Xavi Hernández elégedett volt a Barcelona Rayo Vallecano elleni sikere után, amellyel bebiztosították a második hely megszerzését a La Ligában, de mivel ez egy minimális célkitűzés volt egy trófeák nélküli szezonban, nem fejezte ki túlságosan az örömét. Még kevésbé a jövőjét övező bizonytalanság miatt, miután az elmúlt napokban olyan hírek láttak napvilágot, miszerint Joan Laporta el akarja őt bocsátani, amiért a klub gazdasági helyzetére panaszkodott, mint a csapat fejlődésének lelassító tényezőjére, ami miatt az Estadi Olímpic Lluís Companys de Montjuïcba kilátogató számos szurkoló kiállt mellette Laportával szemben.

„Nem szeretem, ha egy, a klubhoz kötődő személlyel szemben füttyszóval nyilvánulnak meg a szurkolók, legyen az játékos, edző vagy elnök, ezt őszintén mondom, amit szeretnék, az az, hogy mindenki támogassa a csapatot. Miután ezt elmondtam, nagyon hálás vagyok és nagyon izgatott lettem, amiért a szurkolók az én nevemet skandálva énekeltek, de nem szeretem, amikor az elnökkel szemben lépnek fel ilyen módon.” – mondta a meccs utáni sajtótájékoztatón.

„Van annyi bizalmunk egymás felé, és vagyunk olyan baráti viszonyban, hogy beszéljünk erről. Megértem a híreket, a felzúdulást, de nekem nem mondtak semmit továbbra sem. Beszéltem Yuste-val és Decóval, és a bizalom az irányomba nem változott” – mondta, megjegyezve, hogy „az elnök mindig is őszinte volt, és remélem, hogy ez így lesz akkor is, amikor találkozunk. Valószínűleg beszélnünk kell erről, de nyugodt vagyok. Deco és Yuste is ott volt velem Almeríában, és nyugalmat közvetítettek felém, senki sem mondott nekem semmit.”

A skandálásokkal kapcsolatban (‘Xavi yes, Laporta no) sajnálkozott: „Nem szeretem ezt, mindig az egész klubra gondolok, a csapategységre, én ilyen vagyok, egy család vagyunk, a Barça is egy család, és jobb, ha mindannyian boldogok vagyunk. Ez egy kellemetlen helyzet, amit remélhetőleg meg tudunk fordítani. Egységesnek kell lennünk, az ambícióim és a reményeim nem változtak, és ugyanígy akarom kezdeni a következő szezont is.”

Ragaszkodott ahhoz, hogy a klub nyugalmat és önbizalmat ad neki: „Amikor volt valami, amit meg kellett magyarázni, kijöttem ide, és megtettem. Megnyíltam, ez történt januárban is, amikor azt mondtam, hogy júniusban távozom, és három héttel ezelőtt, amikor bejelentettük, hogy maradok. Semmi sem változott, ha van valami, azt be fogjuk jelenteni, de számomra és a klubnál dolgozók számára semmi sem változott.”

Arra nem is akar gondolni, hogy ez volt az utolsó hazai meccse a klub edzőjeként: „Ezzel feltételezésekről beszélnék, és én nem akarok ilyet tenni.” Azt pedig elismerte, hogy „itt mindig nagy a zaj, mindig ez szokott lenni, sok média foglalkozik ezzel a klubbal, amely néha kellemetlen és kegyetlen.”

Azt pedig világossá tette, hogy fejben még mindig a következő szezont tervezi: „Decóval folyamatosan kapcsolatban vagyunk, és a héten beszélnünk kell a játékosok helyzeteiről.”

***