Sergi Roberto 14 évesen került a Barcelonához, és távozik, miután a Barcelona csapatkapitánya volt, és miután 14 szezont töltött az első csapatban. A sokoldalú játékod kedden búcsúzott el élete klubjától Joan Laporta és korábbi csapattársainak túlnyomó többségének jelenlétében. Xavi Hernández, korábbi csapattársa és edzője, Gerard Piqué, Carles Puyol, illetve Juan Carlos Unzué is tiszteletét tette a helyszínen a pályafutása során Barcelonával 25 kupát nyert játékos búcsú ceremóniáján.
Sergi Roberto, aki 373 első csapatban való szereplésével példaképe a katalánok fiataljainak, 18 évesen debütált egy Ceuta elleni kupa-meccsen és ő volt a Paris Saint-Germain elleni visszavágót megkoronázó, emlékezetes gól szerzője. Mindezek az emlékek felidéződtek: „Köszönöm mindenkinek, az évek során láttam távozni a klub legendáit, és most rajtam a sor. Gyerekkorom óta Culé vagyok, és minden pillanatot úgy élveztem Barcelonában, mintha az lenne az utolsó. A régi Masiában kezdtem, és életem legjobb éveit ott töltöttem, ahol a legjobb barátaim is vannak. A Masia a klub alapja. Amióta debütáltam, egy álmom teljesült.”
Miután ezt elmesélte, a játékos nem bírta tovább, és amikor megköszönte mindazoknak, akik segítették őt a kezdetekben, megtört a meghatottságtól, nehéz volt kimondani minden egyes szót, különösen azután, amikor azt mondta, hogy „a pályán szerettem volna elbúcsúzni a szurkolóktól”, és amikor megemlékezett édesanyjáról, aki ALS-ben halt meg: „Nélküled soha nem jutottam volna el odáig, hogy bármit is elérjek.” „Mindent beleadtam ezért a klubért, most már csak egy újabb szurkoló vagyok.” – folytatta.
Beszéde után elismerte, hogy játékosként ez volt élete legnehezebb pillanata, „sokkal nehezebb, mint egy telt házas Camp Nou előtt játszani, mert soha nem gondoltam volna, hogy az első csapatban fogok debütálni, vagy az első csapat kapitánya leszek, olyan emberek nyomdokain haladva, akik korábban a példaképeim voltak. Jó kezekben lesz a karszalag Ter Stegennél.”
Sergi Roberto elbúcsúzott a Barcelonától, megismételte, hogy „ne felejtsük el, hogy a La Masia a klub szíve. Be kell teljesítened az álmaidat, és ha a fiúknak van egy álmuk, hadd harcoljanak érte, és legyenek türelmesek, mert így jönnek a majd lehetőségek. Mindig tiszteld a csapattársaidat és segítsd őket. Nyugalom, munka és erőfeszítés…”
***
