Néhány játékos teljesítménye a válogatottban és Barcelonában nagyon eltérő, ez teljesen egyértelmű lehet annak, aki az elmúlt időszakban figyelemmel kísérte az eseményeket. Különösen meglepő a középpályások esetében észlelhető változékonyság. A legjobb példa erre Sergio Busquets, aki Luis Enrique csapatában szintén alapember, azonban spanyol színekben jobban hozzá tud járulni a csapat játékához, mint Barcelonában. De Frenkie de Jong és még a fiatal Gavi is jobb teljesítményt nyújt a válogatottban, mint Koeman irányítása alatt. Ugyanez vonatkozik Eric Garcíára és Pedrire is.

Luis Enrique spanyol válogatottjában Busquets már többször is a meccs legjobbja lett. Koeman vezetése alatt is állandó szereplője a kezdőnévsornak, de a két csapatban nyújtott teljesítménye jelentősen eltér egymástól. A Barça sokszor szenvedő, helytelenül és kiszámíthatatlanul játszó játékosából labdaszerzésben, valamint a spanyolok labdatartásának szempontjából is kulcsemberré vált, és eljutott odáig, hogy a Nemzetek Ligája döntőjének legjobb játékosává választották. Robbie Keane például ezen a véleményen volt Busquets játékát illetően a válogatott szünet történéseit figyelve: „Mindkét mérkőzést ő irányította, ő diktálta a játékot, és jobbá tette a csapattársait.”

Luis Enrique 4-3-3-as rendszere, amelyet már az elmúlt években gyakran használtak a katalánok, egyértelműen előnyös számára, ez biztonságot és önbizalmat ad neki. Koeman néhány mérkőzésen ezt a taktikai felállást választotta, de a 4-2-3-1-es és a 3-5-2-es taktikai megoldásokhoz is folyamodott, amelyek egyértelműen a teljesítmény rovására mentek, különösen a három középső védő esetében. Ráadásul ilyenkor Barcelonában a csapatrészek közötti távolság is nagyobb, ez pedig több kockázatot jelent a játékosok számára minden szituációnál, többek között a labdakihozataloknál is.

De Gavi a Nemzetek Ligája záró szakaszának ezen a két mérkőzésén is kiemelkedő teljesítményt mutatott: nem félt, amikor a birtokában volt a labda, harcias volt és nyomást gyakorolt, amikor az ellenfélnél volt a játékszer, de támadásban is rendkívűl hasznosan játszott és az érettség jelei is látszódtak rajta, ami egy mindössze 17 esztendős játékos esetében nem egy elhanyagolható szempont. Ezeket a tulajdonságait már Barcelonában is megmutatta, ezután kapott meghívót a válogatottba, ahová valósággal berobbant.

Eric García a válogatottban szintén határozottabbnak, aktívabbnak, egy biztosabb pontnak bizonyul, és sokkal pontosabbak az átadásai is, mint a katalánoknál. A három középső védős felállás sem segített a gránátvörös-kékeknek. A Nemzetek Ligájában sérülés miatt hiányzó Pedri a maga részéről ugyanolyan meghatározó a középpályán Luis Enrique irányítása alatt, mint Koeman alatt.

Frenkie de Jong, aki klubcsapatában egy kissé szétszórtan kezdte a szezont, mesterien szerepel a holland válogatottban, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ott egy szabadabb szerepkörben játszhat. Mindenesetre érdekes eljátszadozni a gondolattal, hogy mi lehet annak az oka, hogy néhány játékos jobban teljesít hazája válogatottjában, mint Barcelonában…

***

Elhoztuk neked a legstílusosabb, legmenőbb és legjobb FC Barcelona termékeket! Nézz be a Shopba!