Az elmúlt években hatalmas mázink volt, hogy elkerültük a nagyobb sérüléshullámokat. Szerintem a legeslegjobb csapatunk a 2005-2006-os volt, amikor a csapat simán elbírta Xavi kidőlését, és Larsson-kaliberek ültek a kispadon. Egy Motta csak peremember lehetett abban a csapatban, miközben később egy másik BL-győztes csapatban alapember volt. De abban a csapatban csak kiegészítő ember lehetett. Az egy brutálisan erős keret volt. De a 2008-2009-es BL-győztes csapatban is csak a mélységi középpályás posztjára voltak négyen.
Azóta gyakran előfordult, hogy hatalmas mázlival éltünk túl szezonokat nagyon szűk keretekkel, és hozzászoktunk ehhez. Most meg csodálkozunk, hogy kidől néhány ember, és alig van kit bevetni. Ha van összesen 6 ember a középpályára, és ebből csak kettő megsérül, meccs közben már csak egyet tudunk cserélni oda. A további 3 cserének meg egy Fati marad.
Hozzászoktunk ahhoz, hogy szűk keretekkel éltük túl a szezonokat. Azért is kellene bővebb keret, mert nagyobb versenyhelyzet alakulna ki a csapatban, az edző több játékos közül tudná kiválogatni azokat, akik éppen a legjobb formában vannak, a sérüléshullámokat is könnyebben átvészeljük.