A Barça sikeresen túllépett a vasárnap elszenvedett Real Madrid elleni csúfos vereségen egy harmadosztályú ellenféllel szemben. A Barcelona egygólos hátrányból felállva fordítani tudott, és egy szürke meccsen így jegyet váltott a Copa del Rey negyeddöntőjébe. Álvaro Gómez révén még a hazaiak vezettek, aztán jött Ferran, Koundé és Baldé gólja. Miután a Szuperkupa döntőjében a katalánok alulmaradtak a Real Madriddal szemben, várható volt, hogy a csapat minél hamarabb szeretne erre válaszolni, bár a mai estén az egyetlen pozitív hír a továbbjutás volt. A többi a szokásos módon zajlott. Kevés kreativitás, kevés összjáték és sok szenvedés, ezek jellemzik leginkább Xaviék játékát már néhány hónapja, ez most sem volt másképp.

Feltételezhető, hogy Xavinak volt egy játékterve és egy forgatókönyve a fejében, hogy milyen játékot szeretne látni a játékosaitól a Salamanca ellen, de az első félidőben látottak alapján a játékosai vagy nem értették, vagy nem tudták, hogyan kell végrehajtani azt amit kér, vagy ami még rosszabb, nem is akarták. A Barça az első félidőben képtelen volt irányítani a játékot az Unionistas ellen. Kezd lassan megszokottá válni, hogy a gránátvörös-kékek a kezdő sípszó után egy olyan csapat benyomását keltik, amelyik az öltözőben maradt, ezúttal is megvolt a lehetősége az ellenfélnek, hogy már nagyon hamar vezetést szerezzen. Losada lőhette volna az első gólt, amikor könnyedén vette az akadályokat a csapatrészek között, és közelről mellé lőtt. Az életük meccsét játszó hazaiak éhsége ellentétben állt a vendégjátékosok passzivitásával, akik a salamancai meccset inkább egy szimpla meccsnek tekintették, mint a csapat talpra állásának első lépésének a Madrid elleni vereség után. Így teltek a percek. Joao Félix, az egyetlen kezdőjátékos, aki a meccs előtt hosszú melegítőben melegített, azt sem tudta, hol van. Közben Ferran és Sergi Roberto a legtöbb akció során nem értették meg egymást. A középpályán feltűnő volt Gündogan és Pedri kimaradása, és csak Frenkie de Jong kezdeményezett ebben a csapatrészben, ő próbálta meg a leginkább meglepni a hazaiakat.

A Barça összjátékok révén nem igazán tudott eljutni a Salamanca tizenhatosának előterébe, ötlet sem volt a játékban, így sokszor Guiu irányába próbálták ívelni a labdát, aki most volt először a kezdőcsapat tagja. Guiu gólt is szerezhetett volna az egyik ilyen beívelésnél, de a hazaiak kapusa védeni tudott. Az Unionistas az első perc óta nem alakított ki különösebb veszélyt, de egy nagyon jól megszervezett ellentámadás során jött az első csapás a vendégek számára: a bal oldalon felfutó Serrano meglátta a jobb oldalon lendületből érkező Álvaro Gómezt, aki Peña mellett a hosszúba lőtt kapásból – ezzel 1-0-ra alakítva az állást. A Reina Sofia lelátói hangosak voltak a kiáltásoktól, Xavi arcára pedig minden rá volt írva. Látva, hogy a hazaiak még a félidő előtt megszerezhették volna a második, sőt a harmadik gólt is, a legjobb dolog, ami a Barcelonával történhetett, hogy Ferran szinte akaratlanul is egyenlített még a szünet előtt. Joao felébredt, és látta, hogy nem maradt hazai védő hátul, így Ferran a saját térfeléről indulva egészen a kapuig gyalogolhatott, majd nem hibázott. Ferran a gólja után próbálta egy kissé felpaprikázni a hazaiak szurkolóit, az ujját ugyanis a fülébe dugta az ünneplésnél, kivívva ezzel a vele szemben soha nem tiszteletlen szurkolók haragját. 1-1

A Salamanca első félidőben és második játékrészben mutatott játéka között a különbség ég és föld volt. Az a lendület, amivel az Unionistas félelmet keltett a Barça játékosaiban az első félidőben, a második játékrészben teljesen elmaradt, ez a fáradtság jeleinek is betudható, hiszen alig volt náluk a labda. Ezáltal egy olyan első félidő után, amelyben a legjobbjukat nyújtották, ez megváltoztatta a forgatókönyvet. A hazaiak hátrébb húzódtak, rendezetten, készen arra, hogy hagyják eltelni a perceket, és innetől kezdve csak a gyorsan végigvitt ellentámadásokban és a kisebb lehetőségeikben bíztak. Xavi nem akart bizonytalanul nekivágni az utolsó pillanatoknak, és 25 perccel a vége előtt egyszerre hozta be Pedrit, Gündogant és Lewandowskit. Az alapemberek beállásával a csapat tett egy lépést előre, bár a gólokat mégsem ők szerezték. Koundé egy adott pillanatban megunta a labdázgatást, majd hatalmas gólt szerzett átlövésből. Ez az eredménye, ha valaki próbálkozik távolról. Nem hiába várnak sokkal több távoli kísérletet a csapattól a szurkolók, főleg az ilyen mélyen betömörülő csapatok ellen – 1-2. A salamancaiak számára kezdett elszállni a csodával határos továbbjutás reménye, négy perccel később pedig Baldé lezárta a kérdéseket. A saját nevelésű játékosra senki nem figyelt, így egészen a kapuig gyalogolhatott, majd az éles szögből leadott lövése végül utat talált a hazaiak kapujába. Ez a találat nagyon hasonló volt a katalánok első góljához, annyi különbséggel, hogy azt fegyelmezetlenség előzte meg, ezt pedig az, hogy erőnlétben a hajrára már elfogytak a hazaiak, így Baldéval nem tudta senki tartani a lépést – 1-3.

A Barça előtt nem sok lehetőség adódott a továbbiakban, a hazaiak pedig arra szorítkoztak, hogy végig támadjanak, ezzel próbálták megakadályozni, hogy ellenfelük újabb gólt szerezzen, így néhányszor Iñaki Peña hatalmas védéseire is szükség volt a legvégén. A csapat ezzel a sikerrel mindenesetre fellélegzett, ahogyan Xavi és Laporta is. A salamancai esetleges kiesés és annak következményeinek rémképe eltűnt, és mindenki időt nyert. Sok a tennivaló, sok a javítanivaló, de a győzelmekkel könnyebb felfelé haladni.

Unionistas de Salamanca – FC Barcelona 1-3 (1-1)
Copa del Rey, nyolcaddöntő
Campo de Fútbol Reina Sofía, Salamanca
6246 néző

Vezette: Francisco José Hernández Maeso

Unionistas: Iván Martínez – Ekaitx, Ramiro Mayor, Erik Ruiz, Carlos Giménez (Rojo 60′) – Jordi Tur, Adri Gómez (Hector 60′), Serrano (Villar 46′), Álvaro Gómez – Rastrojo (Slavy 60′), Mario Losada (Teijeira 79′)

***