2019.06.17. 17:44:52
Rendkívül sajnálom Messit, hogy fantasztikus egyéni pályafutását - most már végérvényesnek tekinthetően - beárnyékolja az argentin válogatott - talán úgy fogalmazhatnék valósághűen - rendszeres várakozás alatti teljesítménye. Tudom, tudjuk, ő is emberből van, és mint ilyen, neki is lehetnek időnként gyengébb periódusai. Ugyanakkor én nem érzem azt, hogy bármelyik, hazája részéről kudarcként kezelt nagy tornáról úgy kellett hazatérnie, hogy bűnbaknak kiálthatták volna ki. Persze, ennek ellenére megtették, és ebben neki is szerepe van abból a szempontból, hogy olyan varázslatokat mutatott be folyamatosan az évek során, ami alapján Megváltónak hitték. Természetesen nem az, és - még ha sokszor úgy tűnik - nem is űrlény. Ráadásul csapatjátékos, aki hiába ad - feltételezés - öt zseniális, tökéletes gólhelyzetet eredményező labdát egy meccsen, ha társai elhibázzák azokat, pont olyan vesztes, mint ők. Mert ha az ellenfélnek nincs is zsenije, de megbízható, jó játékosokból áll, az egy fecske hiába csicsereg a túloldalon, a végeredmény nem kérdéses. Egy példa egy másik sportágból, ami a hagyományoknak megfelelően talán kissé sántít, de szerintem elég világosan összefoglalja a lényeget. Teniszklubunkban megszokott, hogy évente egyszer ún. választós páros versenyt rendezünk. Ez röviden azt jelenti, hogy a házi rangsor utolsó helyezettje választ először magának párt (természetesen a legerősebbet), azután az utolsó előtti, majd így tovább. Bármily furcsa - nekem nem az -, de soha nem nyert, sőt, még a döntő közelében sem járt olyan pár. ahol a legjobb teniszezők szerepeltek. Pedig itt 1+1 főről van szó (a csapat fele extra), ezzel szemben a fociban 1+10-ről beszélünk. Ilyen gyenge hátsó és középső alakzattal felálló gárdában, mint a jelenlegi argentin válogatott, szerintem három Messi is kevés lenne. Na jó, 2014-ben talán elég lett volna, de ez a mostani társaság valójában még a Copa mezőnyében sem említhető az esélyesek között - legfeljebb megszokásból. Valljuk meg, elég lehangoló lehet ilyen körülmények mellett reménytelenül hajszolni az elérhetetlent. Nagyon valószínű, hogy Messi is belefáradt a sorozatos sikertelenségbe, és joggal érezheti, hogy hiába feszülne meg, a helyzet érdemben nem változna. Mindezektől függetlenül az év során nyújtott teljesítményének bőven elégnek kellene lennie az Aranylabdára - már amennyiben ősszel nem esik vissza -, de tudjuk róla, hogy ha van a világon valaki, akit nem érdekel Messi Aranylabdája, az maga Lionel Messi.
