Már csak bő egy hónap van a Chelsea elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntőig, egy olyan párharc újabb felvonásáig, amely hol az egyik, hol a másik oldalra dőlt el. És most sem lesz sima. Cesc Fábregas vagy Pedro számára pedig mindenképpen különleges, hiszen ők hat évvel ezelőtt még barcelonai oldalon harcoltak a „Kékek” ellen.

A 2012-es párharc

„Azt követően, hogy kiestünk, napokig nem tudtam aludni. Pályafutásom során talán sosem mentem haza annyira letörten, mint akkor, hiszen vezettük 2-0-ra, teljesen a kezünkben volt a meccs. Kiállítják Terryt, senki nem tudja hogyan, de Ramires lő egy óriási gólt Víctornak éppen a szünet előtt, és onnantól kezdve megint 10 játékos áll összezárva a kapujuk előtt, a labda pedig csak nem akar bemenni. Később Drogba tizenegyest követ el velem szemben, de kihagyjuk, és azt kérdezed magadtól, hogy lehet az, hogy nem vagyunk ott Münchenben? Napokig nem tudtam aludni, rémes éjszakáim voltak.”

Mi lesz most?

„A Barça egy nagy csapat, a soraiban a történelem legjobb játékosával, ezért mindig veszélyesebbek. De nagyon jó, egységes csapat vagyunk, egy jó tizenegy, amely versenyképes, és mindig van tervünk, hogy mit akarunk játszani. Tudjuk, hogy mit tudunk, és azon leszünk, hogy szemtől szemben játsszuk le a Barçával. Nehéz lesz kiejteni őket, de nem lehetetlen.”

„Számomra mindig különleges dolog visszatérni a Camp Nouba.”

Sosem volt tökéletes az összhangja a barcelonai szurkolókkal

„Mindig úgy tűnt, hogy csak azért, mert én ott vagyok, át kell variálni a dolgokat.”

„Több faktornak is szerepe volt ebben. Az első évemben mivel 3-4-3-ban játszottunk, inkább előretolt középpályást játszottam, hamis 9-est, de aztán az a sztori, hogy ha én játszottam, akkor nem játszott Xavi és Iniesta.”

„Ha én játszottam, Andrésnek ki kellett mennie a bal szélre, ami nekem mindig tetszett, és ha ezt csináltuk, nagyon magas szinten is játszottunk. Tito Vilanovával például sokat játszottunk így, és Andrés is szerette. Elsősorban a szezon első felében, az zseniális volt.”