Elnézve a statisztikákat, illetve visszagondolva a meccsre egyre inkább az az érzésem, hogy nem az Inter volt annyira jó, hanem mi verettük meg magunkat, de nagyon.
Úgy kezdtük a meccset, ahogy idegenben kell játszanunk: tartjuk a labdát, aztán ha valami lehetőség, akkor feljebb léphetünk. Ez be is jött.
Mourinho taktikája alapvetően jó volt, de csak akkor csúcsosodott ki igazán, amikor a mi játékosaink kezdtek el érthetetlen hibákat védeni:
1. gól: Alves kalandtúrája Milito irányába, akin már amúgy is két ember volt

Sneijder köszönte szépen.
2. gól: Ellenfél térfelének közepén történt (szabályos?) labdavesztés után Maicon végigsprinteli a pályát, de a Barça-játékosok nem úgy gondolják, hogy ő épp focimeccsen van, hanem biztos csak úgy Forest Gump-osan "futni támadt kedve".
3. gól: Messi kicsit rövid passza után Xavi könnyedén labdát veszít a saját 16-osa előtt, amit az Inter 3 lépésből meg is mattol (kisebb lesről).
És ezeken kívül nem sok olyan momentum volt, amiből az tűnne ki, hogy az Inter annyira lehengerlően játszott volna, de pont ezek a dolgok nagyítják fel a teljesítményüket, illetve emelik Mourinhot ilyen magasságokba. Kicsit nagyobb odafigyeléssel ez kb egy félgőzös 1-1 is lehetett volna, 70-30-as labdabirtoklással. De még a 3-2 se lett volna rossz eredmény, ami igencsak sanszos volt a végét elnézve, és szerintem egyáltalán nem Pep volt a hibás abban, hogy ez nem jött össze. 0 szerencsével nem igazán lehet jó eredményt elérni pláne egy Inter ellen.
Mindenesetre 1 hét múlva egy új szituációval nézünk szembe. Nem továbbjutó helyzetből kezdjük a meccset a Camp Nouban, amire mostanában nem igazán volt példa. Aki itt továbbjut, az csak megérdemelten teheti.
Guardiolának pedig óriási gratuláció. 114 meccsnek kellett eltelnie, hogy valaki 2 góllal verjen meg minket. Csak így tovább.