Visszatérve picit Kanadai futamra:
Heidfeldet nagyon sajnálom

egyértelmű,h már 2.számú pilóta csak Kubica mögött,pedig rengeteg melója van benne,és nagyon megérdemelne ő is egy győzelmet.
Kanadai nagydíj után Dávid Sándor írta többek között ezt:
"éveken át keményen megdolgozott és megharcolt azért, hogy elérje a célt, a BMW és a saját győzelmét, és...
...és most ott hajtott hosszú körökön át a mezőny élén, tudva, hogy akár nyerhetne is, de azt is tudva, hogy nem ő fog nyerni, nem ő lesz az első, soha nem éri már el azt a célt, amelyre évekkel ezelőtt feltette az életét. Meg sem próbálom elképzelni, hogy mi minden járhatott Kick Nick fejében, hogy könnyezett-e már akkor, ott, a sisak alatt, vagy csak akkor, amikor már vége volt, a sisak lekerült, és senki se látta mély megrendülését."
"Heidfeld ekkor és most, Kanadában tanult meg veszíteni."
"Ám akármennyi ideig vezette is a mezőnyt, végig tudta, hogy nem ő lesz a befutó... Őt egy kiállásos taktikával indították ugyanis, ami az jelentette, hogy ennél az egyetlen kiállásnál óriási mennyiségű üzemanyagot kellett felvennie.
Amikor a verseny végén doktor Theissentől azt kérdezték, nem tartott-e attól, hogy mégis Heidfeld nyer, azt mondta: "Ez képtelenség lett volna. Az ő autóját úgy teletöltöttük, hogy csak döcögni tudott Kubicához képest." Ennyi hát annak a pillanatnak az előzménye, amikor azt láttuk, hogy Heidfeld udvariasan elengedi csapattársát, Robert Kubicát a biztos győzelem felé. Nem kellett ehhez "utasítani" ahogy sokan gondolnák (akkor már nem is lehetett volna), és nem csak udvariasság volt, meg sportszerűség, hogy "hadd menjen a jobb", - hanem keserű beletörődés. Az udvarias, kedves Kick Nick-ben ott belül, mélyen, egy kicsit meghalt valami. Szeretném megérni, hogy egyszer még ő is a csúcsra jut..."