A Barcelona Femení először verte meg a Lyon együttesét, stílusosan a Bajnokok Ligája döntőjében tette ezt meg, amelyet már története során harmadik alkalommal nyert meg, ráadásul a legutóbbi kettőt az elmúlt két kiírás során. Aitana Bonmatí szerzett vezetést, a végeredményt pedig az az Alexia Putellas állította be, aki a rendes játékidő hosszabbításában állt be csereként és szinte az első labdaérintéseiből betalált. A Femení lett így az első spanyol csapat, amely egy adott idényen belül négy trófeát is bezsebelt.
Ami ezen a szombaton Bilbaóban történt, azt nagyon nehéz szavakkal elmagyarázni, mert az egész az érzelmekről szólt, konkrétan annak a 40 000 culé érzelméről, akik kora reggeltől kezdve gránátvörös-kékre festették Bilbao utcáit. Sokan közülük már délben összegyűltek a „szurkolói zónában”, emlékezetes pillanatokat hagyva maguk után a Culék családias légkörében. Bizkaia utcáin napközben nehéz volt Lyon-mezt találni, a stadionba érve pedig egyértelmű volt, hogy a francia szurkolók jelenléte egészen minimális.
A Barça női első csapatának társadalmi átalakulásának egyik legnyilvánvalóbb jele volt, hogy a Barça-mezek túlnyomó többségén a női játékosok nevei szerepeltek ezen a napon. Lehetetlen volt olyan Barça-mezt találni, amelynek hátán egy konkrét játékos neve szerepelt volna. Alexia, Aitana, Mapi León, Graham, Patri, és így tovább, amíg a csapat minden egyes játékosa esetében nem tapasztaltuk ezt meg.
Miután a stadion kapui kinyíltak, a kezdőrúgás előtti harminc percben a Barcelona-szimpatizánsok egészen elképesztő hangulatot teremtettek, amelynél jobbra nehezen lehetne emlékezni az elmúlt időszakban.
A Barça-himnusz skandálása természetesen megtörtént, de egy tifo is látható volt a találkozót megelezően egy több mint sokatmondó szlogennel. Movem el món” (Mozgatjuk a világot). Mert pontosan ez az, amit ezek a játékosok elértek, megmozgatták a világot. Egészen pontosan azzal, hogy a katalán óriás történetének egyik legjelentősebb fejlődésén mentek keresztül az elmúlt évek során.
Movem el món.
Foto: J. Ferrándiz @sport pic.twitter.com/XzdsZiUL7a
— Maria Tikas (@MariaTikas) May 25, 2024
A gránátvörös-kék színek képviselése és a csapat elkísérése, bárhová is megy, egyértelművé tette, hogy a Barça Femení hatása túlmutat a pályán. Ez egy olyan csapat, amelynek sikerült kapcsolatot teremtenie a szurkolókkal, amely a legfiatalabbakat és a legidősebbeket is bevonja, amely lehetővé teszi apák, anyák, fiúk, lányok, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és barátok számára, hogy mindannyian élvezzék a közös örömöt, a Barçának való szurkolást, kedvenc játékosaik nevének skandálását és a felejthetetlen közös pillanatokat.
A jól megérdemelt ünneplés
A játékvezető végső sípszava a Barça női futballtörténelmének legnagyobb eufóriáját szabadította el. Alexia felemelte a kupát, a többi pedig már történelem. Ez egy gyönyörű történet, amelynek befejezése méltó két olyan játékos búcsújához, mint Sandra Paños és Mariona Caldentey. Előbbi már a szezon végén bejelentette, hogy elhagyja a Barçát, míg utóbbi esetében ez nyílt titok volt, és mindketten különleges módon emelték fel a kupát a csapatkapitány után. Akárcsak Lucy Bronz, akinek a jövője szintén bizonytalan.
A San Mamés lelátóin könnyek csordogáltak. A boldogságtól, a meghatottságtól, az örömtől. Sok minden volt e mögött a győzelem mögött. Hosszú évek küzdelme, hogy az FC Barcelona Femení a csúcsra jusson, és most sikerült. A lefújás után nem hiányozhatott a Barça-himnusz sem, amely minden eddiginél hangosabban szólt, hogy megelőzze a játékosok ünnepét. A „We are the Champions”, a „Buhos”, a „Pedro, Pedro, Pedro” vagy a „Sweet Caroline” skandálása is megtörtént a szurkolók körében. Ez egy igazi álomnap minden Barcelona-szurkoló számára, amely már most mélyen beírta magát minden culé szívébe.
***
