Érdekesen látja..
Mindig akkor voltunk a legsikeresebbek, amikor Messi mellé fel tudtak a többiek is nőni, Messi "csak" egy extra elem volt egy jó működő gépezetben, nem lehet egy játékosra építeni mindent.
Persze igaza van abban, Messinél van a legjobb helyen a labda...
Csak a probléma ott indul, hogy normális esetben a kapu közelében megkapná hogy eldöntse a meccset, nálunk meg ez annyiban merül ki, hogy a kezdőkörnél adnak egy 2 méteres passzt Messinek, hogy kezdjen valamit a labdával, különben az életben nem kerülünk helyzetbe.
Ezért minden valamire való ellenfél 5 játékost rá küld, mert benne van egyedül a veszély.
Ezt már egyre több ellenfél tovább is gondolja, és már nem csak Messit, hanem a hozzá jutó passzt igyekszik megakadályozni, akkor is ha a kaputól még 40 méterre vannak, ehhez meg asszisztál az, hogy Messin kívül nem tud/akar más váratlant húzni.(nagyon ritkán Semedonak bejön, meg is szokott lenni az eredménye)
Költői a kérdés:
A Pep-féle Barca is hol lett volna eredményességben, ha annyiból állt volna, hogy Xaviék ahelyett hogy feltalálják magukat, inkább kényszeresen Messinek adták volna a labdát, és tőle függjön minden?
Jelenleg ami a csapatban van, az szerintem ötvöződés az önbizalomhiány és az elkényelmesedettség között, avagy" odaadom Messinek a labdát, szenvedjen ő vele, úgy is ő a legjobb"
Állófoci, mintha nem lenne a joystickon cselezés, bemozgás gomb, senki sem mer bele menni az 1v1-be, inkább hátra passzolják 40 métert a labdát, még kontránál is.
Mindezt sokszor nyugdíjas tempóban, nem csoda ha az ellenfél elfáradás helyett röhögve kibekkeli.