban a 6. meccsén. Ezzel már a 2. a házi góllövő versenyben Luuk de Jong mellett, ami történelmi tett egyébként. Helyezkedése és a kapu elé érkezése zseniális, Xavi sem véletlen dicséri, és még akkor is azt lehet mondani, hogy jól játszott, ha egyébként a legkevesebbet volt játékban a mezőnyjátékosok közül. De neki úgyis a gólszerzés és a szaltózás a dolga.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ferran Torres: 8
Ezúttal nem volt probléma a helyzetkihasználásával, hiszen a 11-est higgadtan értékesítette, aztán kivételesen az első ziccerét is gólra váltotta. A 23. percben akár a mesterhármas is összejöhetett volna neki, ha nem blokkolják a lövését, de ne legyünk telhetetlenek – ha lépésről lépésre ilyen szépen halad majd, akkor sok gólt fogunk még látni tőle. Hat lövése volt – kettő kapura (és gólba) tartott, kettő-kettő pedig fölé és blokkba, amivel megint az ő neve mellé került a meccsen a legmagasabb szám a lövéseket illetően. A góljai mellett megint jó volt összjátékban is, bátran megy neki a védőknek, pedig nem az az igazi cselgép. Dembélé mellett a meccs legfontosabb embere volt.
Cserék
Lenglet: 6
Lenglet = egynegyed Piqué: 150. meccsét játszotta gránátvörös-kékben. Szép szám és mondanánk, hogy a megbízhatóság mintaszobraként szépen összeszorgoskodta ezt a mennyiséget, de Lenglet és a megbízhatóság már egy ideje nem igazán való egy mondatba. De majd évek múltán talán a szereplési ranglistákat böngészve megszépülnek ezek az emlékek is, mert volt idő, amikor volt ez máshogy.
Memphis: 6
Nagy kedvvel állt be, pedig már 3-0 volt az állás, voltak jó beindulásai – az egyikből könnyen gól is lehetett volna, de nem tudta a kapus felett átfejelni a labdát.
Riqui Puig: 7
A kis közönségkedvenc beállt és gyorsan megmutatta, hogy még életben van – mi több, szupermotivált és koncentrált volt, ami gólt is ért számára. A lövését ugyan védte az Osasuna kapusa, de ő eszmélt a legkorábban és gyűjtötte be a saját lepattanóját, ami után még egy higgadt visszacsel is belefért, mielőtt a kapuba lőtt. Meglepő lenne, ha a góljának köszönhetően több lehetőséget kapna fontosabb meccseken, de arra ez az epizódszerep mindenképpen jó volt, hogy megmutassa, szeretné, ha számolnának vele, legalább ilyen eredménynél és ellenfelek ellen, mint most. Aztán meglátjuk, egy komolyabb ellenfél ellen, szorosabb eredmény mellett is kap-e lehetőséget, mert azért vannak pillanatai, amikor könnyelmű/kapkod/pontatlan. De ezt ugye mindig lehet indokolni meccshiánnyal.
Braithwaite: –
Ha már meccshiány, nála azért ez hatványozottan látszik. Próbálták a többiek játékba hozni, de pattogtak el tőle rendesen a labdák. Most ez bőven belefért, azonban aligha várhat rá több szerep a szezon végéig, mint amit most kapott.
Mingueza: –
Mozgott egy jót ő is, mivel már régen játszott.
Xavi: 8
Az van, hogy Xavi érkezéséig egyszer sikerült a szezonban 4 gólt szerezni, az első fordulóban a Sociedad ellen nyert a csapat 4-2-re. Az elmúlt kerek 5 hét alatt viszont már 5. alkalommal – Atletico, Valencia, Napoli, Bilbao, Osasuna eddig a sorrend. Reméljük nem ez lesz a vége, de ha igen, akkor is látványos az előrelépés az őszhöz képest. A tavalyi szezonban – még Messivel a csapatban – voltak azért sok gólos meccsei a Barcelonának, de ami a gólokon felül igazán látványos, az a játékbeli, hozzáállásbeli különbség, amit Xavi a klubhoz hozott. A teljes dominancia, a folyamatos, intenzív letámadás és a labdák mihamarabbi visszaszerzése, a direktebb, látványosabb támadójáték mind-mind olyan elemek, amik csak egy-egy pillanatra voltak vendégek a Barça meccsein. Most már viszont szériafelszereltség, még ha nem is minden meccsen jön össze – lásd a Galatasaray vagy a Napoli elleni odavágókat. De ha folyamatában nézzük a dolgokat, nagy bátorság nélkül lehet azt mondani, a szemünk előtt épül egy ígéretes csapat alapja, és nem lesz most már meglepetés, ha innen sikerül visszatérni a futballelitbe.
Közönség: 10
Már a Galatasaray elleni EL meccsen is fantasztikus volt hallani, ahogy a 90 perc alatt folyamatosan szóltak a dobok, a rigmusok és az énekek a kapu mögött, pedig az a meccs futballt csak nyomokban tartalmazott – bár lehet könnyebb volt úgy énekelni, hogy a pályán látottak nem vonják el a figyelmet… Mindenesetre nagy pacsi a közönségnek, mert rajtuk nem múlik semmi, most is az elejétől a végéig ment a fieszta.
***
Gyere meccset nézni vasárnap és szurkoljuk ki a győzelmet a Clásicón! Részletek a képre kattintva.
