Életem legjobb meccse volt ez a Szombati floorball bajnokság...
először is leírom a tegnapi helyzetünket, plusz egy kis tudni való a floorballról:
1. A floorball meccs játék ideje 3x20 perc. 5 perc szünetidővel.
2. a pályán, 5 mezőnyjátékos van plusz 1 kapus.
3. az én csapatom nagyon közel volt hogy kiessen a fordulóból.
4. Pontozások: Veresség: 0 pont, Döntetlen: 1 pont, Győzelem: 3 pont.
2 pontunk hiányzott ahhoz hogy továbbjussunk. Tehát nekünk mindenképp győzni kellett. Nem lehet veresség és döntetlen, mert akkor kiesünk.
Na most, mi hatan voltunk a túlerővel szemben... Szval' egy cserejátékosunk volt... :S a másik csapatnak volt vagy 12 cserejátékosuk bazz... Lehetetlennek tűnt a helyzet, mivel nagyon fárasztó odavissza futni (támadás és védekezés), és a labda után futni, csere nuku.
A másik csapatból a játékosok fizikailag jobbak voltak mint mi.
így tehát az az ötletem támadt, hogy beállunk védekezni és nem támadunk. Tehát 4 mezőjátékos lett védő és 1 játékos lett támadó. Merthogy ne fáradjunk el hamar... Én is védő lettem. Így is volt pár nagyon necces helyzet, de szerencsére elszúrták.
A meccs története:
I. Harmadidő: 0-0 lett az állás, hiszen nem nagyon tudtak kapu közelébe vinni a labdát, mi meg nem támadtunk. eljött a 20. perc és lefújták az első harmadidőt. Jött az 5 perces pihi.
II. Harmadidő: körülbelül a 11. perc környékén, valaki Öngólt lőtt véletlenül, s így 1-0 lett nekünk. S innentől kegyetlenül védekeztünk, ők sem hagyták magukat, agresszíven támadtak. Össze is szedtem pár sérülést. Eljött a 20. perc, lefújták. 5 perc pihi, de ez kevés volt nekünk...
III. Harmadidő: Eljött az utolsó harmadidő. Fizikailag hullák voltunk, rohadtul elfáradtunk. Nekem pl, a bal térdem teljesen szétment, a hátam begörcsölt, és már rosszul is voltam. Ki kell bírni ezt a 20 percet. Körülbelül a 8. percben az ellenfél csapat betalált a mi kapunkba, s kiegyenlítették --> 1:1. Ez nem volt jó nekünk, mert ez már kiesős állás. Így 4 védőből 1 játékos átállt a támadói posztra, tehát 2 támadó, 3 védő. Körülbelül a 12. percben gólt lőttünk, volt gólöröm, ordítások, stb. Tehát vezetünk 2-1 -re. Itt most nagyon felszívtunk magukat, és kőkeményen védekeztünk a támadók ellen. Körülbelül 18. perc 34. másodpercében balszerencsénkre nekik sikerült kiegyenlíteni ismét, 2-2 lett az állás, és 1 perc volt hátra a meccs végéig... Teljesen le voltunk törve, legalább emelt fővel távozunk a pályáról. Oszt megtörtént a csoda, Isten keze volt, vagy nem tudom mi történt, de a 19. percben 42. másodpercében, egyik haverom FÉLPÁLYÁRÓL kapura lőtt és bement. Csak ott álltunk, és pislogtunk hogy mivan, a gólszerző se volt képben, hogy éppen belőtte a 3. gólt. Aztán hirtelen örömriadások, üvöltések, eldobtunk az ütőnket, s összeugrottunk ölelgetni Khurvanagy pillanat volt ez. Sőt kicsit szédültünk az örömtől... Rá 20 másodperccel lefújták a meccset, s vége lett. Mi tovább jutottunk, a megszerzett 3 ponttal vazze :O
De értitek, hogy mi történt az utolsó harmadidőben bazz? hihetetlen, de mégis megtörtént.
Egyik haverom viccesen megemlítette az öltözőben, hogy mi vagyunk a 300 -ak. ezt úgy értette, hogy mi, spártaiak harcoltunk a túlerővel szemben
THIS IS SPARTAAAAAAAAAAAAAAAAA
barátaimat, aztán azok olyan szinten fel voltak háborodva, h majdnem széttörték a telefonom, h töröljem ki.Lehet Phelps-nek már mindegy volt, mikor készült a kép. 
Sajnálom Federert. Neki szurkoltam Djokovics kiesése után. Nadalt valamiért alapból nem szimpatizálom. Főleg a stílusa miat.. 
