Az idei szezonnak voltak már csúcsai és mélypontjai, ez a Rayo elleni meccs viszont az utóbbiak sorát erősítette, úgyhogy nem véletlen, miért késett ez a cikk is: a Barcelona már az elmúlt meccseken is alulteljesített, de ezúttal gyakoralatilag láthatatlanná vált, mindezt úgy, hogy bebiztosíthatta volna a bajnok címet. A csapat a labdabirtokláson kívül gyakorlatilag a játék minden elemében alulmaradt az ellenfelével szemben és a játékosok közül sem volt senki, aki úgy nézett volna ki, mint aki egy bajnokesélyes csapat tagja éppen. Aki többé-kevésbé értékelhetőt nyújtott az, ter Stegen volt, de most nem tudott hős lenni, valamint Lewandowski, aki legalább két helyzetéből egyet berúgott. A sérüléseik után visszatérő Pedri és De Jong még láthatóan nincsenek formában, Raphinha és Ferran kivételesen gyenge játékot hoztak, és ezúttal a védelem is kompletten csődöt mondott.
Ter Stegen – 5.5
Ezúttal nem jöttek a földöntúli védései, amivel kompenzálhatta volna a támadórészleg fogyatékosságait. Az első félidőben volt egy nagy védése, később is maximum 1-2 rossz passzát lehetne felhánytorgatni, mert a gólokról nem igazán tehetett. A meccs előtti bemelegítésnél egyébként ápolást kért, de végül tudta vállalni a játékot és tette ezt a kapitányi szalagot viselve Busquets hiányában. 23 meccsen nem kapott gólt a bajnokságban, a 24. révén már történelmet írna – várnia kell még erre sajnos.
Koundé – 3
Az első gólnál nem tudott blokkolni, amikor mellőle érkezett a lövés, de később sem tudott kiemelkedni a csapatból. Támadásban haszontalan volt, védekezésben kevés.
Araújo – 4
Az első 10 percben a favágós cipőjét vette fel, szinte mindegyik indítása a lelátón landolt, aztán összeszedte magát és később kevésbé volt pontatlan, de a védelmet nem tudta úgy összefogni, hogy újabb kapott gól nélküli meccse legyen a csapatnak.
Alonso – 3
Lassú volt labdával, lassú volt ember után futva és nála is nagyítóval kéne keresni pozitív megmozdulásokat – az egyébként rendszeres labdakihozatalaival sem jelentkezett ezúttal.
Baldé – 4.5
Ha többeknek rossz meccsük van, Baldé akkor is inkább felfelé lóg ki a csapatból, de ezúttal ő sem húzta fel az átlagot. A felfutásai alig jelentettek veszélyt, nem tudta kiszolgálni a társakat és eleve a vállalkozókedve is magához képest alacsony volt (a csapathoz képest pedig még így is magas, 16 párharcot vállalt, 9-et nyerve ebből). Aztá az sem segített rajta, hogy átkerült jobbhátvédnek a második félidőre.
Pedri – 4
Nagyon rozsdásak még azok a lábak a sérülése után. Az első félidőben egy labdavesztése után kétszer is gólt lőhetett volna a Rayo egy támadáson belül, előrefelé pedig nem jöttek a gyilkos passzai – 0 kialakított helyzet, 0 kulcspassz.
Frenkie de Jong – 4
Nem volt tragikus, de hiányoztak a megindulásai, az okos megoldásai, és Busquets hiányában valahogy nagyon elveszettnek tűnt.
Gavi – 4
A szezon eleji önmagához képest sokkal kevésbé tud a csapat segítségére lenni, de a csapat második többet játszatott mezőnyjátékosaként, 18 évesen, nem meglepő, hogy a szezon végére kezd elfogyni/elfáradni. Az első gól volt egy (akkor még nem kritikusnak tűnő) labdavesztése, aztán az első félidő legnagyobb helyzete előtti labdaszerzés már az ő nevéhez fűzödött, emellett voltak ügyes húzásai, de meglepő módon többször elnyomták (7/3 sikeres párharc). Reméljük nem jut Pedri sorsára és a rotáció hiánya nála nem fog sérüléseket okozni…
Raphinha – 3
Nála általában nincs panasz arra, hogy kellően agresszív és megvan a vállalkozókedve, most is pörgött-forgott a labdával és nélküle, de szinte nem sikerült belőle hasznos és/vagy sikeres megmozdulást összehoznia belőle. A statisztikái is magáért beszélnek és írtunk már róla sokszor: borzasztóan inkozisztens és most a sok rontott próbálkozása mellett a kevés jó sem jött.
Lewandowski – 5
Az ő küzdelmének legalább lett eredménye egy gól formájában, ami félig szerencse (jó helyre pattant Kessié rémgyenge lövése), félig a remek helyzetfelismerése és lövése miatt jött össze, de ezen túl is a kevesek egyike volt, aki küzdött ott elöl – bár futballból jobb lett volna több mindenki részéről. A ziccerét elronotta az 1. félidőben, de góljával legalább kozmetikázta a borzasztó sorozatát, a legutóbbi 11 meccs alatt 3 gólt lőtt csak és 4 gólnélküli meccs után rúgott újra gólt.
Ferrán Torres – 2
Volt egy szép passza az első félidőben, amit a statisztikákban is látunk kulcspasszként, amúgy viszont szélső-támadó-csatár-futballista helyett a láthatatlan ember szerepkörét sikerült felvenni a meccsen. 10 passzából 8 sikerült, 0 kapura lövés, 0 cselkísérlet… Nem ragozzuk, szinte nem is volt a pályán.
Xavi: 3
Itt valami nagyon félrement, mert sem játékban, sem hozzáállásban nem azt a csapatot láttuk a pályán, amelyiket kellett volna. Hogy miért, ennek több oka is lehet, és amire lehet, hogy csak később fogunk tudni választ kapni – az elégségesnek tűnő, 11 pontos előny adta kényelmesség; a fáradtság; a játékosok vagy a rendszer hibái; a Rayo remek játéka és nyilván ezek kombináció – valószínűleg mindegyikek volt szerepe az eredményben… Mindenesetre az látszik, hogy a szezon végére kezd elfáradni a csapat, amit a végeredmények és a látottak mellett a számok is visszaigazolnak: a szezon eddigi 31 bajnokiját nézve a szerda esti meccsen passzolta 4. legkevesebbet a csapat (426 sikeres passz), a 2. legalacsonyabb sikerességgel (78,5%), a 3. legkevesebb távot előrejutva ezekkel a passzokkal. És amiben tényleg a szezon legrosszabbja volt ez a meccs, holtversenyben az Atletico (1-0) és Villarreal (1-0) elleni meccsekkel, hogy a 16-os belülre mindössze 5 sikeres passz érkezett. Ami egyébként érdekes volt a mérkőzésen, hogy hiába cserélt Xavi, a beszálló játékosok sem tudtak sokat hozzátenni a csapathoz, így az egyéni teljesítményeken túl rendszerszintű problémák és a meccsterv sem ült a Rayo ellen.
Cserék:
Ansu Fati, Alba, Kessié, Torre, Eric: –
Mindegyikükre igaz, hogy nem tudták megfordítani a beállásukkal a meccs képét, a keveset-semmit, amit nyújtottak, pedig inkább nem ragozzuk.
***
