Nem született meglepetés a Liverpool-Barcelona párharc visszavágóján, mert nem is születhetett. A Barcelona végig alárendelt szerepet játszott az Anfielden, nem tudott a saját játékával elõállni, s alig került gólhelyzetbe. Ezzel szemben a hazaiak agresszív, hibátlanul megszervezett védekezéssel, és gyors, roppant veszélyes akciókkal hívták föl magukra a figyelmet végig a kilencven perc során, s bizonyították: pillanatnyilag õk a jobb csapat.   

A két edzõ ez alkalommal semmivel sem akarta meglepni az ellenfelet az összeállítást tekintve, s teljes mértékben beigazolódtak a várakozások. A Liverpool egy határozott 4-4-2-re épített, míg Frank Rijkaard megkockáztatta a 3-4-3-at. Játékban viszont alapos hidegzuhany érhette a Barcelonát, mert a ‘Pool nem állt be védekezni hazai pályán, s rendkívül dinamikusan ment át a szilárd védekezésébõl a gyors, korszerû akciókba. A ‘Pool legfõbb erénye ezzel együtt az volt, hogy a Barca labdás játékosait villámgyorsan többen le tudták támadni, s mivel Ronalndinhóék nem voltak eléggé gyorsak, kreatívak, már kezdetekben összedõltek a támadásaik.

A ‘Pool ellenben nagyon jól kihasználta a rengeteg üres területet, melyet a Barca háromvédõs játékrendszere engedett, és fõleg a széleken rendre elviharzott. Ebbõl számos nagy ziccert alakítottak ki a vörösök, így például a 11. percben, mikor az igen gyengén játszó Oleguer labdát vesztett, s ebbõl Riise lõtt hatalmas kapufát 18 méterrõl. A norvég bekknek egyébként három perccel korábban is volt már egy hatalmas lövése, de akkor még mellé bombázott.

A 27. percben Bellamy, Kuyt majd Riise is bevehette volna a Barca kapuját, de az elsõ két, közeli lövési kísérletet Valdés védte bravúrral, majd Puyol ért vissza a gólvonalra, hogy a csukafejessel próbálkozó Riise stukkolását hatástalanítsa.

Kapufából aztán akadt még egy, mert a 31. percben Valdés laposan és pontatlanul rúgott ki egy hazaadott labdát, amit Sissoko egybõl kapura tett, de pechére õ is csak a felsõ lécig jutott. Ez kiválóan mutatja, hogy mekkora szerencséje volt a sárga mezes vendégeknek, mert tulajdonképpen fél óra alatt teljesen elveszíthették volna a maradék kis reményüket is.

A ‘Poolnak azonban még ez is belefért, mert a második félidõben sem változott meg az alapjáték, a Barca csak szenvedett, a saját futballját nem tudta elõbányászni a szünetben, melynek fõ oka talán abban volt, hogy támadásban nagyon kevés volt a labda nélküli mozgás. Ennélfogva a szorult helyzetben lévõ labdás játékosok választási lehetõség nélkül maradtak általában, ami biztos labdavesztésekhez vezetett. Mozgás, passzolási opciók nélkül ugyanis lehetetlen gyors, rövid passzos futballt játszani, csodát pedig ezek után a Barca sem tudott tenni.

Egyszer ugyan nagy ziccerbe került Ronaldinho, miután az 52. percben alaposan elváltották magukat a hazai védõk, de a brazil csak a bal kapufát találta el, így megóvva a hazai közönséget a komolyabb izgalmaktól. A Liverpool a második játékrészben ugyan visszavett a támadásainak intenzitásából de elsõsorban Gerrard révén, így is volt pár igen veszélyes lövése, közelrõl és távolról egyaránt.

A Barca csak egy-egy pillanatban tudott fölvillantani abból valamit, amit tavaly még bármikor megcsinált, így pedig nem sok reménye lehetett a gólhelyzetekre. A 74. percben azonban nagyot hibázott a hazai védelem, pontosabban a csereként beállt Pennant. Így a csereként, utolsó reményként beállt Gudjohnsen megkaphatta Xavi indítását a tizenhatos baloldalán, egyedül lépett ki, s miután elhúzta a labdát Reina mellett is, az üres kapuba gurított.

Ez a gól viszont csak annyiban adott reményt a katalánoknak, hogy már egy találat elég lett volna nekik a továbbjutáshoz, ez azonban nem születhetett meg, mert a játékban nem változott meg a kép. A Liverpool már nem adott több lehetõséget az ötlettelenül, ritmustalanul futballozó Decóéknak, akik így megérdemelten intettek búcsút az európai porondnak. A Liverpool hazai pályán határozottan jobb volt, mint a Barca, tehát a 0-1-es végeredmény is csalóka, de a továbbjutás szempontjából ennek nincs jelentõsége.

Ez a kilencven perc is jó volt azonban két szempontból a katalánoknak. Egyrészt, nyilvánvaló, hogy a jelenlegi Barcelona képtelen lenne végigmenetelni a BL-ben, azaz végül gyõzni, így pedig talán hasznosabb idõ elõtt búcsúzni, hogy az igen szoros bajnoki küzdelmekre maradjon erõ. Másrészrõl, ez a meccs is egy újabb bizonyíték volt arra, hogy a csapatnak nyáron váltásra van szüksége, s vezéráldozatot is kellene hozni a keret frissítése érdekében. Ez a Barca ugyanis már nem lesz ugyanolyan harapós és dinamikus gárda, mint volt az elmúlt két évben…

Liverpool FC-FC Barcelona: 0-1 (0-0)
Továbbjutó a Liverpool 2-2-vel, idegenben lõtt több góllal
Liverpool, Anfield
45.000 nézõ
Vezette: Herbert Fandell (német)

Liverpool: Reina; Finnan, Carragher, Agger, Arbeloa; Riise, Sissoko, Xabi Alonso, Gerrard; Bellamy (Pennant, 66′) és Kuyt Crouch, 89′).

FC Barcelona: Valdés; Oleguer, Thuram (Gudjohnsen, 70′), Puyol; Márquez, Iniesta, Xavi, Deco; Ronaldinho, Messi és Eto’o (Giuly, 60′).

Gólok: 0-1, 74′: Gudjohnsen.

Sárga lapok: Arbeloa, Sissoko, Pennant, Reina, illetve Thuram.

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Steven Gerrard

A Liverpool játékát legjobban Steven Gerrard képviselte a meccsen, aki nagy munkát végzett védekezésben, de rengeteg veszélyes támadás futott rajta keresztül, vagy éppen õ próbálta mattolni Victor Valdést.

A mérkőzés összefoglalója videón: