2017.02.15. 19:53:44
Minden elismerésem azon szurkolótársaimnak, akik a meccs után képesek voltak bármit hozzáfűzni a látottakhoz, mert nekem kb egy nap elteltével sem jön a számra szinte semmi. Csak bámulok magam elé. Meg sem próbálom elemezni a hibákat, vagy keresni az okokat. Egy gondolatot azonban engedjetek meg:
A BL-ből igenis ki lehet esni, nem lehet azt minden évben megnyerni, DE NEM ÍGY!
El lehet bukni egy oda-visszavágós párharcot bárki ellen, ameddig a 180 perc alatt a játékosok mindent megtesznek a siker érdekében, csak éppen a szerencse, vagy bármi apróság éppen nem mellettük áll. De a tegnapi teljesítményre nincsenek szavak.
Számomra szimpatikus Lucho, és mindvégig mellette álltam a szezon során, de sajnos egy nem csak egy szimpla BL-búcsú, ez bizony egy korszakalkotó vereség, melynek muszáj következményekkel járnia. És ez valószínűleg az ő távozása lesz. Pedig nem feltétlen őt kellene elővenni minden egyes alkalommal. Csak úgy kavarognak bennem a gondolatok, kíváncsi vagyok mi fog történni nyáron...
Emlékeztek még a nyárra? Mindenki odáig volt, hogy az alapcsapat szinte megmaradt, és végre minőségi csereemberek érkeztek, és hogy milyen bivalyerős a keret.... Nem tudom hol csúszott el ez a szezon, nem is én vagyok az az ember, akinek ezt tudnia kell, de valahogy most úgy érzem, hogy szeretett csapatom cserbenhagyott.
Amikor a múltban előfordult, hogy kiesett a csapat a BL-ből az ember szomorúságot érzett nem? Pl a Chelsea ellen 2012-ben. Láttuk a srácokon hogy igyekeznek, de egyszerűen nem akar összejönni. Akkor a lefújást követően az ember tényleg csak szomorúságot érzett.
De most dühöt, és kiábrándultságot....és ez bizony rendkívül nagy különbség.
Az a baj, hogy a világon van jópár millió ember, aki most így érez, és rajong egy klubért, az eszményekért, büszke a történelemre, támogatja a csapatot jóban-rosszban, és most őket bizony átejtették, becsapták a játékosok.
Egy személyes példa:
pincérként dolgozom egy adott nap nyitástól zárásig. Tegnap is így volt ez, így nem volt lehetőségem megnézni a meccset élőben. Az éjszaka közepén hazaértem, letöltöttem a meccsfelvételt, vigyáztam, hogy még véletlenül se tudjam meg az eredményt idő előtt, és független attól, hogy másnak reggel megint mentem nyitásra, feláldoztam az egész éjszakát, hogy végigizguljam a meccset... Azt akarom csak ezzel mondani, hogy mi, akik kisemberekként tengetjük a napjainkat, hónapjainkat, éveinket, áldozatokat hozunk azért, hogy rajongásunk tárgyát a csapatot kövessük, támogassuk. Ezzel szemben sajnos az euromilliókért lasztizgató fiatal fiúkákon az akarásnak legcsekélyebb jelét sem lehet felfedezni... Ez arculcsapása a szurkolóknak.
Elvárom, hogy a visszavágót becsületből lehozza a csapat, továbbjutni nem fogunk, de ugyanúgy szurkolni fogunk, és szorítani azért, hogy bizony 5-0-át mutasson majd az eredményjelző... aztán ki tudja, hogy ha ez a csoda megtörténne, akkor a most felmerülő nagyon komoly és mélyen gyökerező gondokat mindenki elfelejtené vajon?......
Jaa, és aki ezzel a borzasztó hozzáállással folytatja a szezont a csapatnál, attól bizony a nyáron el kell köszönni. Mert most már harapni kell a becsületükért, és utol kell érni a madridot. Nincs mese, menni kell előre.
((
